Levent Mete: Rika agyában

A Typotex Science in Fiction szépirodalmi sorozata egészen új vállalkozás: 2012-ben indult s máig nyolc kötete jelent meg. A kiadó ígérete szerint: "A könyvsorozat szerzői szépirodalmi alkotásaikon keresztül bizonyítják be, hogy az emberiség örök kérdéseit tudományos megközelítés nélkül megfogalmazni sem lehet." Majdnem mindegyik mű szerzője fiatal, s (szinte) teljesen ismeretlen nálunk. A könyvek kivétel nélkül valamilyen sajátos látásmóddal rendelkeznek: erősen szimbolikusak, netán groteszkek. A válogatáson, a sorozatba illesztésen határozott szemléletű szerkesztő keze érződik: minden kötet teljesen más, mégis, valami közös bennük – frissességük, különlegességük összeköti őket. Mintha egy újjászületett Modern Könyvtárat olvasna az ember – tudományos elkötelezettséggel megspékelve. E sorozat legújabb tagja Levent Mete török író Rika agyában című filozofikus sci-fije, amely az emberi elme és érzelmek eddig ismeretlen mélységeit nyitja meg az olvasó előtt egy különös, jelképes történetben.

A regény cselekménye szabályos sci-fiként indul. Valamikor a jövőben vagyunk, egy velejéig diktatórikus államban, túl az úgynevezett F. T.-terv sikerén. F. T. halálosan beteg asszony, akinek sikerül megmenteni a pusztulástól az agyát, s benne a személyiségét. A laboratóriumi tárlóban elhelyezett agy tovább él, megőrizve emlékeit, élményeit, magát F. T.-t. Így születik meg a Második Élet Központja, ahol kezdetben az erre vágyók agyát helyezik el egy-egy akváriumban, s gondozzák őket, hogy tovább élhessék második életüket. Ám egyidőben azzal, hogy a politikai életben győz az egypártrendszer és a zsarnokság, a Második Élet Program is átalakul: az eljárás a másként gondolkodók és ellenzékiek cinikus halálos ítéletévé válik. Az operáció után megszűnnek az állam ellenségei, cselekvő, szervező, ellenálló lények lenni, ám örök életre ítélve, akváriumba zárva végtelen ideig gondolkodhatnak tovább bukásukon és kudarcaikon …

Ilyen testétől megfosztott agy a regény főszereplője, Pepko Derealo is, aki különös felfedezést tesz: rájön arra, hogy képes elhagyni saját, büntetésből tárlóba zárt agyát úgy, hogy mások elméjébe menekül át. Ám hiába szökik meg, s él újra szabad életet, végül elfogják, s már csak két választási lehetősége marad: vagy rettenetes kínzások és fájdalmak várnak rá, ismét saját agyába zárva, örökre, vagy önként beépül egy Rika nevű kamaszlány elméjébe. Feladata, hogy keresse meg a lány agyában a szintén odarejtőzött Martez Todarit, az ellenállók fővezérét, a Második Élet Program fő ellenségét, aki minden büntetésre ítélt, saját agyába zárt léleknek menekülést és szabadságot akart szerezni – s aki nem mellesleg Rika apja (volt). Főhősünk természetesen elfogadja az ügynök szerepét, ám amint belép Rika agyába, máris új döntésekre kényszerül. A lány ugyanis öngyilkos akar lenni, mégpedig apjának a Második Élet Központ akváriumában elhelyezett agya előtt. A látogatásig már csak órák vannak hátra: Pepko pedig rájön, már nem feladni akarja Martez Todarit, hanem minden erejével támogatni abban, hogy megmentse a lányát. Utazni kezd tehát Rika elméjében, s olyan tájakra jut el, amilyenről ember még csak nem is álmodott addig…

Remek a történet, ám fontos tudni, hogy mindaz, amit eddig a cselekményről összefoglaltam, nagyrészt már az első öt oldalon kiderül. Igaz, a mozaikos, időben oda-visszaugráló szerkesztésnek köszönhetően folyamatosan egyre többet tudunk meg a zsarnoki államról, az ellenállók mozgalmáról, a legendás Martez Todariról, vagy éppen Pepko múltjáról és családjáról: s ezeket a tudáselemeket nagy élmény és öröm összekapcsolni és egymásba fűzni. Ám Levent Metét nem csak egy diktatórikus antiutópia bemutatása, egy elnyomó rendszer működése érdekli. A könyv – címéhez híven – nagyrészt Rika agyában játszódik és az elme működését, az érzelmek és indulatok keletkezését kutatja. A regény második része, mely az Utazás a lélek közepébe címet viseli, egyfajta dantei vándorút egy képzelt elmében, kincskeresés, filozofikus, próbatételes kalandregény, amelyben egy apa és egy jó barát harcol egy kétségbeesett kamaszlány ép eszéért, életben maradásáért, lelkéért. A könyvben egyrészt tanúi lehetünk annak, milyen filmek futnak Rika agyának képernyőjén, milyen asszociációk idéződnek fel benne, miközben beszél (az író így eljátszik a nyelv és a beszéd, illetve a képzelet működésének bemutatásával), másrészt szemléletes képek és jelképek közepette szembesülhetünk azzal, hogyan mérgezi meg az erőszak, a félelem, a boldogtalanság és a gyűlölet az emberi elmét: szörnyekkel, sárkányokkal, nyitódó-csukódó ajtókkal, s más, rémálomba illő lényekkel és dolgokkal telerakva azt. A történet egy pontján pedig egyenesen két Rika képződik meg a szemünk előtt: az önpusztító fekete és a két férfinak segíteni akaró fehér Rika, akinek önmagával kell harcot vívnia.

A Rika agyábant gyorsan el lehet olvasni, izgalmas és csattanós végű science fiction-regény. Ám érdemes mégis lassan és beosztóan haladni vele: elmélkedni leírásain, kiélvezni sziporkázó ötleteit, végigálmodni a rémálmait. Így nemcsak Rika történetét, de egy kicsit önmagunkat is megismerhetjük. A Rika agyában modern példázat, amely önmagunkkal szembesít. Vajon a mi agyunkban miféle harcok dúlnak? És mi lehet a tétjük?