Főkép

Száguldó harci szekerek, hófehér lovak, lobogó kék és vörös köpenyek, fanfárszó, Charlton Heston Ben-Hur szerepében… A Ben-Hur névről ma egészen biztosan mindenkinek az 1959-es, tizenegy Oscar-díjat nyert szuperfilm jut eszébe, s abból is feltétlenül a film egyik csúcspontja, a kocsiverseny jelenete, amelyet még azok is ismernek, akik egyébként nem is látták a filmet. A majdnem négyórás történelmi mozi ma is lenyűgöz monumentalitásával, csodálatos helyszíneivel, színes magasztosságával, és persze a benne szereplő színészek tehetségével. Charlton Heston, a Messalát játszó Stephen Boyd, vagy a különleges szépségű, a filmben Esztert alakító Hajá Harárit valószínűleg akkor is eszünkbe jut, ha a film alapjául szolgáló regényt, Lewis Wallace Ben-Hurját vesszük a kezünkbe.

 

Pedig a könyv egészen más. Egyrészt a regény nem foglalható össze annyiban, mint a film – a népszerűségében hozzá fogható késői utód, a Russel Crowe főszereplésével készült Gladiátor reklámszövegét kölcsönözve –: „A júdeai herceg, akiből gályarab lett, a gályarab, akiből római előkelő lett, a római előkelő, aki megnyerte a kocsiversenyt és bosszút állt a családjáért, a bosszúálló, aki megismerte Krisztust…” Wallace hatalmas munkája egy különös írói vívódás tanúbizonysága: a történet szerint a magát nem igazán vallásosnak tartó szerzőben akkor képződött meg a cselekmény vázlata, amikor hosszasan beszélgetett egy ateistával. Így azután a könyv folyamatos párbeszédet folytat mindazzal, amit a Bibliából ismerhetünk. Felléptet, de másképpen rajzol meg bibliai szereplőket, kívülről, új szemszögből ábrázolja az újszövetségi, üdvtörténeti eseményeket, s igyekszik új, mégis hiteles képet rajzolni a titokzatos Jézusról is. Másrészt nemes pátosszal és klasszikus fordulatossággal szövi szereplői történetét, akikkel – ahogy az már a megfilmesítések természete – rengeteg olyan dolog történik, ami a film forgatókönyvébe nem fért bele. (Egyikébe sem, ugyanis bár a leghíresebb Ben-Hur az 1959-es és az 1925-ös némafilm Ramon Novarróval, de van egy 1907-es és egy 2010-es változat is.)

 

A keresztény tartalom és a szövevényesség mellett azért is érdemes hozzányúlni az eredeti könyvhöz, mivel írója olyasvalaki, aki igazán érdeklődött a történelem és a hadászat iránt. Nem egy amerikai elemzője szerint a regényen meglátszik, hogy írója, Lewis Wallace (1827-1905) ügyvédnek tanult, ügyészként dolgozott, illetve az amerikai polgárháborúban részt véve tábornoki rangig vitte, s számos híres ütközetben és csatában vett részt. Az már csak érdekesség, hogy kortársai őt tartották felelősnek a shiloh-i ütközet elvesztéséért (amiben biztosan nem volt igazuk), továbbá ő volt a kormányzó, amikor a hírhedt és legendás pisztolyhős, Billy, a Kölyök kegyelmi kérvényét elutasították (amiben viszont valószínűleg Wallace-nak nem volt igaza). Egy hihetetlenül érdekes személyiségű, ám (nálunk, magyaroknál) méltatlanul elfelejtett szerző könyve tehát a Ben-Hur, amely megérdemli az újrafelfedezést.

 

Amit azonban hozzá kell tenni mindehhez, az, hogy a Ben Hur nagyon megérdemelne egy újrafordítást is. Jelenleg ugyanis két változatban olvasható. Az egyik a magát „reprint jellegűnek” nevező változat, amely Szekrényi Lajos 1895-ös fordítását adja újraszedve, Pataky László szép festményeivel kísérve. Ez a bejegyzés is ezt a könyvet ajánlja. A másik, amely azt az 1920-as szövegváltozatot tartalmazza, amelyet Szekrényi fordításnak átdolgozásával Zigány Árpád készített. Ez a Fapadoskönyv Kiadónál és a Quatttrocentónál kapható, e-könyvben is. Az előbbi százhúsz, az utóbbi csak mintegy kilencvenöt éves… Igaz, a Szent István Társulat a nyolcvanas években számos utánnyomásban bocsátotta az olvasók rendelkezésére az addig mellőzött regényt, ám e kiadás szövege is csak a Szekrényi és Zigány által átdolgozott szöveg Szeghalmi Elemér általi átdolgozása volt...

 

Így miközben mindenkinek ajánlom Lewis Wallace művét, reménykedem, hátha valakiben felötlik a gondolat, hogy le szeretné fordítani mai magyar nyelvre és csonkítatlanul azt a regényt, amely 1880-tól, első kiadásától egészen az Elfújta a szél 1936-os megjelenéséig a legnagyobb példányszámban megvásárolt amerikai regény volt, s az 1959-es filmrevitelkor még az Elfújta a szél kiadási adatait is megelőzte…