MoNaMo & Pokorny Lia: Lélekvesztő (CD)

Ha hungarikumnak éppenséggel nem is nevezhetjük a megzenésített verseket, a műfaj itteni elterjedtsége valószínűleg messze felülmúlja más nemzetekét, hiszen nálunk a Kalákától és Halász Judittól kezdve a Hétköznapi Csalódásokig sokan sokféleképp nyúltak már zenészként a költészethez. Jazz-zenészektől azonban eddig viszonylag ritkán hallhattunk efféle próbálkozásokat, még akkor is, ha például Karafiáth Orsolya költeményeiből készültek már ekképpen megzenésített dalok. Ám vajon maga a jazz alkalmas-e erre a feladatra, és nem vonja-e el túlságosan a figyelmünket a szavakról, a versek értelméről és inherens zeneiségükről? Erre ad egy lehetséges választ a MoNaMo és Pokorny Lia közös vállalkozása, melyen a tiszta költészet váltakozik a verseknek mindenekelőtt a hangulatát, nem pedig ritmusát megragadó szerzeményekkel.

 

Tagadhatatlan, hogy erre rögtön rácáfolni látszik a „Ki minek gondol, az vagyok annak” részben ókori görög kórusokat, részben ősi ráolvasásokat – de mindenképp valami kereszténység előttiséget – idéző szertartásossága, az album egészét mégis az a fajta kortárs és jellegzetesen fehér jazz uralja, amely ugyan nem a végletesen szabad improvizáció felé hajlik el, ám amit még a latin vagy karibi eredetű zenék esetében sem a könnyedség és táncos jelleg, hanem az elvontság, az intellektuson átszűrt érzelmek jellemeznek. Többszöri meghallgatás után viszont egészen elemi erővel képes magával ragadni ez – az imént kifejtett gondolatokkal parányit ellentmondó – elborultság, de annak idején a Pink Floyd tagjai szintén az egyetemet végzett művészlelkek furcsa érzékenységével művelték a pszichedéliát, és pontosan ezt a kettősséget lehetett felfedezni – különösen a korai – lemezeiken.

 

A versek kiválasztásában már határozottabb kiegyensúlyozottság érződik a csupán modern és a ténylegesen kortárs költők művei között. Pilinszky a maga tömörségével és istenességével fájóan emberi, Weöres szokása szerint játszadozik velünk, Kormos egyszerre népiesen egyszerű és szinte szürreális, a színészi és a zenészi versértelmezés közötti különbséget pedig Szép Ernő „Csak a szívem érzi” című versének kétfajta megszólaltatása érzékelteti a legszemléletesebben. Nádasdy „Szonettje” egy mai, másfajta vágyról vall megdöbbentő szépséggel, Jónás Tamás az alternatív rockzenéből ismerhető ringató rímekkel és furcsán gyönyörködtető költői képekkel bódít el, Stiller Kriszta valami félelmetes erőt mutat be szép szavakkal, a lemezen a többiekhez képest felülreprezentált Kiss Judit Ágnes pedig a tőle megszokott kedvességgel és koboldossággal szólít meg minket.

 

Könnyen elképzelhető, hogy sokaknak nem jön be vagy a jazz, vagy a költészet, vagy e kettő bármilyen kombinációja. Nem biztos, hogy nekik való ez a lemez. Ennek ellenére azt mondanám még nekik is, hogy odafigyelve, nyitott lélekkel hallgassák végig többször is az albumot, vagy ha ez semmiképp sem megy, legalább szemezgessenek róla, hátha valami végül megfogja őket, és ráéreznek a dolog ízére. Például hallgassák meg előbb kizárólag Pokorny Lia értő és érzékeny szavalását, és csak utána, óvatosan, mintegy kiskanalanként kóstoljanak bele a muzsikába. De ha mindössze annyit érnek el a projektben részt vevő művészek, hogy tucatnyi ember utánanéz a kortárs költők verseinek, és elgondolkodik azon, vajon miért épp ezekre a költeményekre esett a MoNaMo választása, és talán meg is szeretik annyira ezeket a verseket, hogy utána alkotóiktól még többet olvasnak, már megérte, hogy elkészült a lemez.

 

A zenekar tagjai:

Szirtes Edina Mókus – ének, hegedű

Nagy János – zongora, billentyűs hangszerek

Mogyoró Kornél – ütőhangszerek, Roland HPD-20

 

Pokorny Lia – versek (1, 4, 9, 11), ének (3, 6, 10)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Pilinszky János: Részlet a K. Z. oratóriumából

2. Weöres Sándor – MoNaMo: Ki minek gondol, az vagyok annak

3. Jónás Tamás – MoNaMo: Részvétről

4. Szép Ernő: Csak a szívem érzi

5. Szép Ernő – MoNaMo: Csak a szívem érzi (dal!)

6. Kiss Judit Ágnes – MoNaMo:: Nincs új üzenet

7. Kiss Judit Ágnes – MoNaMo: Rövidülések

8. Nádasdy Ádám – MoNaMo: Szonett

9. Szép Ernő: Így szerettem volna élni

10. Stiller Kriszta – MoNaMo: Lélekvesztő

11. Kormos István: Irkalap Sinka füzetéből

12. Kiss Judit Ágnes – MoNaMo: Altató