Főkép

2008-ban alakult meg a salgótarjáni Corrodal Angyal Zoltán gitáros vezetésével. Kezdetben Bakos Gergely személyében énekese is volt a csapatnak, de kiszállása után átváltottak tisztán instrumentális zenére. Két új tag, Kovács Viktor és Soltész Gergely is segítségükre volt ebben, akik különböző egzotikus hangszereket szólaltattak meg, például didgeridoo-t és djembét. Az együttes első lemeze 2009 áprilisában jelent meg Xei címmel, ezt a Lathe of Heaven követte egy évre rá. 2013 végén Márton Attila gitáros, Kovács Viktor és Soltész Gergely kilépett a Corrodalból.

 

A Lathe of Heaven a neves science fiction író, Ursula K. Le Guin hasonló című regényéből (magyarul Égi eszterga címmel jelent meg) merítette az ihletet. A történet főhőse, George Orr különös „betegségben” szenved: valóra válnak éjszakai álmai, akár visszamenőleg megváltoztatva a világot. A rémálmok azonban szintén megtestesülnek, ezért Orr pszichiáterhez fordul, aki a különleges adottságot saját céljaira igyekszik felhasználni az álmok irányításával. A világ pedig az eddigieknél is furcsább lesz…

 

A csapat experimentális progresszív metalként határozza meg magát – csakugyan nemigen hallhattunk hasonlót másoktól, elsősorban az egzotikus hangszerek, főleg a didgeridoo sajátos hangzása miatt. Bár progresszív anyagoknál gyakori jelenség, hogy elsőre nem érinti meg a hallgatót az anyag, ez a lemez rögtön magába szív. A gitár is tompábban, kevésbé karcosan szól, mint azt a metalzenében megszokhattuk, nincsenek virtuóz szólók, ellenben az átlagosnál nagyobb szerepet kapnak az ütősök. A sztorihoz illően álomszerű, lebegő hangulatot kell elképzelni, ahol az ének hiánya egyáltalán nem fájó, sőt, meg is törné a varázst a vokál. Beszéd viszont van a számokban, mégpedig a regény szövegéből kiragadott részletek képében.

 

Ahogy a cselekmény előrehalad, egyre drámaiabbak lesznek az események, és ezt a zene is tükrözi: egyre dinamikusabb dalok követik egymást, egészen a drámai tetőpontig, amikor a mesében már a világ megmaradása a tét. Ugyan a lemez 11 számra van osztva, mindenképpen egyben érdemes meghallgatni – kicsit hasonló ebben a Fates Warning mesterművéhez, az A Pleasant Shade of Grey-hez, amely szintén egységes kompozíciót alkot. A legerősebb dal a „They Have Landed”, de a katarzist a záró „Volcanoes Emit Fire” teszi teljessé.

 

Ha más együttesekkel kellene párhuzamba állítani a Corrodalt, a hagyományosabb progresszív zenék közül a Pink Floydot, míg a prog metal berkein belülről a Porcupine Tree-t nevezném meg, de a Psychotic Waltz kedvelőinek sem okozhat csalódást. Mégsem beszélhetünk a külhoni receptek másolásáról, éppen ellenkezőleg: a Corrodal zenéje rendkívül eredeti, mindhárom fenti párhuzam sántít valamiben.

 

 

Sajnálatos módon sem a Lathe of Heaven, sem elődje nem talált kiadóra, elvégre zenéjük a legkevésbé sem populáris, így (sajnos) nem sok esély van az esetleges befektetés megtérülésére. Kár lenne azonban, ha a sikertelenség elvenné a kedvét a bandának a további alkotástól, mert bátran állíthatom, hogy az egyik legerősebb hazai prog együttesről beszélünk. Egyébként mindkét album ingyenesen meghallgatható a zenekar weboldalán, illetve letölthető Bandcamp-oldalukról (de adományokat elfogadnak). Elsősorban a progresszív zene fanatikusainak ajánlom a lemezt, számukra igazi ínyencfalat lehet a salgótarjáni banda legújabb anyaga.

 

Az együttes tagjai:

Angyal Zoltán – gitár

Márton Attila – gitár

Györe Mihály – basszusgitár

Kőnig Ferenc – dob

Kovács Viktor – egyéb hangszerek

Soltész Gergely – egyéb hangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Portland

2. The Augmentor Pt. I

3. The Augmentor Pt. II

4. The Augmentor Pt. III

5. Far Away Waters

6. Cis-Lunar

7. They Have Landed

8. Iahklu

9. Er` Perrehnnr

10. Volcanous Emit Fire

 

Diszkográfia:

Xei (2011)

Lathe of Heaven (2013)