Főkép

Kiss Ottó neve ismerősen csenghet különböző gyermekkönyvek címlapjáról, például ő a szülőatyja Csillagszedő Máriónak vagy Barninak, a mosómedvének, de nem csak a mesék terén alkot maradandót – az utóbbi tizenöt évben három regénye is napvilágot látott. Utoljára 2011-ben A másik ország című kötete jelent meg, melyet talán család- és fejlődésregényként lehetne kategorizálni. Ha valaki a verses gyermekkönyvein felbuzdulva játékos, könnyed történetet várna tőle, akkor csalódnia kell, hiszen ezúttal egy lélekig hatoló, felzaklató történetet kap, ahol a sors kegyetlen játékot űz a főszereplővel. A regény helyszíne Magyarország délkeleti része, a Viharsarok, vagy ahogy Karcsi nagyanyja emlegeti, Isten háta.

  

A történet elbeszélője Mozik Karcsi, az ő szemszögéből láthatjuk a 70-es évek falusi világát, egészen a rendszerváltás utáni évekig, de hamar rájövünk, hogy az igazi főszereplő nem is a kisfiú ebben a történetben, hanem a halál. Már az első mondatban megjelenik, akkor még csak viccből bukkan fel, hogy aztán később állandó társa legyen Karcsinak. Először édesapját, majd édesanyját veszti el, így kerül a nagyszüleihez. Az új életében egy teljesen másféle családi mintát kap, mint amelyben korábban élt: itt nem a játék és az érzelmek állnak a középpontban, hanem a feltétlen tisztelet és a házimunka. Kiss Ottó részletes képet fest a szürke hétköznapokon keresztül a vidéki kisvárosi élet egyhangúságáról, az évek egyformaságáról - a változatosságot mindössze az iskola és Ürmös Petra személyében egy korai szerelem hozza el.

 

A három generációra visszanyúló családi viszályok és a folyamatosan jelen lévő rossz előjelek már előrevetítik, hogy ez a találkozás is csak tragédiával végződhet. A kapcsolatuk tiszta, bizalmon alapuló igazi kamasz szerelem, annyira szép, hogy szinte nem is evilági. A családi tiltás ellenére rendszeresen találkoznak, de a véletlenek játékának köszönhetően Karcsi hamarosan a lányt is elveszíti. Petra halála sorsszerűnek és elkerülhetetlennek tűnik, olyan érzésem volt ezen a ponton, mintha egy görög tragédiát olvasnék. A figyelmeztető jelekből már következetni lehetett az eseményekre, mégis az utolsó percig reménykedtem, hátha mégsem következik be a legrosszabb.

 

A könyv második fele már Karcsi új életéről, a középiskolás évekről szól. Nekem kicsit elnagyoltabbnak tűnt ez a körülbelül száz oldal, a felnőttkorról, a munkahelykeresésről és a katonaságról kevesebb szó esik. Ahogy közeledünk a rendszerváltáshoz, úgy lesz egyre szűkszavúbb a szerző, egyre kevésbé ismerhetjük meg Karcsi gondolatait, inkább a politikai események kerülnek fókuszba.

 

A cím találó, rögtön négyféle értelmezési lehetőséget is ad az olvasónak. A másik országot először a mennyországra lehetne vonatkoztatni, ahová a szerettei szép sorban elköltöztek. Másodszor Vánkosdra, a városi lét „másmilyenségére” utal. Aztán meg arra is, hogy bár Mozik Karcsi e között a két helyszín között élte az életét, fizikailag szinte egy helyen, de közben a társadalmi háttér megváltozott, a színfalak lecserélődtek – egy másik ország lett Magyarországból a rendszerváltás után. A negyedik értelmezést Kiss Ottó adta egy interjúban, szerinte magára az Alföldre is lehet érteni.

 

Az egyes szám első személyű elbeszélés egyszerre személyes és távolságtartó. Ez a kettősség izgalmas világot teremt, hihetővé teszi a cselekményt. Nyugodt és szubjektív a narráció, főleg a rendszerváltás körüli események leírásakor, de közben folyamatosan beleláthatunk a főszereplő lelkébe. Nem megy túl közel, de nem is távolodik el – a szerző mértani pontossággal egyensúlyoz az arany középúton. A karakterek sokszínűek, esendőek, igazán szerethetők. Petra sorsa kísérteties, mégis úgy éreztem, nem történhetett másképp, mert a sors így rendelte. Mozik Karcsi életét pedig első sorból nézhetjük végig: hogy lesz egy árva kisfiúból felnőtt férfi, akinek talán másként is alakulhatott volna az élete, ha a véletlenek furcsa játéka nem gubancolja össze a szálakat.

 

Bár ez a kötet nem mai, 2011-ben jelent meg, mégis érdemes beszerezni, például annak, aki vidéki környezetben, felnőtt fejjel élte meg a rendszerváltást, és szívesen olvasna róla egy visszaemlékezést. Vagy annak, akit megrögzött városiként érdekel egy álmos, szürke falu leírása. Igazából mindegy, milyen indíttatásból kezdi el valaki olvasni Kiss Ottó regényét, az biztos, hogy képtelen lesz letenni...