Interjú: Bíró Szabolcs – 2014. április

A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Galgóczi Tamás a nemrégiben megjelent könyvéről faggatta Bíró Szabolcs írót.

 

A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon az első magyarul megjelent viking könyv, a Ragnarök szerzőjét kérdezem arról, hogy mi történt a magyar középkorral. Vége van?

 

A magyar középkor most folytatódik – ha az én munkásságomról beszélünk –, hiszen már dolgozom az Anjouk című sorozatom első kötetén, ami a 2012-ben megjelent Non nobis, Domine folytatásaként, és önálló sorozatként is tekinthető. A kettő között szerettem volna egyfajta gőzkieresztésként valami mással foglalkozni, valami mást írni, ami kicsit kikacsintás az eddigi munkásságomból, kicsit nem magyar középkor, mégis maradjon a suszter a kaptafánál – tehát maradjon meg a középkor, maradjon meg a dicső múlt felelevenítése, csak valamerre másfele nézelődjünk. Aztán egyszer csak beütött, hogy én valamikor gyerekkoromban elhatároztam, hogy írok egy viking sagát, viking regényt, amiről később, felnőtté érve megfeledkeztem. Gondoltam, hogy ennek most jött el az ideje, nekiláttam hát a mitológiát, a korabeli szokásokat áttanulmányozni, rengeteg szakcikket olvastam. Két szakkönyvet tudnék kiemelni: Rudolf Pörtner A viking kaland, illetve Bernáth István Skandináv mitológia című könyvét – egyikből a tárgyi tudást, másikból a spirituális tudást nyertem. Ezek mellett rengeteg történelmi portál, történelmi magazin, folyóirat cikkeit használtam fel. Vicces, de volt egyfajta terepmunka is, hiszen múlt szeptemberben vendég voltam néhány írótársammal Szigethalmon, az Emese Várispánságban, ahol belülről nézhettem végig, hogyan zajlott egy viking harcos átlagos napja, és milyen a valódi pajzsfalharc. A hagyományőrzőkről tudni kell, hogy ők kizárólag leletek és kódex-ábrázolások alapján öltözködnek, tehát semmit sem bíznak a fantáziájukra. Nagyon alaposan tanulmányozhattam a ruházatukat, fegyverzetüket, ez is rengeteget segített. Így lett tehát viking-regény az a könyv, ami nem a magyar középkorról szól.

 

Mennyire jelentett megkötést neked, illetve mennyire volt nehéz teljesíteni a terjedelemi korlátot, hogy minden beleférjen egy könyvbe?

 

Nem volt nehéz, mert mindig is tipikusan olyan író voltam, akinek egy könyv nagyjából 250-300 oldal. A Non nobis, Dominénél valahogy jobban eleresztettem a tollam – nyilván a történelem is ludas volt ebben, hogy úgy mondjam, hiszen meg voltak adva azok az események, amiket mindenképp a lapokra kellett vetnem, és ehhez jött a fiktív cselekmény. A Ragnarökben ez nem így volt, hiszen ennek a regénynek inkább a hátterét, a talaját adja az autentikus történelmi közeg. Minden más – a cselekmény, a szereplők, illetve az ő sorsuk – az én fantáziám szüleménye. Mondhatjuk, hogy saját magamra nézve tipikus lett ez a mostani terjedelem. Sokan egyébként meglepődnek, hogy a Ragnarök csupán 240 oldal, ezzel kapcsolatban egy érdekességet szeretnék megemlíteni: valójában a Ragnarök nem rövidebb talán egy betűvel sem, mint mondjuk Az utolsó vörös barát, ami 350 oldalban jelent meg, csak itt most sajnos az anyagiakra is nagyon oda kellett figyelni. Első tördelésben a Ragnarök is több mint 300 oldal lett volna, ám kiderült, hogy a kiadó nem bírja el ezt az anyagi terhet. Annyi történt, hogy fél centivel vékonyabb margók kerültek a könyvbe, és egy fél ponttal kisebb betűtípus, ez pedig több mint 60 oldallal rövidebb terjedelmet, kevesebb papírt eredményezett. Így bírta el a kiadó kasszája, de én azt hiszem, hogy így is egy szép kötet született, aminek a mérete még bőven a lélektani határon belül van, nem lett túl vékonyka.

 

Akkor Bíró Szabolcs író megbeszélte Bíró Szabolcs kiadóvezetővel, hogy mi legyen a kompromisszum?

 

Igen, valahogy így történt. Nyilván én is szeretem, ha minél vastagabb lehet az adott könyv – ez ugye szebben áll a polcon, jobban helytáll a piacon. Nem akarom én ezt elmismásolni, a piaci követelményeknek igenis meg kellett felelni, úgyhogy ezért is tartottam attól, hogy mi lesz, ha a 240 oldal túl vékony lesz – de nem lett az. Ugyanakkor remélhetőleg a következő könyvemnél, az Anjouk első köteténél nem kell majd ilyen kompromisszumot kötnöm, és az majd nyugodtan lehet 350-400 oldalas.

 

Egészen más: akárcsak egy vérbő viking portya, úgy zúzod végig az ország nagyobb városait a könyveddel. Ezt is egyedül szervezed, vagy felkéréseknek teszel eleget? Hogyan jön ez létre?

 

Az előadások, dedikálások 90%-át én szervezem, a maradék 10%-a olyan, ami felkérésként jön a képbe. Például nemrég voltam Marcaliban, ez volt az első hivatalos állomása ennek a 2014-es könyvturnénak, oda felkérésre mentem. Ahol ezen kívül eddig voltam – Dunaszerdahely, Eger, Feketenyék, most pedig Budapest –, azt mind én magam szerveztem, tehát végignéztem a naptárat, egyeztettem a segítőimmel, sofőrrel, asszisztenssel, az egyes helyszínek üzemeltetőivel, és próbáltam annyi irodalmi programot bezsúfolni, amennyit csak lehetett. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lehető legtöbb helyre én magam vigyem el a könyvet, bemutatkozzam, beajánljam, felajánljam az olvasóknak: meggyőzzem őket.

 

Ez mondjuk arra is jó, hogy mindenféle szűrők nélkül visszakapd az olvasóktól a véleményüket. Eddig milyen visszajelzéseket kaptál?

 

Szinte kizárólag pozitív visszajelzéseket. Vannak bizonyos pontjai ennek a regénynek, amelyekről sejtettem, hogy meg fogják osztani a közönséget, de sokkal nagyobb megosztásra számítottam. Tehát durván tíz olvasóból kettő az, aki ezeket a pontokat kifogásolja, nyolc pedig az, akinek egyértelműen tetszenek. Ez sokkal jobb arány, mint amire én számítottam. A kritikai visszhangok szintén nagyon kedvezőek. Eddig mind az olvasóktól, mind a szakmától – ami alatt kritikusokat és írótársakat is értek – messzemenően pozitív kritikákat kapott, úgyhogy nincs okom panaszkodni.

 

Arról már nem kérdezlek, mit csinálsz ezután , mert ugye azt elmondtad, legfeljebb azt áruld el kérlek, hogy a következő regényed majd egyszer, ha elkészül, terveid szerint mikorra kerül a boltokba?

 

2015 novemberében jön az Anjouk első kötete, és ha győzöm szuflával, akkor a második nem sokkal utána, 2016 február-márciusában. Ez most számomra nagyon fontos terv, amit szeretnék betartani, és aztán ettől a február-márciusi megjelenéstől számítva évente egy kötetet tervezek megírni és piacra bocsátani. Azt fontosnak tartom, hogy mivel egy több kötetes sorozatról van szó, az első két kötete egymáshoz elég közeli időpontokban jelenjen meg, hogy aztán – mint ahogy most teszem a Ragnarökkel – 2016 tavaszától szintén megturnéztassam, és ne csak az első kötetet, hanem akkor rögtön az első kettőt. Azt viszont nem akarom, hogy a minőség rovására menjen a sietség. Egyrészt a minőségre nagyon ügyelek, másrészt ez mind elég nagy befektetés, úgyhogy azt mondom, évente egy könyvet vállalok.