Főkép

Sokan és sokszor leírták már, hogy 2013 talán úgy is értékelhető, mint a rockzene visszatérésének éve. Ez természetesen magában foglal olyan alstílusokat is, mint a progresszív rock, amelynek bölcsőjét majd’ ötven éve többek között olyan egyéniségek ringatták, mint a Pink Floyd, az Emerson, Lake and Palmer, a Jethro Tull és a Genesis. Márpedig ilyen elődök után ideje volt visszatérnie Csipkerózsika álmából: megannyi csöndesebb év után 2013 végre rengeteg kiváló progresszív albumot hozott, ezek közül is a holland PBII lemezét érdemes kiemelni, és nem csak azért, mert ez egy koncepciós album, hiszen ebben a stílusban ez megszokott, sőt, szinte elvárás.

 

Azért izgalmas ez az album, mert nagyon bátran nyúl olyan témához, amelyre sokan azt mondanák: „érzékeny”. A történet ugyanis ezúttal nem valami elvont téma körül forog, hanem egy hétköznapi hősről, egy kilenc éves fiúról, Ericről szól, akinél rákot diagnosztizálnak az orvosok. Ő nem adja fel az életéért folyó küzdelmet, hanem eldönti, hogy harcolni fog a halálát akaró démon ellen – az ő küzdelméről, a fantáziavilággal keveredő terápiáról szól ez a csodálatosan érzelemdús és különleges album. A lemez a Kika Alapítvány segítségével készült – ez az alapítvány rákos gyerekeknek segít a gyógyulásban, támogatva őket és szüleiket a küzdelemben. A zenekar tagjai mellett a Hague Youth Symphony Orchestra is közreműködött, és az album bevételeiből pedig természetesen az alapítvány (és ezzel a rákos gyermekek) is segítséghez jutnak.

 

De a nemes cél mellett beszéljünk magáról a zenéről is, ami ha egyszer bekerül oda, sokáig nem kerül ki a lejátszóból. A téma emocionális töltete belengi az egész történetet, tökéletes egyensúlyt teremtve a rockzenei és a szimfonikus részek között. Vannak itt nagyívű dallamok, kórusok, izgalmas ütem- és hangnemváltások, különböző hangulatok, és persze az alstílusra jellemző 6-7 percnél hosszabb dalok, többek között a történetet lezáró „Parental Thoughts”, illetve a személyes kedvencem, a „Never Old”, ami egy az igazi progresszív rock „sláger”, de természetesen a rövidebb szerzemények is fantasztikusak. A narrátor, Roger Watson tökéletesen meséli el a sztorit, a legjobb viszont (a sok kiváló zenész mellett) a Jon Andersonra emlékeztető énekes, Rund Slakhorst, aki gyakorlatilag kézen fogva vezet minket át ezen a megindító történeten. További érdekesség, hogy az „Evil Wind” című dalban Steve Hackett gitározik – mégpedig csodaszépen.

 

 

Az egész albumról elmondható, hogy nagy beleéléssel és érzékenységgel meséli el ezt az igen emocionális történetet, megérintve általa a lelkünket. Aki nem szereti ezt a stílust, azt is arra bátorítom, hogy adjon egy esélyt a lemeznek, már csak a történet miatt is, annak viszont, aki kedveli a progresszív rockot, mindenképpen ajánlom, hiszen véleményem szerint 2013 nagyon erős felhozatalának ez az egyik, ha nem a legjobb műfaji albuma.

 

Az együttes tagjai:

Rund Slakhorst – ének

Michael Van Wassem – billentyűsök, zongora és ének

Ronald Brautigam – elektronikus és akusztikus gitárok

Alex Van Elswijk – basszus gitár és basszus pedálok

Tom Van Der Muelen – dobok

A Hague Youth Symphony Orchestra, amelyet Marcel Geraeds vezényel

Nathailie Mees – szoprán

Steve Hackett – gitárszóló (Evil Weed)

James Potter – Eric hangja

Roger Watson – narrátor

 

A lemezen elhangzó dalok listája:

1. Eric’s Story Part 1 (2:15)

2. A Perfect Day (11:35)

3. Never Old (8:18)

4. White (4:37)

5. Eric’s Dream (5:35)

6. Eric’s Story Part 2 (1:23)

7. Lorian (4:13)

8. Land of 1000 Wishes (10:51)

9. Evil Weed (2:28)

10. The Loss (4:50)

11. Reflections (4:12)

12. Into The Light (4:13)

13. Eric’s Story Part 3 (1:35)

14. We Are Home (1:16)

15. Parental Thoughts (7:36)

 

Diszkográfia:

Plastic Soup (2010)

1000 Wishes (2013)