Főkép

Amikor elindult az Alinea Kiadó Klasszik sorozata, először nem tetszett a dolog: töprengtem, minek kiadni olyan műveket, amelyek könnyen elérhetők régebbi kiadásban, itt és ott. Aztán tettem három nagy felfedezést: arról, hogy a sorozat szükséges, szép és eredeti. Szükséges, mert rá kellett jönnöm, megöregedtem – csak épp annyira, hogy elfeledkezzem róla, nem biztos, hogy mindenki a nyolcvanas években kezdte meg összegyűjteni a könyvtárát… A Klasszik kötetek ugyanis kiválóan alkalmasak erre: kialakítani egy ízlést, megteremteni egy felnövő olvasó kedvenckönyv-gyűjteményének alapjait. Szép is a sorozat, s igényes külsejét kellemes áron kínálja: miközben a virágárak az egekbe szállnak, lehet, hogy ma már érdemesebb hervadékony csokor helyett egy-egy kis Klasszik kötetet vinni ajándékba az olvasni szerető ismerőseinknek. Ráadásul eredeti is a sorozat, hiszen minden benne megjelenő kötet fordítását szerkesztik, ha kell, kissé átdolgozzák, finoman modernizálják.

 

Ilyen az egyik legújabb példány is a sorozatból: Mihail Bulgakov Kutyaszíve. A könyvecske nem csak a címadó kisregényt tartalmazza: szerepel benne három novella is, valamennyi Hetényi Zsuzsa fordításában. Ezek nem kevésbé abszurdak, mint a Kutyaszív. Az első egy – állítólag – beszélő kutyáról szól, s arról, mi történik e bölcs állattal a Szovjetunió egy kedélyes vasutas klubjában. (A beszélő kutya) A második egy igazi munkásgyűlésre kalauzol el, ahol a téma az alkoholizmus: az elbeszélés érdekessége, hogy kizárólag mottóból, prológusból és epilógusból áll, közepe nincsen. (Az alkoholizmus hasznáról) A harmadik írás, a Bíborsziget pedig kitűnő paródia a szovjet valóságról és Verne Gyula regényeiről – 22 oldalon. Már ezért a három írásért érdemes beleolvasni a kötetbe.

 

Az igazi csemege azonban a Kutyaszív, ez a különös kisregény, amely science fictionnak túlságosan abszurd, mesének túl valóságos, példázatnak pedig túlontúl elkeserítő. Még A Mester és Margarita Sátánja sem szembesít úgy bennünket megvesztegethetőségünkkel, gyávaságunkkal, embertelenségünkkel, mint az orvosi módszerekkel emberré, homo sapienssé, mi több, elvtárssá változtatott Gömböc kutya története. Az egykor hűséges és hálás kóbor kutya, aki szeretettel ragaszkodott gazdájához, az orvoshoz önző, rettegő, haszonleső és bosszúálló emberré válik, megtestesítve mindazt, ami igencsak állati bennünk, emberekben. Helyzete azonban kényszerűség, bűneiért, ha vannak, az őt tönkretevő szép új világ okolható. Így válik Gömböc kutya (később Poligráf Poligráfovics Gömbös elvtárs) a diktatúra által ember volta megtagadására kényszerített átlagpolgár szimbólumává. Nem csoda, hogy a regény – bár 1925-ben született – hazájában 1987-ig be volt tiltva.

 

Persze csak akkor kell ilyen komolyan vennünk a kisregényt, ha akarjuk. Ha ugyanis egyszerűen egy különös, szatirikus mesére vágyunk, amit magunknak értelmezhetünk, a Kutyaszív akkor is igen szórakoztató olvasmány. Amely ma már szabadon és nyugodtan olvasható, mindenféle betiltás nélkül.