Főkép

Maurice Druon kicsit más képet fest a francia középkorról, mint ahogy azt A három testőrből megismerhettük, mivel szerinte a valóságban sokkal kevésbé volt igaz az „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” mondás (vagy elv, ha úgy jobban tetszik), a szerelmi és hatalmi intrikák ugyanis időnként még az uralkodók életét is megkeserítették.

Nem kivétel ez alól X. (Civakodó) Lajos sem, aki melléknevét hirtelen dührohamairól kapta, amelyek igazából képtelenné tették arra, hogy megfontolt uralkodó lehessen. Problémáit szerette azonnal megoldani, ám sajnos ez csak a legritkább esetben sikerült neki. Házasságtörésbe fulladt első házassága Burgundi Margittal lehetetlenné tette számára, hogy magánemberként boldog legyen. Hiába választott új feleséget magának, a válás, mint arról már szóltam korábban, nem volt kivitelezhető – még számára sem. Így aztán nem túl meglepő, hogy a hűtlen asszony „rejtélyes” körülmények között elhalálozott börtönében, s a régóta áhított újabb esküvőre végre sor kerülhetett.

1315 nyara rendkívül szeszélyes volt: hol rekkenő hőség, hol pedig özönvízszerű esőzés tette próbára az embereket, különösen az utazókat. Ennek köszönhetően Magyarországi Klemencia (az új feleség) hónapokig utazik, s közben a tengerbe vész szinte minden holmija. Szerencsére a szárazföldön efféle veszteség már nem éri, de a sáros utakon meglehetősen lassan halad kíséretével. Nem jár sokkal jobban a király sem, hiszen a sebtében indított flamand hadjárat is megfeneklik a sártengerben. Az amúgy is üres kincstár pedig nem képes a tétlenül veszteglő csapatok ellátására, ezért Lajos feloszlatja a sereget.

Druon a tőle megszokott módon folytatja az elátkozott királyok történetét. A fő hangsúly talán egy kicsit elmozdult, így már kikerült a középpontból az egymással folyamatosan civakodó páros. Persze Mahaut d’Artois és Robert d’Artois egymás elleni harca tovább folytatódik, hiszen ez utóbbi továbbra sem tett le arról, hogy megszerezze Artois grófságát. Azonban ők csak kispályások, náluk jóval nagyobb hatalommal bíró szereplők ármánykodnak a háttérben.

 

De legalább ennyire fontos kérdés, hogy vajon mennyire változtatja meg a királyt második házassága? És nem utolsó sorban, megtörik-e végre az uralkodót és leszármazottait sújtó átok, vagy továbbra is baljós fenyegetésként lebeg felettük mindaz, amit a templomos nagymestertől kaptak? Nem tudom korábbi soraminak, vagy másnak köszönhető, de a mostani kötetben már szerepelnek az életrajzi adatok, melyek segítenek eligazodni ebben a sokszereplős történelmi regényben, amely egyszerre támaszkodik a megtörtént eseményekre, szereplőkre, és mégis elég teret enged az író fantáziájának.