Főkép

Bár Joanne Harris esetében az Ulpius bármi borzalomra hajlamos, ha a borítóról és a magyar címről van szó, az Egész évben karácsony cím nem teljesen átverés. Tényleg van a kötet novellái között karácsonyi, sőt az egyiknek épp „Egész évben karácsony” a címe. És aki ismeri Joanne könyveit, az meg sem lepődik azon, hogy ezek sem tipikus karácsonyi sztorik, sőt – hogy ő alkalmasint pont az ünnep árnyoldalairól mesél, ha épp olyanja van. Ez nyilván nem vigasztalja azon vevők tömegeit(?), akik a cím és borító miatt vették meg a könyvet és koppantak nagyot, de ha csak egy akadt köztük, akit elkapott Harris sajátos észjárása, történeteinek különös hangulata, már megérte.

 

A könyv eredeti címe ugyanis Egy macska, egy kalap és egy darab madzag – amit a Bevezetőben el is magyaráz Joanne. Ez jóval kifejezőbb, hiszen itt aztán valóban sok különféle történet követi egymást, még ha nem is annyira sokféle, mint első novelláskötetében, ami magyarul Bársony és keserű mandula címen jelent meg. Szerintem ugyan van a novellákban egy-egy elem, amelyekkel kapcsolódnak egymáshoz, és van miértje a sorrendjüknek, de ez néha csak sejtés – meg különben is, nem mindegy? A lényeg, hogy ez egy olyan kötet, melyben Harris úgy kalandoz kedvére, hogy hozza a rá jellemző stílust, hangulatot és gondolatokat. Továbbra is a szórakoztató és a szépirodalom határán egyensúlyoz – a történetekben felvillantott életképek, személyiségek gyakran megragadóbbak és mélyrehatóbbak, mint sok szépirodalmi műben, ugyanakkor mindig tesz bele valami olyan elemet, csavart, amit a szépirodalom elitista hívei legfeljebb akkor fogadnának el, ha egy magasrangú ítész mágikus realizmusnak címkézné. Na, ez is a mindegy kategóriába tartozik…

 

A kötet első és utolsó novellája az írónő afrikai élményeinek lenyomata. A következő réteg vagy keret a Bársony és keserűmandulá-ból ismert két idős hölgy, Faith és Hope újabb kalandjait meséli el jó humorral, mély emberismerettel és empátiával. Vannak aztán olyan novellák, amelyek stílusukban, témájukban a Kékszeműfiúhoz és/vagy az Urak és játékosokhoz kapcsolódnak (itt-ott ezekből ismerős személyek és helyek is felbukkanhatnak). Ezen írások jellemzően eléggé kényelmetlen témákat érintenek. Például a „Kíván újra csatlakozni?” címűben egy fiát gyászoló anya gondolatait olvashatjuk, aki úgy érzi, gyermeke szelleme a Twitteren keresztül újra kapcsolatba lép vele. A „Süti” a fogyókúráról és a vetélésről szól a maga hátborzongató módján, a „Csináld magad” pedig egy férfiról, aki elveszti az állását és szakít a feleségével, és ezt feldolgozandó minden idejét, pénzét és energiáját egy ódon ház felújításába öli – melynek megvannak a maga kísértetei… És így tovább. Valamint akad néhány olyan novella is, amely Harris fantasy írásainak számát gyarapítja: az „Esős napok és hétfők”, és ennek valamelyest folytatása, a „Futózűz Manhattanben”. Utóbbi egy Neil Gaiman által szerkesztett novellaválogatásban is szerepelt – sajnos a fordító illetve a magyar szerkesztő nem járt utána, hogy ez már megjelent magyarul, 27 képtelen történet címmel, persze más fordításban. Mindkettőben ősi (jellemzően ógermán/viking) istenek járnak a mai New Yorkban. Erről amúgy is könnyű Gaimanre asszociálni, de az egész kötet azt az érzést erősíti, hogy Joanne Harris a női Gaiman.

 

Szűr-Szabó Katalin fordításában nem találtam különösebben sok hibát, méltán ő a legtöbb Harris könyv magyarítója, noha érezni vélem, ha neki nem tetsző, amit épp fordít. Viszont a szöveggondozás sajnos megint gyenge, egy olvasószerkesztő bevonásával egészében sokkal jobb lett volna ez a könyv. Arról nem is szólva, hogy a kötetből 308 oldalt tesz ki maga a novellaválogatás, a maradék 40-re két másik Ulpius kiadványból tettek ízelítőt. Ez akár jó is lehetne, de lehet, hogy az olvasók inkább az olcsóbb árat választanák, hogy ne kelljen plusz nem kért 40 oldalért is fizetniük.