Főkép

Jack Reacher: a magányos farkas, aki csendes szavú, higgadt, kétméteres igazságosztóként turistáskodja végig az Egyesült Államokat, ismét visszatér. A General Press Kiadó jóvoltából a magyar olvasók jól ismerhetik a filmen is szép karriert befutó Reachert: a róla szóló tizenkilenc regényből tizennyolc már olvasható hazánk nyelvén is, s hacsak addig meg nem szűnik a világegyetem, alighanem menetrend szerint, jövő év elején megkapjuk majd a legújabb, idén szeptemberben kiadott, Personal című kötetet is. A kiadó azonban addig sem hagyja cserben azokat, akik viszonylag későn ismerkedtek meg a volt katonai rendőrrel: 2008 óta ugyanis szinte minden évben megjelentetik egy-egy régebben már kiadott, de azóta a legtöbb boltból, raktárból kifogyott régebbi kalandját is második kiadásban. Így került a tavalyi év újdonsága, a Nincs visszaút mellett 2014 elején a boltokba a Lángoló sivatag új változata: immár szebb borítóval, kevésbé sárguló papíron, ám továbbra is Gieler Gyöngyi szövegével, aki Lee Child szinte minden regényének fordítója.

 

Ebben a tipikus amerikai, déli környezetben játszódó regényben Reachert különös élmény éri: szokásos autóstoppolása közepette egy gyönyörű és sebezhető fiatal nő veszi fel a kocsijába, majd nemes egyszerűséggel arra kéri, ölje meg a börtönből nemsokára hazatérő, őt folyamatosan bántalmazó és kínzó férjét. Bár az exnyomozó nemet mond a rendkívüli ajánlatra, a szép, okos és hihetetlenül rémült Carmen története nem hagyja nyugodni, ezért elvállalja, hogy a család új kovácsa és istállószolgája legyen néhány napig. Szökésre próbálja rábeszélni a rettegő Carment, vagy arra, hogy törvényesen lépjen fel a férje ellen. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy a Lángoló sivatag, vagyis az Echo nevű kisváros világában semmi sem olyan, mint máshol. Először is virul a rasszizmus: Carmen ugyanis mexikói, így azután férje családja úgy bánik vele, mint egy prostituálttal. Másrészt a családi összefonódásoktól és a gyerekkori ismeretségektől lépni sem lehet, kéz kezet mos, holló a hollónak nem vájja ki a szemét: egyszóval virul a korrupció is és a kivételezés baráti alapon. Harmadrészt pedig ebben a világban csak erőszakkal lehet boldogulni, ahogy Reacher is azonnal rájön, abban a pillanatban, amikor félnapi tartózkodás után laposra akarja verni a helyi férfiak igazságszolgáltató gyülekezete (avagy gyülevész csordája). Őt azonban elég nehéz elüldözni egy helyről, ahol maradni szeretne. Márpedig maradni akar: és nemcsak Carmen, de a lánya, a bájos és okos Ellie miatt is, aki nemcsak nyergelni tanítja meg Reachert és kólás fagyit eszik vele, de úgy tűnik, annyit ér, hogy valaki ölne miatta. A családot ugyanis bérgyilkosok figyelik, akiknek a kislány a célszemélye…

 

Végül megtörténik a gyilkosság, több is, az áldozatok egyike és a gyorsan letartóztatott gyilkos azonban nem az, akit várnánk. Lehetséges, hogy Carmen mindenben hazudott Reachernek? Lehetséges, hogy a gyilkos tévedett, amikor kijelölte a célpontját? S mi köze mindehhez egy tizenkét évvel ezelőtti bűnténysorozatnak, amely felborította a város rendjét, majd hirtelen és váratlanul abbamaradt? Reacher egy nagylelkű és független ügyvédnő és saját zseniális következtetőképessége segítségével nyomozni kezd, az eredmény pedig nem maradhat el. Aki kézbe veszi a Lángoló sivatagot, az egyik legamerikaibb Reacher-regénnyel ismerkedhet meg, s a megoldást egészen biztosan képtelen lesz teljes egészében kitalálni. Ahogy a legjobb Lee Child-regények olvasásakor az megszokott…