Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Algernon egy egér. Ehhez képest kifejezetten okos, köszönhetően egy új sebészeti eljárásnak, mely az intelligenciát többszörösére növelni. Az eljárást lassan egy emberen is ki akarja próbálni a kutatócsapat, és itt jön képbe Charlie Gordon, egy csökkent értelmű férfi. Charlie egy jóakarója révén kint élhet és dolgozhat a „normális” emberek világában. Munkájával fenn tudja tartani magát, vannak barátai és céljai (például, hogy megtanuljon jól írni és olvasni). Motiváltsága és tudásvágya tehát jó alannyá teszik a kísérlethez. A műtétet végre is hajtják rajta, és ez felforgatja az életét. Rohamosan növekvő intelligenciahányadosa révén egyre több és több dolog világosodik meg előtte, sőt emlékek is kezdenek feltörni eddig homályos elméje mélyéről.

Ám Charlie ettől a változástól nem lesz boldogabb, vagy akár csak elégedettebb. Eddigi barátain gyorsan túlnő, és pár hét alatt áthatolhatatlan szakadék választja el tőlük. Rájön, hogy míg csökkent értelmű volt, mindenki gúnyolta, és nevetett rajta, hogy szülei és húga számára csak teher volt, és hogy általában a körülötte lévők nem tekintették teljes embernek. Ám ezek feldolgozására nem képes, mert agyi kapacitásának hirtelen növekedése nem hozott magával érzelmi, szociológiai „felnőttséget”. Nem tud úrrá lenni problémáin, érzésein, ezért ingerült, ellenséges lesz. Régi barátai megijednek és eltávolodnak tőle. Többé már nem azt az együgyű, de melegszívű, és kedves Charlie-t látják, hanem egy arrogáns „okostojást”, aki mindenben jobb náluk, és ezt meg is mutatja, amikor csak alkalma van rá. De nem csak barátaival, hanem szinte mindenki mással is összeveszik, a benne élő gyermek pedig gátolja új kapcsolatok kialakításában.

Vajon több lett-e Charlie azzal, hogy intelligenciahányadosa az egekbe szökött? Vajon jobb lett-e az élete tőle? Az értelem növekedése együtt jár-e az életminőség javulásával? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik Daniel Keyes talán leghíresebb regényében. Az író-pszichológus hiteles lélekrajzot fest a zsenivé válás rögös útján haladó Charlie-ről, miközben a regény filozófiai kérdéseit feszegeti. Nem ad egyértelmű, szájbarágós válaszokat, inkább sok oldalról körüljárja, és megvizsgálja a témát, és lehetőséget ad az olvasónak, hogy maga vonja le a tanulságokat. Gondolatébresztő és megindító regény, amelyben keveredik a romantika, a tragédia és a sci-fi. És persze ez az egyik legeredetibb, amit hosszú ideje olvastam. Érdekes nézőpontja más megvilágításba helyezi az emberek gyarlóságait és erényeit, így tanulságos és érdekfeszítő is egyben.