Főkép

Szenzációóó! Popovics Tamás világbajnok ökölvívó, közismert (és jó értelemben vett) médiaszemélyiség regényt írt, melyet az Alexandra Kiadó adott ki. Illetve…

 

Popovics Tamás elsőkönyves író. Regénye, a Csavargó élet egy különös, szerelemmel, filozófiával, furcsa emlékekkel és sok-sok érzelemmel telt, nagyon őszinte történet, amelyben versidézetek, váratlan fordulatok és sok-sok életbölcsesség közepette ismerhetjük meg két különös kapcsolat alakulását. Vajon mi lesz az elbeszélő és a Tolsztojt olvasó hajléktalan barátságából? S vajon hogyan alakul a titokzatos és talpraesett Kriszta és az önsorsrontó, ám fülig szerelmes fiatalember viszonya?

 

A fenti két felvezetés közül én biztosan a másodikra szavaznék. Bármennyire is különleges önmagában az, hogy egy visszavonult ökölvívóbajnok könyvet ír, mégpedig nem memoárt, anekdotákat a sportvilágból, vagy a szakma visszaéléseit és botrányait „bátran” leleplező kötetet, hanem igazi, érdekes regényt, úgy gondolom, a Csavargó életet nem ebben a kontextusban érdemes kézbe venni. S még abban sem vagyok bizonyos, hogy – legalábbis az első olvasásnál – érdemes benne a könyv fülszövege által is megemlített önéletrajzi elemekre figyelni. Nem: maradnék a hagyományos értelmezésnél, vagyis hogy az író is csak egy olvasója az általa létrehozott szövegnek, s hogy még az önéletrajz énje is független a szerzőtől, megkonstruált, létrejött, önálló életet élő és értelmezést követelő alak.

 

Mert a Csavargó élet figuráihoz nem akarok egyetlen arcot kapcsolni. A hontalan és különös múltú csavargó például, aki azzal hívja fel magára az elbeszélő figyelmét, hogy nemcsak üldögél a székesfehérvári parkban, hanem egyfolytában egy könyvbe merül el, nagyon változékony alak. Néha egészen professzorosnak láttam a regény olvasása közben, néha megsajnáltam, néha idegenkedtem tőle, néha szerettem. Az ő megmagyarázhatatlanul derűs viselkedése, függetlensége, topis barátságossága, távoli emlékeket őrző mesélőkedve és nyugodt jelenvalósága szolgál a saját életét folyton összezavaró, fellángoló, majd elbizonytalanodó, a lényeges dolgokat figyelmen kívül hagyó, állandóan bölcselkedő, ám a maga életében sokszor távolról sem bölcsen döntő, vizslakedvelő főhős ellentétpárjául. S talán ő az, aki megtanítja rá, milyen az igazi szerelem, az igazi aggódás. Meséiből, kettejük beszélgetéseiből feltámad egy régi-régi párhuzamos történet, meg nem becsült sikerről, elvesztett szabadságról, elvesztegetett szerelemről, amely talán mintául szolgálhat a jelenbeli főhősnek, hogy ne rontsa el hasonlóan az életét. Vajon tudunk-e okosan, inkább a más kárán tanulni, vagy lehetetlen kitérni a saját tapasztalások elől?

 

A kötetből minden kiderül. A csavargó története őrzi a múltat, a főhősé a jelent, Kriszta pedig, akit végül sikerül is megszereznie, meg el is veszít, maga a beteljesületlen jövő. A Csavargó élet igazán érdekes és fordulatos könyv, s nagyon különleges is. Úgy tűnik, elmélkedő, esszészerű részleteiben valamiféle szeretetfilozófia is megképződik. Már csak rajtunk múlik, hasznosítjuk-e a saját életünkben...