Főkép

Érdekes dolog ez a média. Egyszer csak feltűnik egy brit zenész, egy fiatalember, akinek nem jött össze, hogy eljusson a magyar fővárosba, ezért írt egy dalt róla, hogy ha már a valóságban nem járt ott, legalább a képzeletében eljusson Budapestre, sőt, a dal nemcsak, hogy felkerül az albumra, hanem a legnagyobb sláger lesz könnyed, vidám, vágyódó akkordjaival és már-már költői szövegével. És ha az ember bekapcsolja a rádiót, mondjuk Németországban vagy Ausztriában (bár jó eséllyel sok más országban is), akkor rendszeresen hallja George Ezra „Budapest”-jét, miközben hazánkban alig egyszer-kétszer lehet csak elcsípni. Nem igazán értem, hogy miért, hiszen fülbemászó dallamával és könnyed hangvételével tökéletes nyári sláger. Ráadásul az úriember jó néhány meglepetéssel szolgál a sztereotípiákba ragadt átlagember számára.

 

Először például azzal, amikor kiderül, hogy ez a mély, öblös, blues énekesnek is beillő hang egy fiatal, fehér bőrű, vékony sráchoz tartozik. Aztán meg azzal, hogy ez az alig 21 éves bristoli fiatalember még mindig képes arra a ma már nagyon ritka dologra, hogy a pop a zenéről szóljon, ne csak 3 hang által véletlenül dallamosra sikerült, agyonismételt, mesterségesen feltuningolt kontármunkáról. Mert a „Budapest”-nek nemcsak dallama van, de értelme is, ráadásul érezhetően szívből jön, mindenféle sallangtól mentesen, könnyed zenébe csomagolva, új színnek ruházva fel a várost, ami nem idegen tőle, csak eddig így senki sem ragadta meg. Ráadásul tényleg érződik benne az a vágyódás, amit a brit fiatalember elmondása szerint érzett a dal megírásakor.

 

George láthatóan egy szerény srác, akinek tehetsége és képzettsége is van a műfajhoz, és valószínűleg nem lenne képes bármilyen műmájér, fellengzős érzést belevinni az előadásba – legalábbis nekem ez jött le, amíg budapesti fellépésének videóját néztem a YouTube-on (ahol viccesen elnézést kér, amiért „Budapest” helyett „Budapeszt”-et ejt, de ő már úgy megszokta – aztán egyszer mégiscsak belecsempészi azt a fránya magyar kiejtést).

 

 

Mindezek után azt gondoltam, adok neki egy esélyt, és rögtön meg is rendeltem az első stúdióalbumot, és nemcsak hogy nem csalódtam, de egyszerűen elvarázsolódtam – ugyanis hihetetlenül színes egyéniség ez a fiatalember. Az album címének megfelelően azért meglátogatunk Budapest mellett más városokat is, így például a latinos szenvedéllyel totálisan ellenkező hangvételű lassú, csendesen szerelmes hangulatú „Barceloná”-t, ami valahogy ugyanúgy nem tűnik idegennek és elrontottnak, ahogy az elrejtett, titkos „Budapest” sem. Amszterdamban egy vak emberrel találkozunk, a dal refrénje igazán vidám, végtelenül egyszerű, mégis rendkívül fülbemászó, ami miatt rögtön megszeretjük ezt a kis balladát, és talán nem bánjuk, ha pár száz forinttal többet kell költeni miatta a deluxe kiadásért.

 

A városok mellett azért az utazás más aspektusa is érezhető az albumon, mint például a „Cassy O`”-ban az ének vonatszerű zakatoló-fütyülő dallama, vagy az albumnyitó, „Útra fel!” hangulatú „Blame It on Me”. A korábban említett sokszínűség egyik példája a „Song 6”, ami kicsit olyan, mintha az utazás során megállnánk egy nagy nyitott téren, távol mindentől és kicsit elgondolkodnánk a felhőket nézve, hogy milyen is lehetne odafentről szemlélni az egészet. Mindehhez pedig a nagy szabadság és a csendes boldogság érzése járul, ami képes egy rossz nap után is erőt adni.

 

A másik – egyben a legerőteljesebb – példa a sokszínűségre, a „Budapest” álmodozásának és a „Blind Man in Amsterdam” vidám egyszerűségének totális ellentéte, a „Spectacular River”. A már szövegében is erőszakosabb, borúsabb szerzeményt George már-már erőltetetten mély hangon adja elő, és az egész hihetetlenül hasonlít a 2014-es True Detective krimisorozat melankolikus, belterjesen beteges, okkult hangulatát tökéletesen szimbolizáló főcímdalára. Tulajdonképpen ez az a szám a CD-n, ami képes végleg meggyőzni az embert arról, hogy ez a fiatalember igazi őstehetség. Éppen ezért nem hiszem, hogy George a későbbi albumaival csak újabb és újabb bőrt próbálna majd lehúzni a Wanted on Voyage-ról (sőt, szerintem épp az ellenkezője fog történni), viszont addig is lesz mit élveznünk ezen a 2014-es korongon, és/vagy a deluxe kiadás kihajtható tokján lévő sok-sok embert ábrázoló fényképeken.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Blame It on Me

2. Budapest

3. Cassy O`

4. Barcelona

5. Listen to the Man

6. Leaving It Up to You

7. Did You Hear The Rain?

8. Drawing Board

9. Stand By Your Gun

10. Breakaway

11. Over the Creek

12. Spectacular Rival

13. Song 6

14. It`s Just My Skin

15. Da Vinci Riot Police

16. Blind Man in Amsterdam

 

Diszkográfia:

Wanted on Voyage (2014)