Főkép

Nem könnyű Erdélyben a magyar rockzenekaroknak (sem). Hiába rendelkeznek odahaza jelentős rajongótáborral, ritkán sikerül Magyarországon, pláne nyugaton megvetni a lábukat, és nyilván a román többségi társadalom sem kényezteti el őket. A kolozsvári Knock-Out például hiába az első számú erdélyi rockzenekar, idehaza csak a bennfentesek ismerik őket. A csíkszeredai Fading Circles mindent megtesz azért, hogy túllépje Székelyföld határain: e sorok írója például a 2010-es Metal Fest Open Air-en találkozott elsőnek a határon túli prog trió zenéjével, de otthon már korábban is több fesztivál vendégei voltak, 2011-ben Székelyudvarhelyen egyenesen Ripper Owens előtt játszottak.

 

A MűEmlék – sajnos vagy szerencsére, mindenki döntse el – csak digitálisan hozzáférhető, úgy viszont ingyenesen meghallgatható az Artistcamp oldalán. Mindössze hat átlagos hosszúságú számból áll, ebből egy instrumentális, ezúttal viszont magyar nyelvűek a dalok, ami jól jelzi, hogy a csapat feladta a nemzetközi karriert, vagy legalábbis a Kárpát-medencére koncentrál. Sok szempontból párhuzamot figyelhetünk meg a magyar progresszív szcéna élenjáró zenekara, a Perfect Symmetry pályafutásával: a pécsi csapat szintén a prog metál Fates Warning-i gyökereiből merítette ihletét, és – a Fading Circles-höz hasonlóan – angol nyelvű anyaggal debütált. Mindkét csapat bemutatkozó korongja nagyon erős volt, mégsem hozta meg nekik a várt ismertséget, bár a Perfect Symmetry-nek valamivel könnyebb dolga van: nekik minden posztra külön emberük van, míg a csíkszeredaiak mindössze hárman vannak.

 

Csiszér István kiváló gitáros, de énekhangja nem igazán illik ehhez a zenéhez: bár a lemez így is megérdemli a jelest, egy igazán jó énekessel a kitűnő sem lenne elérhetetlen. Talán picit szigorú vagyok „Putyi”-hoz, hiszen jó néhány ismertebb banda vokalistáján fognának ki a Műemlék dallamai, de engem folyamatosan Thorday Ákoséra (Unicum States, Age of Nemesis; nyugodjék békében!) emlékeztetett a hangja, különösen az Unicum States egyetlen, Különleges állapotok című albumára – emlékszik még rá egyáltalán valaki?

 

A MűEmlék kevésbé progos, mint az előző Fading Circles-albumok, Putyiék az AOR felé vették az irányt, de azért maradt benne némi komplexitás: nem szabad első hallgatásra megítélni; ahogy a stílusirányzat sok albuma, ez is sokadikra érik be. Ami viszont még a fogós dallamoknál is vonzóbbá teszi a lemezt, az a virtuóz gitározás – szerencsésebb körülmények között Csiszér István Európa-szerte ismert lehetne, de legalábbis a Gitármánia Tábor oktatói között lenne a helye. Becsületesen teker, szólóitól rendesen lúdbőrzik az ember háta. Az egyetlen dolog, amit az anyag hibájául lehet felróni, hogy kicsit talán egysíkú. Persze az „egyenletesen jó” alapvetően dicséret, de nincs rajta egy vagy két olyan szám, ami annyival ütősebb a többinél, hogy akár rádióban eladható lenne.

 

 

A nyitó „Keleti délibáb” talán a – jó értelemben – legkommerszebb dal, ezt tették elsőként elérhetővé a YouTube-on is. Ez sem egyhallgatásos azonban, így rajongófogásra csak korlátozottan alkalmas. Ennél egy fokkal könnyedebb a „Szeget szárnnyal”, valahol ott helyezkedik el a csapat repertoárjában, mint a Dream Theater-ében a „Hollow Years”. Számomra az „Instrumenstru” című – minő meglepetés! – instrumentális dal koronázza meg a lemezt, itt tényleg szabadjára vannak eresztve a gitárok. A „Különös útitárs” az album legkomorabb dala, talán ez emlékeztet legjobban a Soulburnés a Cyber Whirlwind lemezekben mutatottakhoz; az őt követő „Néma villanás” viszont valamivel visszafogottabb a többi számnál, a gitározás néhol már-már bluesba hajlik. A már említett „Instumenstru” mellett a címadó nóta a legerősebb, egyben a legkomplexebb és a leghosszabb is – hegedűt és billentyűst is hallhatunk benne. Érdemes figyelni a zenekar SoundCloud oldalát is, mert idővel az összes dalt közzéteszik rajta.

 

Hogy kinek való a lemez? Leginkább azoknak, akik a progresszív rockot és metált, valamint az AOR-t egyaránt kedvelik. Ők biztosan megtalálják a számításukat, ha kellő időt fektetnek az album befogadásába. Én pedig bízom benne, hogy mihamarabb élőben is meghallgathatjuk a dalokat…

 

Az együttes tagjai:

Nagy Hunor – basszusgitár

György Csongor – dob

Csiszér „Putyi” István – ének, gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Kelet délibáb

2. Szegett szárnnyal

3. Instrumentu

4. Különös útitárs

5. Néma villanás

6. MűEmlék

 

Diszkográfia:

Fading Circles (2003) – demo

Soulburn (2009)

Cyber Whirlwind (2011)