Főkép

A hazai könnyűzenei életben többféle sztárság is létezik, azonban a jazz vokalista Pátkai Rozina egyértelműen nem a tehetségkutató versenyek zsűrijei által felmagasztalt és sztárnak kikiáltott „celebek” közé tartozik, hanem azok közé, akik az országhatáron túl is keresett előadók, és természetesen mentesek a sztárallűröktől. A tavaly ősszel megjelent albuma (Vocé e EU) címadó dalával megnyerte az Independent Music Awards Közönségdíját, ráadásul bejutott a Made in New York Jazz Competition döntőjébe is. Az énekesnő zsúfolt naptárában egymás után sorakoznak a francia, cseh, litván koncert időpontok, de szerencsére hazai színpadokon is látni lehet – legutóbb október első hétvégéjén az Opus Jazz Club-ban adott nagysikerű koncertet.

 

Rozina korán rájött, hogy a latin dallamok állnak a legközelebb hozzá, így a bossa nova-t választotta, ennek szellemében készült a már említett bemutatkozó albuma is. Amit láttunk és hallottunk, azt nyugodtan nevezhetjük lemezbemutató koncertnek is, hiszen a műsor döntően az album anyagára épült. A lemez repertoárja modern felfogás szerint újrahangszerelt örökzöldekből épül fel, noha vannak közöttük kevesebbet játszott és naponta hallható felvételek is. Az utóbbiak közé tartozik a múlt század ötvenes éveiben született „Garota de Ipanema” (Antonio Carlos Jobim), amit nagy lelkesedéssel fogadott a publikum – egyébként ez volt az első bossa nova, amely a jazz sztenderdek közé is bekerült. Emellett a koncerten olyan kuriózum jellegű dalok is elhangzottak, mint pl. a „Smile”, aminek a szerzője Charlie Chaplin (valamint Geoffrey Clarmont Parsons és John Turner).

 

A bossa nova talán a legsejtelmesebb, legizgalmasabb zenei világ a több tucat latin gyökerű ritmusképletből. Ezen az estén a bossa nova sokszorosan igazolta a magyar jelentését, az „új ritmus”-t, ugyanis a 21. századnak megfelelő hangszereléssel és felfogásban szólaltak meg az örökzöldek – ráadásul úgy, hogy a patinájuk megőrzése mellett új színekkel is sikerült megtölteni őket. A színpadon látott együttes felállása jelentősen eltér a lemezkészítő csapatétól, ugyanis most Pecze Balázs (trombita) helyett Molnár Sándor (szaxofon) képviselte a fúvós szekciót, Cseh Balázst a dobokon most Czibere József váltotta, míg Soós Márton helyett Farkas Norbert bőgőzött. A fix pontot a korábbi formációhoz képest az énekesnőn kívül a gitáros Tóth Mátyás jelentette. Szerencsére a zenészcseréknek nem éreztem különösebb kihatását a produkcióra, mert ugyanolyan igényes műsort adtak elő élőben, mint amit a kis ezüst korongon találhatunk. Különösen Molnár Sándor és Tóth Mátyás játéka volt számomra a legélvezetesebb, de természetesen a többi muzsikust is dicséret illeti. Rozina két szám erejéig engedett nagyobb szabad teret a muzsikusainak, a koncert nyitószámában és a szünet utáni első kompozícióban volt hosszabb instrumentális „intro”.

 

Ezt a koncertet nyugodtan tekinthetjük akár egy nyárbúcsúztató rendezvénynek is, hiszen az előadók csalhatatlan dél-amerikai hangulatot hoztak a borongós, októberi pesti éjszakába. Meggyőződésem, hogy nem lett volna ennyire sikeres ez a koncert, ha a klub helyett mondjuk egy „steril” koncertteremben rendezik – hiszen itt megvolt az a szinte személyes kontaktus az énekesnő és a közönség között, ami egy koncertteremben kevésbé megvalósítható. Márpedig a bossa nova egyértelműen megköveteli ezt.

 

Közreműködtek:

Pátkai Rozina – ének

Tóth Mátyás – gitár

Molnár Sándor – szaxofon

Farkas Norbert – nagybőgő

Czibere József – ütőhangszerek