Főkép

Fülszöveg:

Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Bablinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és a litván fasiszták karmaiból.

 

Ram Oren ma a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak hazájában másfél millió példány fogyott eddig. Harminckét kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.

 

A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.

 

Részlet a regényből:

Kora reggel Peter és Maria Babilinska vonatra szállva elindult a városukból. Peter gazdálkodott, káposztát és krumplit termesztett, és a postahivatalban is dolgozott. A felesége dzsemet készített, amit piacokon adott el.

Mindketten feszültek és nyugtalanok voltak, vágytak rá, hogy odaérjenek Varsóba a lányukhoz. Néhány hónapja nem látták.

Gertruda meglepődött, amikor a szobalány közölte vele, hogy megérkeztek a szülei. Bekísérte őket, teát főzött, amihez a szülei hozzá sem nyúltak.

‒ Hogy vagy? ‒ kérdezte az apja.

‒ Jól. ‒ Azon tűnődött, miért jöttek. Amióta dadusként elkezdett dolgozni, ritkán látogatták meg. Ő csak háromszor látogatta meg őket, amióta a Stolowitzky házban kezdett dolgozni.

‒ Anyáddal nehéz időket élünk ‒ sóhajtott az apja. ‒ Te több mint egy éve vagy távol, és… ‒ Zavartan elhallgatott. Gertruda várta, hogy folytassa.

‒ Azért jöttünk, hogy hazavigyünk ‒ jelentette ki az apja, anyja pedig bólogatott.

Gertruda csodálkozva nézett az apjára.

‒ Már nem vagy fiatal ‒ tette hozzá Peter. ‒ És mi sem leszünk fiatalabbak. A leghőbb óhajunk, hogy lássunk téged férjhez menni és megölelni az unokákat.

‒ Jól érzem itt magam ‒ mondta Gertruda. ‒ Nem hiszem, hogy férjhez akarnék most menni.

‒ Te keresztény vagy ‒ próbálkozott más úton az apja. ‒ Semmi keresnivalód ebben a házban.

‒ Egy gyereknek viselem a gondját ‒ szögezte le. ‒ Szüksége van rám, különösen most. Az apja távol van, az anyja pedig egyedül. Nem mehetek el.

‒ De jöhetsz, Gertruda.

Kopogás hallatszott az ajtón, Lydia lépett be. Gertruda bemutatta a szüleit.

‒ Azért jöttünk, hogy hazavigyük a lányunkat ‒ mondta Maria. ‒ Eljött az ideje, hogy férjhez menjen, és a saját gyerekeinek viselje a gondját, ne mások gyerekének.

Lydia a dadusra nézett.

‒ Mikor megy el? ‒ kérdezte.

‒ Itt maradok ‒ felelte Gertruda.

Lydia ajka megremegett.

‒ Megértem a szülei aggodalmát ‒ mondta. ‒ Talán tényleg velük kellene mennie.

Gertruda a szüleihez fordult.

‒ Sajnálom ‒ jelentette ki ‒, itt akarok maradni.

Maria és Peter ismerte lányuk szilárdságát, nyakasságát. Nehézkesen felálltak.

‒ Gondolkozz el azon, amit mondtunk ‒ kérte Peter. ‒ Otthon fogunk várni. Gyere hamar.

‒ Köszönöm, hogy ide utaztatok ‒ felelte Gertruda. ‒ De nem fogom meggondolni magam.

Az anyja sírva fakadt, hagyta a könnyeket lecsorogni az arcán.

‒ Látod, milyen nehéz anyának nélküled ‒ szólt az apja. ‒ Ne törd össze a szívét.

Gertruda megölelte az anyját.

‒ Szeretlek ‒ mondta. ‒ De felnőtt vagyok. Hadd tegyem, amit a szívem parancsol.

Az anyja megcsókolta, mintha örökre vennének búcsút.

‒ Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra ‒ kérte.

‒ Megígérem.

Letörten, fájdalmasan mentek ki a szülei a szobából. Lydia Gertrudához fordult.

‒ Csak akarom, hogy tudja, Michael és én örülünk, hogy úgy döntött, velünk marad.

 

A Kiadó engedélyével.