Főkép

Ha borító alapján kellett volna választanom, akkor biztosan sose veszem kézbe Jonas Jonasson kötetét. De csupa jót hallottam és olvastam róla, ráadásul Kúnos László fordította, ezért egyre kíváncsibb lettem. Először is hadd kezdjem egy használati útmutatóval: le kell venni a védőborítót, és csak úgy szabad nekifogni – utána már a történet és a zseniális nyelvi bravúrok megadják a lendületet, s ha nem is egyhuzamban, de olvastatja magát a könyv. Egy-egy abszurd túlzásnál azért nekem kicsit meg kellett állni, hogy majd ha már kellően lehiggadtam, tovább tudjam olvasni, ugyanis néhol olyan Az analfabéta, aki tudott számolni, mint egy Zs-kategóriás amerikai családi katasztrófafilm – vegyes a kép, van benne mindenféle: abszurd helyzetek, szerelmi szál, pengeéles szóváltások, őrültség, humor, de ez így ömlesztve. Kicsit rázva, nem keverve, cukrozott szélű pohárban. Szóval valójában üdítő koktél, de ha nem megfelelő az adagolás, fejfájást okoz.

 

A világ két pontján, Dél-Afrikában és Svédországban bonyolódik a cselekmény, amelyek a véletlen folytán végül összekapcsolódnak. A történet egyik főszereplője Nombeko Mayeki, egy dél-afrikai kislány, aki ugyan olvasni nem tud, de bámulatosan számol fejben. Élete nem mentes a kalandoktól, tíz évesen már kinevezik főnöknek a sowetói latrinapucoló vállalatnál, és furcsa körülmények között szert tesz egy zacskónyi gyémántra. Később is vonzza a fura helyzeteket: a járdán elüti egy fehér mérnök, és bár nem ő volt a hibás, a törvények értelmében bűnhődnie kell. A perköltséget és az okozott kárt csak többéves kényszermunkával válthatja meg, melyet a mérnök mellett kénytelen teljesíteni. A férfiről hamarosan kiderül, hogy egy állami kutatásban vesz részt egy szigorúan őrzött, eldugott telephelyen, ahol a kormány megbízásából atombombát állítanak elő. A mérnök nincs éppen a helyzet magaslatán, ezért rendszeresen Nombeko menti meg a fejben végzett számításaival. A gépezetbe mégis hiba csúszik: egy atombombával több készül el, mint tervezték. A szorult helyzetből egyetlen menekülőút létezik: a lánynak Svédországba kell jutnia és ott politikai menekült státuszt szereznie…

 

Mindeközben megismerkedhetünk egy svéd család életével, ahol szintén furcsa dolgok történnek: az apuka minden vágya, hogy találkozhasson a királlyal, később pedig keresztes háborút hirdet a fennálló rendszer ellen. Ikerfiait is ennek a szent harcnak szenteli, mindketten a Holger nevet kapják, ám csak egyiküknek vannak papírjai. Felváltva járnak iskolába, és később is gyakran helyettesítik egymást. Tehát adott egy majdnem politikai menekült, egy nem létező ikertestvér és emellé még társul egy atombomba is. Ez már eddig sem mindennapi, de az igazi izgalmak még csak most jönnek: hogyan lehetne ezt a fegyvert feltűnés nélkül eltüntetni az országból? Természetesen lehet, Jonas Jonasson le is írja, hogy hogyan.

 

Bevallom töredelmesen, még nem olvastam a szerző számára világhírnevet hozó kötetet, ami A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt címet kapta a keresztségben, de határozottan felkerült a listámra. Jó néha egy kicsit elmerülni a lehetetlen helyzetekben és kilépni a szürke hétköznapokból – márpedig erre tökéletesen alkalmas Az analfabéta, aki tudott számolni. Jonasson stílusa olvasmányos, magával ragadó, de néha már annyira abszurd, hogy fáj. A valós történelmi események és szereplők keverednek a fikcióval, ebből egy furcsa, de legtöbbször vicces katyvasz jön ki, ami mégis működik. Ez a könyv tényleg nem akar többet, csak szórakoztatni – és ezt maradéktalanul teljesíti is.