Főkép

Amikor ilyen-olyan okokból kifolyólag leülünk beszélgetni a szerkesztőség tagjaival, elkerülhetetlenül szóba kerülnek az aktuális olvasmányélmények, s innen már nincs megállás, emlékeink feneketlen tárházából előzményekkel, „kölcsönvett ötletekkel” és még ezernyi módon egymáshoz kapcsolódó könyvélményekkel szórakoztatjuk egymást. Ezt most azért idéztem fel, mert az egyik ilyen beszélgetésen valaki Jacqueline Wilson könyveit az ifjúsági irodalom lektűrjeinek nevezte. Mivel egészen addig megelégedtem azzal, hogy kedvelem Wilson könyveit, mondhatni váratlanul ért ez a kijelentés, és annyira meglepődtem, hogy napokig azon filóztam, mennyi igazság van az állításban.

Azt hiszem sok. Wilson művei valóban nem mérhetőek Kipling, vagy Kästner mára klasszikusként tisztelt történeteihez, ellenben az 1945. december 17-én született szerző továbbra is utolérhetetlen módon veti papírra napjaink ifjoncainak problémás hétköznapjait. Részben eme morfondírozásnak tudom be, hogy csak a második fejezet táján jöttem rá, ezúttal is csonka családban játszódik a történet, melynek főszereplője a változatosság kedvéért ismét egy lány.

Tizenhárom éves hősnőnk szerelmes gyermekkori barátjába (bár erre csak menet közben döbben rá), aki mellesleg a szomszéd házban lakik. Vajon mennyire valódi és időtálló kettejük kapcsolata, ha egyikőjük másik iskolába kerül, új osztálytársak és barátok közé? Egyáltalán, mennyire lehetséges megőrizni önmagunkat napjaink konformista környezetében, ahol – tetszik-nem tetszik – nem a szorgalom, hanem a vagányság és az ehhez hasonló „erények” a menők?

Számomra a kérdés nem Wilson könyvének irodalmi megítélése volt, hanem az, miként tud – ha tud egyáltalán – újszerűt mondani erről a témáról (csonka család, ifjúkori szerelem, párkapcsolat meg úgy általában az élet)? Nos, a válasz felért egy kisebb pofonnal, ugyanis tud, de úgy, hogy nem csupán meglepődtem a történetben lévő csavarokon, hanem ámultam és bámultam. Ráadásul, ahogy azt tőle megszokhattuk, mindez hihető módon történik, vagyis puszta kitaláció helyett akár megtörtént esetnek is elhiszem a leírtakat. Az meg már csak hab a tortán, ahogyan visszaadja a tinédzserkor érzelmi hullámzását: dráma, szomorúság, humor – mondhat bárki bármit, továbbra is kedvelem a regényeit.

Részlet a regényből