Flóri Anna: Érkezési oldal

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért, de kedvelem a holokauszttal foglalkozó írásokat – ráadásul úgy tűnik, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen az utóbbi években egyre több mű született a koncentrációs táborokkal kapcsolatban. Mintha reneszánszát élné a téma, de érdekes módon nem a szemtanúk, hanem a fiatalabb generáció körében, akik nem élték át közvetlenül a borzalmakat. Kíváncsi voltam, vajon Flóri Anna első regényében, ami a hangzatos Érkezési oldalcímet kapta, tud-e újat mondani a lágerek világáról.

A fülszöveg nagyon izgalmas, két szálon futó cselekményt ígér: egy napjainkban játszódó szerelem történetét és a tábori élet mindennapjait. Első ránézésre a két terület ellentétes egymással, de hamar megmutatkozik a közös keresztmetszet, a túlélésért folytatott harc. Mert ez nem egy szép és harmonikus szerelem leírása, inkább a múlttal terhelt, feloldozást sohasem hozó kapcsolat története, ami által egy család három generáción átívelő életébe nyerhetünk bepillantást: Festetics Ármin és az unokája, Ambrus, továbbá két nő, Lizi és Emma körül forognak az események. Nincs könnyű dolga az olvasónak, a finom utalások, ismétlődő helyszínek kusza hálójában egyedül kénytelen rekonstruálni az időbeli sorrendet. A szerző mintha szándékosan próbálna bizonytalanságban hagyni, sokszor nehéz eldönteni, épp kinek a történetét olvashatjuk.

Az igazi főszereplő mégis inkább Festetics Ambrus, aki elismert könyvkötő. Igazi agglegény típus, rengeteg berögzült szokással, melyekről ugyan le tudna mondani, de valójában nem akar. Az életét erősen befolyásolják a társadalmi normák és a mindenkinek megfelelés kényszere, ezért még az analitikusának is rendszeresen hazudik. A feleségétől elvált, van egy lánya és egy szókimondó édesanyja, meg rengeteg futó kalandja. A gyengébbik nem központi szerepet játszik az életében, s bár nagyon küzd ellene, egyiküknek mégis sikerül fenekestül felforgatnia a kiszámítható, előre megtervezett mindennapjait. Mert ez a nő nem átlagos, ezerféle arca van.

A múltja különleges, a munkája nem hétköznapi és a kettejük kapcsolata sem sorolható a konvencionális kategóriába. Szerelmi útkeresésüket – hétköznapi harcaikat – lépten-nyomon megszakítja a nagyszülők története, a bujkálás, a deportálás, majd a tábori élet leírása. Talán a végtelenségig menne ez a se veled, se nélküled kapcsolat, ha nem szólna közbe a sors: egy szakmai kihívás miatt külföldre utazik a női főszereplő, magára hagyva ezzel Festetics Ambrust. Ez az út lesz a fordulópont, ami mindent megváltoztat. Az évek óta működő és korlátozó szabályok felülíródnak, ezzel pedig esélyt kapnak, hogy a kapcsolatuk végre elmozdulhasson a holtpontról. A múlt és a jelen itt kezd igazán összeforrni, hogy aztán a lágeréletből megmentett színes képek még szorosabbra fűzzék közöttük az érzelmi szálakat.

Flóri Anna első regénye igazán különleges, benne a múlt és a jelen, a holokauszt és a szerelmi szál jól megférnek egymás mellett. Nem csak azoknak lesz felejthetetlen olvasmány, akik a koncentrációs táborok leírására kíváncsiak, hanem az érzelmes történetek kedvelőinek is. A karakterek sokszínűek, nagyon valódiak, emberien esendők – éppen ezért szerethetők. A kötetben marad ugyan néhány elvarratlan szál, ettől függetlenül mégsem kelti a befejezetlenség érzetét. Tipikusan olyan könyv, amit nem lehet csak egyszer elolvasni, időről időre újra elő kell venni és elmerülni a világában.