Főkép

Daniel Defoe az angol felvilágosodás egyik nagy alakja és korának legtermékenyebb írója volt. Több mint 500 művet írt, ezek közül a legismertebbek időrendi sorrendben a Robinson Crusoe, a Moll Flanders és a Roxana.

 

A Moll Flanders egy XVII. századi hölgyről szól, aki a hírhedt Newgate börtönben látja meg a napvilágot, és bár a városatyák a maguk módján jobb helyzetbe segítik – egy tisztességes, de szerény életkörülmények között élő dajka gondjaira bízzák –, életútja már születésének pillanatában predesztinált. A sors számtalan alkalommal felkínál számára erkölcsileg helyes, ámbár göröngyösebb utat, ő mégis más kínálkozó lehetőségeket választ, s így lesz belőle hajadonként szolgáló helyett szerető, míg hamvasságával és fiatalságával rabul tudja ejteni a férfiakat, feleség, később pedig prostituált, majd ügyes kezű tolvaj. Az előszóban Defoe a regényt a bűnre hajlók okulására és helyes útra terelésére ajánlja, és mint korának híres hölgyét említi a főhősnőt, s megindokolja, miért hallgatja el Flanders valódi nevét.

 

„…A toll – amelynek az volt a rendeltetése, hogy befejezze e hölgy történetét, és azzá tegye, amit most látnak benne – nem kis nehézséggel tudta csak bemutatásra alkalmas ruhába öltöztetni, olvasásra alkalmas nyelven beszéltetni. Ha egy ifjúkora óta kicsapongásban élő asszony, aki méghozzá maga is a bűn és kicsapongás gyümölcse, odáig jut, hogy beszámol minden vétkes üzelméről, sőt részletesen kitér azokra az alkalmakra és körülményekre, amelyek folytán először vált bűnössé, valamint a bűnnek mindazokra a kifejleteire, amelyeken hatvan év alatt keresztülment – a szerzőnek van dolga, amíg annyira tisztára tudja tenni, hogy, különösképpen a vétkes olvasóknak, ne sikerüljön ezt a történetet a szerző hátrányára értelmezniük.”

 

Flanders sok veszélyes helyzetet él meg, s bár léhának, könnyű nőnek tűnik, kalandozásai során kis empátiával szerethetővé válik. Ha csak egy pillanatra is bele tudunk helyezkedni a körülményeibe, abba a korba, amelyben élt – ahol, hacsak nem született valaki gazdag, birtokos családba, amikor a hozomány és neveltetés által könnyű volt a hű és erkölcsös életet élni és hirdetni, közben elítélni a bűnt, miközben ezen javak hiányában egy szegény nőnek nem sok választása volt, főleg, ha mindennél hatalmasabb ellenállást érzett a szolgai léttel kapcsolatban –, máris meglátjuk, hogy bűnei részben élethelyzetéből adódtak.

 

„Hiúságból és gőgből rendkívül bőséges készletem volt és csak igen kevéske az erényből. Néha ugyan eltöprengtem rajta, mire pályázik az úrfi, de nem sokáig tudtam erre gondolni, csak a szép szavaira és az aranyaira; hogy feleségül akar-e venni vagy sem, ezt nem éreztem annyira fontos dolognak…”

 

Élete során többször férjhez megy, de van egy házassága, amely az összes között kivételes és egyedi, hiszen nagy egyetértés és szeretet övezi, nem jöhet olyan akadály, amit együtt le ne tudnának küzdeni, s Flanders úgy érzi, végre révbe ért és tisztességes életet élhet, feledve korábbi bűnös életét. A sors fintora, hogy egy véletlennek köszönhetően kiderül: önhibáján kívül saját öccséhez ment férjhez, így az addig nyugodtnak hitt életet hosszú kínlódások után feladja, egy vérfertőző kapcsolathoz ugyanis még ő sem elég romlott. Kénytelen-kelletlen visszatér korábbi világába és majdnem ott folytatja, ahol a házasság előtt abbahagyta. De csak majdnem, mert az idő felette is eljárt, korához képest mindig csinos, de ez már önmagában nem elég a megélhetéshez, így korábbi ismeretségei révén kitanulja a tolvajlás mesterségét. Flanders a legjobbnak bizonyul új szerepében, csak hírét ismerik, személye azonban rejtve marad még a szakmabeliek előtt is. Egy ideig csak a pénzszerzés motiválja üzelmeinek folytatására, de ügyességével a szükségesnél nagyobb vagyont halmoz fel, és idővel már csak élvezetből, s talán megszokásból rója az utakat újabb áldozatra vadászva.

 

Defoe az előszó szerint első kézből szerzett, személyes beszélgetések alapján írta meg a regényt, melyek valós eseményeket dolgoznak fel. Nagy írói feladat a „Flandersné” által elmondottakat megfelelő finomítással átdolgozni az olvasóközönség számára, úgy, hogy mindaz ne az esendőség és romlottság mélyebb bugyraiba vezessen, hanem mindenki okulására váljon. Amellett hogy egy ennyire élvezhető élettörténet megírása feltételez némi írói képességet, amelynek nincs híján Defoe, elgondolkodtató, hogy a sorok mögött meghúzódó morális kérdések szándékosan társadalmi kritikának szántak-e, vagy valóban létezett a titokzatos „Flandersné”.

 

Hogy élete derekára érve valódi bűnbánatot érzett-e a főhősnő vagy csak szorult helyzete (mert minden rossz elnyeri méltó büntetését) késztette-e életének átértékelésére, azt mindenki döntse el, miután elolvasta a regényt!