Zodiac: Sonic Child (CD)

Német blues. Kicsit olyan ez, mint az ukrán környezetvédelem. Külön-külön talán van értelme a szavaknak, de így együtt viszonylag ritkán találkozhatunk ezzel a szókapcsolattal. És mégis, a münsteri blues rockerek Sonic Child című lemeze már a harmadik a zenekar kiadványainak sorában, és az előző kettőről is csupa szépet és jót olvastam (többek között itt az ekulturán is). Persze különösen nagy megfejtésekről nem kell álmodozni, de a banda remekül beleilleszkedik a mostanában már inkább leszálló ágban lévő retro zenekarok sorába. Ugyanakkor némileg ki is lóg onnan, mert sok pályatárshoz (például a kiváló, szintén német Kadavarhoz) képest nem a ’60-as és ’70-es évek pszichedeliában megmártózott proto-rockjában utaznak, hanem sokkal slágeresebb témákban, amikre az amerikai rádiós rock is nagyon nagy hatással volt. Széles, végeláthatatlan, sivatagokat átszelő országutakra szabták a srácok ezeket a dalokat, amikre szuperül el lehet autózni, miközben attól azért nem kell tartani, hogy a gáz túlságosan megszalad. Hogy ez jó-e vagy sem, azt már mindenki döntse el maga.

 

A Sonic Child egy érdekes alámondásos intróval indít, amiben Nick van Delft frontember egy rövid monológot intéz szerelméhez és éltetőjéhez, a zenéhez. Kicsit klisés, de ahogy a vele készült interjúkból kiderült, a mostani lemez egy laza szerkezetű konceptalbumnak is tekinthető, ami Nick gyerekkori zenehallgatási élményeihez kötődik (amikor a szülők elmentek otthonról, ő kedvére hallgathatta a kedvenc lemezeit, és ezt a szabadság-érzést és a zene felszabadító erejét szerette volna megjeleníteni). A csendes nyitást követően aztán egyből beüt a már említett sztráda-effekt, és egy középtempós, de jó kis groove-val elővezetett sláger érkezik a „Swinging on the Run” képében, nyugisan induló, jó hosszú bluesos szólóval, ami egyben a dal csúcspontját is adja.

 

 

Erre az autózós „best of klasszik rock rádió” feelingre aztán annyira ráharapnak, hogy jó sokáig el sem engedik – bár azért a változatosság biztosításának érdekében befér egy naplementébe lovagolós ballada (Sad Song) és egy kis metalos galoppozás is (Holding On). Az első igazi nagy váltást a klipes dal, az „A Penny and a Dead Horse” hozza, ami autentikus (?) bluesként indul, és csak a hétperces játékidő felénél indul be, hogy egy egyáltalán nem hivalkodó (tehát nem azonnal fülbe ülő refrénes), de sokadik hallgatásra kitörölhetetlen dalban érjen véget. Aztán egy tétel erejéig Zodiacék kicsit megint lenyitják a napfénytetőt, de csak azért, hogy megágyazzanak a több mint kilencperces „Rock Bottom Blues”-nak, ami abszolút „amit látsz, azt kapsz” rendszerben működik, vagyis blues és mélyre is ránt. A végén persze itt is rágyorsulnak, de megint olyan hangszeres jamet kapunk a végére, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket.

 

 

És ezek után már csak a „Just Music” van hátra, ami a címadón kívül egymagában képviseli a lemezt összefűző koncepciót. A dal amúgy kiváló zárótételnek, de különös módon itt is inkább a hangszeres témák ülnek, nem az ének. Ez a sajátosság egyébként az egész lemezre jellemző, és igencsak megnehezíti az értékelést, nekem legalábbis. Egyrészt a Sonic Child eléggé farnehézre sikerült (vagyis inkább a végére kerültek a kiemelkedő szerzemények) és emiatt sokaknak hamar elmehet a kedve az ismerkedéstől, másrészt pedig amennyire mélyek és horzsolóak a bluesos (főként instrumentális) témák, annyira a középszerűséget súrolják a slágeresnek szánt dallamok.

 

Szóval ha Zodiacék rám hallgatnak, hagyják a fenébe a világhírt, és rámennek a hosszú jamekre és improvizációkra, és mostantól bőgetik a gitárt napestig. Persze a ház (pajta?) azért így sem ég, a lemez remek társa lehet az országút harcosainak, meg amúgy is ki tudja, lehet, hogy valakinek épp a kisebb megfejtéseket rejtő, könnyebben emészthető dalok jönnek be. Az legalább biztosan kiderült, hogy a német bluesnak igenis van jogosultsága. Bocsánat, amiért kételkedtem, mea maxima culpa.

 

A zenekar tagjai:

Nick van Delft – ének, gitár

Stephan Gall – gitár

Ruben Claro – basszusgitár 

Janosch Rathmer – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Intro: Who I Am

2. Swinging On The Run

3. Sonic Child

4. Holding On

5. Sad Song

6. Out Of The City

7. A Penny And A Dead Horse

8. Good Times

9. Rock Bottom Blues

10. Just Music

 

Diszkográfia:

A Bit of Devil (2012)

Hiding Place (2013)

Sonic Child (2014)