Főkép

Anthony Horowitz érzésem szerint úgy járt Alex Riderrel, mint Darren Shan a magáról elnevezett hősével – a srác egyszerűen kiöregedett az ifjúsági kategóriából, ezért a megszokott módon már nem lehet tovább folytatni a sorozatot. Viszont az írók aranyszabálya szerint egy jól bejáratott, népszerű ötletet parlagon hagyni vétek, így teljesen érhető módon előbb-utóbb mindkét szerző megtalálta a lehetőséget a folytatásra – Shan esetében például ez komoly ugrást jelentett az időben visszafelé, ami, úgy vélem, jó döntésnek bizonyult, a rajongók így jártak a legjobban, arról nem is szólva, hogy ennek köszönhetően még legalább tucatnyi regényre számíthatunk.

 

Horowitz sokkal kevesebb lehetőség közül választhatott, hiszen Alex nem rendelkezik természetfeletti képességekkel, legfeljebb a jól fejlett túlélési ösztöne érdemel említést. Abban pedig szerintem mindenki egyetért, hogy az első kalandja előtti időkre kár tintát vagy leütést pazarolni. Ennek fényében úgy gondolom, jó választás volt Jaszen Gregorovics részletesebb bemutatása, ugyanis ő azon kevés ellenfél közé tartozott a sorozatban, aki egyrészt kellőképpen titokzatos figurának tűnt, másrészt profi bérgyilkosként ténykedett, harmadrészt pedig homályos utalásokat ejtett kapcsolatáról Alex apjával – a teljesség kedvéért azért muszáj hozzátennem, hogy ennek a könyvnek a megírását már a sorozat közben fontolgatta Horowitz.

 

Hogyan lesz egy falusi gyerekből menő bérgyilkos, a világban bárhol bevehető Skorpia-alkalmazott? Jó kérdés, a válasz pedig garantáltan nem olyan, mint amire legtöbben számítunk. Jaszen esetében szó sincs generációkra visszamenő családi hagyományról, vagy bűnszövetkezet árnyékában eltöltött gyerekkorról. A kötet főszereplője nagyjából olyan izgalmas környezetben nőtt fel, mint bármely muzsik az 1800-as évek cári Oroszországában, csak paraszti sorstársaival ellentétben szülei házában volt tévé, és a fővárosban élt pár rokona.

 

Aztán megváltozott az élete...

 

Úgy érzem, Horowitz nem kis mértékben rájátszik azon előítéletünkre, miszerint az állam időnként hajlamos a polgárok érdekei ellen cselekedni, sőt, ha úgy adódik, minden törvénytelenségre képes. Jaszen társaságában nemcsak a fenti állítás igazát tapasztaljuk meg, hanem az átalakulóban lévő, az unió felbomlása utáni orosz viszonyokat is.

 

A regény, akárcsak a korábbi kötetek, gyakorlatilag letehetetlen, amire csak ráerősít Pék Zoltán fordítása, egyszóval a sorozathoz méltó lezárást kaptunk. Mindent figyelembe véve kicsit csodálkoznék, ha Alex Rider vagy a kalandok során megismert többi szereplő közül később bárki felbukkanna nyomtatásban, mert a hírek szerint itt tényleg véget ér az eredetileg tíz kötetesre tervezett sorozat. Emiatt persze nem kell kétségbe esnünk, hiszen Horowitz megmarad aktív írónak, jelenleg a következő Sherlock Holmes történeten dolgozik, s ne feledjük, hogy van még pár könyve, amelyek eddig nem jelentek meg magyarul. Többek között két Diamond tesós regény, márpedig a lökött testvérpár kalandjait kár lenne kihagyni…