Két Grzegorz Karnas - Miklós Lukács lemez (CD)

Grzegorz Karnas feat. Miklós Lukács: Vanga (2014)

 

Grzegorz Karnas (ének) meglepően friss erő a Jazz világában. Egy dinamikus hang, aki miután a koncertjein vagy a lemezein bemutatja saját nyelvi határait a lengyel és az angol használatában, az improvizációi során rögtön le is bontja azokat: meghatározhatatlan nyelvi kavalkádnak tűnő beszédhang-rögtönzései értelmesen tűnnek reflektálni nem csak a dalok szövegeire, hanem az egyes kompozíciók ritmusaira, dallamaira, hangulataira.

 

Képzeletgazdag játékosságát technikailag is a hagyományostól eltérő módon juttatja kifejezésre: két mikrofon előtt énekel, nem feltétlen egyszerre mind a kettőbe, de azok eltérő beállításainak köszönhetően – nagyobb visszhang vagy delay effekt az egyiken –, és persze a keverőmérnök figyelmes segítségével, sajátos énekhang-kontextust fon standard éneklése köré mind a stúdiófelvételeken, mind pedig a koncerteken, mint ahogyan azt éppen a BMC közönsége is megcsodálhatta nem olyan rég, és szeptemberben majd újra lehetősége nyílik erre.

 

A legutóbbi alkalom a Lukács Miklóssal (cimbalom) felvett második közös lemez bemutatója volt, akiről és amiről Karnas így ír a BMC gondozásában megjelent lemez belső borítóján:

 

„A Vanga anyaga az én hozzájárulásom ahhoz, amit az ének jövőbeni személyes kifejezésmódjának képzelek el. A ritmusszekció, amelyet ennek a sajátos nyelvhasználatnak a megteremtéséhez választottam olyan művészekből áll, akikkel az elmúlt évtized során együttműködtem. Lukács Miklósnak a részvétele, akit másodszorra engedtem be a trióm »anyagi ágyába« az elmúlt három év során, ismét a magyar cseresznye a lengyel pitémen. Élvezzék!”

 

A Vanga egy már-már „out of tune”-szerű, pop és rock beütésekkel tarkított, slágergyanúsnak semmiképpen nem mondható, viszont annál eredetibb témával indít (Heal Me Out), amelyet aztán a „Sinusoid”-ot bevezető cimbalomjáték egyensúlyoz ki. Megint megcsodálhatjuk Lukács hullámszerű természetességgel ismétlődő cimbalomkíséretét, amelybe Michal Jaros (nagybőgő) és Sebastian Frankiewicz (dobok) egészen lazán szállnak be, hogy Karnas a nyelvtelenség szintaxisában improvizáljon, amelyben Lukács mindvégig partner: kibontja a dallam ellenpontjait, uniszonóban játszik vagy éppen maga is improvizál, hogy aztán egészen légiessé váljon a játéka a téma lassítása során. A „Fin D’Été” balladájával bevezetnek minket kvartettjük titokzatos zónáiba, hogy egy egészen sajátos utazás során a jelen, a múlt és a jövő idősíkjai összekeveredjenek egymással. A dominánsan harmonikus mollra épülő cimbalom-improvizáció múltbelisége keveredik Karnas szépséget a szorongással ötvöző, a jelen forrásaiból a jövő sivatagait öntöző énekével, hogy az ezt követő, ének-dob duóval indító bosszú balladája (Ballad of Revenge) a címválasztás  ellenére lengyelül szórja az átkokat az elképzelt ellenségre, hogy aztán teljes nyelvi őrülethez vezessen.

 

A korong minden tekintetben rendkívüli, ezért már meg sem lepődünk, hogy Henderson/Dixon „Bye Bye Blackbird” kompozíciója mennyire eltér minden hagyományos feldolgozástól. Karnas cimbalom kísérettel már önmagában lehengerlő, de aztán egy kör után hirtelen minden a feje tetejére áll: a dob-bőgő feszes lüktetése egy teljesen szürrealisztikus rock bombát robbant, a cimbalom kavalkádjával a középpontban. Már ezért az egy témáért érdemes lenne meghallgatni a lemezt, de aztán a lengyel éneklés balladisztikus kifejezésmódja Lukáccsal együtt ismét levesz minket a lábunkról, amolyan zárásként és orientációként, hogy mind a korábbi korongjukat meg kívánjuk hallgatni, mind pedig a legközelebbi koncertjükre elmenjünk.

 

Grzegorz Karnas feat. Miklós Lukács: Audio Beads (2012)

 

A korábbi korong egyébként nemzetközi sikert is hozott a kvartettnek: a New York City Jazz Record listán a legjobb öt énekes album közé válogatták 2013-ban az eredetileg 2012-ben, szintén a BMC gondozásában megjelent albumot. Ez az első anyag annyiban tér el a Vangától, hogy teljes terjedelmében, a 2011-ben a Trafóban adott koncertnek a felvétele, illetve Karnas és Lukács duóját egészen másként kontextualizálja Adam Oleś (cselló) és Michal Miśkiewicz (dobok) ritmusszekciójával. Hangvételében sokkal komorabb és kísérletibb jellegű muzsikálásról van szó, amelynek során a többnyire kézzel megszólaltatott cselló sokkal dominánsabban kerül az előtérbe, mint az újabb lemezen a nagybőgő. Itt még értelemszerűen Karnas aktuális triójába Lukács „csak” beült, persze rendkívüli tehetségéhez és felkészültségéhez mérten játéka integráns módon illeszkedik a trió összeszokottságába, hogy a többnyire Karnas/Oleś páros kompozíciót mintegy újrahangszerelve adják elő, éppen egy hosszabb ének-cimbalom duó bevezetővel (Two Towers) vagy a cimbalom lehetőségeiből fakadóan egyértelműbb akkordkísérettel és annak variánsaival. A lengyel nyelv még sokkal dominánsabban és az összképet ritmikailag meghatározóbban van jelen ebben a felállásban, és a hangszeres improvizációk is szélesebb teret kapnak. Kétségtelen, hogy sokak számára Joni Mitchell „Black Crow” kompozíciójának újrahangszerelése a legmeghatározóbb élmény erről a koncertről, amely az album központi darabjaként szárnyak nélkül vetíti előre ennek az együttműködésnek az újabb és újabb sikereit.

                                                    

 

 

Vanga (2014)

 

Előadók:

Grzegorz Karnas – ének

Lukács Miklós – cimbalom

Michal Jaros – nagybőgő

Sebastian Frankiewicz – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Heal Me Out

2. Sinusoid

3. Fin D’Été

4. The Ballad of the Revenge

5. Vanga

6. Slodka                                                      

7. My Broad Sword

8. Bye Bye Blackbird

9. Nie Placz Ewka

 

Audio Beads (2012)

 

Előadók:

Grzegorz Karnas – ének

Lukács Miklós – cimbalom

Adam Oleś – cselló

Michal Miśkiewicz – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Jasnowidz / The Seer

2. Dwie Wieze / Two Towers

3. Black Crow

4. Trzy Obilcza

5. Sny / Réves