Warren Murphy – Richard Sapir: A Pusztító színre lép
Írta: Galgóczi Tamás | 2013. 10. 27.
Számomra az mindenképpen jelzés értékű, ha egy sorozat túljut a századik részen. Ha mindez könyvsorozattal történik, akkor az kisebbfajta csoda, nagyjából a lepra meggyógyításával egyenértékű jelenségnek számít. Hamar sietek is kijelenteni, hogy nagyon-nagyon kevés ilyen létezik a világon, hamarjában magyar példát nem is tudok megnevezni, a határon túlra nézve pedig Perry Rhodan jut elsőként az eszembe, ami egyébként nem csak azért számít kivételesnek, mert határeset a magazin és a könyv között, hanem azért is, mert a sorszámozásban már 2700 felett járnak.
A Pusztító névre elkeresztelt sorozat Amerikában lett sikeres, és bár tudom, hogy nem minden angolszász nyelvterületről érkező könyv lesz népszerű idehaza, azért az mindenképpen jelent valamit, hogy odakint 2012-ben jelent meg a 150. kötet. Ezek után érthető, ha kíváncsian vettem kézbe az elsőt, és nem csalódtam, mert pontosan azt kaptam, amit vártam – egy jól megírt akcióregényt.
Egy sorozat indító részről lévén szó a hangsúly a szereplők bemutatásán van, elvégre a „jó” oldal minden fontosabb alakja különlegesnek számít, és egyáltalán nem szerepel a demokratikus államszervezet hivatalos bérlistáján. Kezdve a főszereplővel – aki tulajdonképpen halott! (Nem, ez nem horror sztori, nincs benne se élőhalott, se más efféle.) Bár a fülszöveget túlzónak tartom, mert az eddig leírtak alapján mind Fülig Jimmy, mind Piszkos Fred sokkal színesebb egyéniség, gyakorlatilag még korai lenne ítéletet, határozott véleményt alkotni a sorozatról. Hiszen még Remo Williams, a Pusztító kiképzése sem fejeződött be, az első bevetésére úgymond kutyafuttában, kellő felkészítés nélkül kerül sor.
Elsőre tetszik a sorozat, mert az első rész jól megírt, pergő cselekményű, egyszerre épít az olvasó azon véleményére, hogy a hatalom, ha úgy adódik, törvénytelen eszközöket is használ a közösség védelmére, másrészt megpróbálja kielégíteni a megmentő, a hős utáni vágyunkat. Mindezen túl visszaad valamit a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek hangulatából, amikor még egyszerűbbek voltak a problémák, és nem tűntek megoldhatatlannak.
Természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra, no meg arra, hogy idehaza mennyire lesz népszerű a sorozat.