Helland EP (CD)

Helland. Új zenekar a hazai rock és metal színtéren, különleges ismertetőjegye pedig, hogy együtt zenél benne Nagy Dávid és Czébely Csaba – ismét. A két úriember zenész karrierje a Pokolgép soraiban keresztezte egymást éveken át, néhány évvel ezelőtt egyszerre jöttek el a legendás csapatból, és most újra együtt csörömpölnek torzított gitáros muzsikát. A csapat másik két pillérét Csibe zenekarának (Impression) két tagja, Balázs László énekes és Priskin Gábor basszusgitáros adja.

 

Hogy milyen az általuk képviselt zene? Nehéz leírni. Semmiképp sem pokolgépes, úgyhogy aki ilyet várna tőlük, az mindenképpen csalódni fog. Aki tankcsapdás, depressziós, trendi rockzenére számít, mondván Magyarországon úgyis mindenki ilyet játszik, szintén nem találja meg a számításait. Viszont aki igényes, fifikás rockot és metalt vár fantasztikus zenészi megoldásokkal, az jó helyen jár. Dallamok, riffek, szólók, mind-mind a helyükön vannak, mindez természetes is, hiszen mi más jöhetne ki ilyen zenészek keze alól? Nagyon régen hallottam itthon ennyire igényesen összerakott és megkomponált dalokat. Mondjuk az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy első hallgatáskor nem ezt gondoltam. Valószínűleg rossz periódusomban találkoztam velük először, mert nem akart nálam működni a dolog. Aztán megváltozott a véleményem…

 

A jelen írás tárgyát képező EP digitális formában szerezhető be különféle dalvásárlós honlapokon, és 6 szerzemény hallható rajta.

 

A „21st Century” verzéjét kifejezetten unalmasnak tartottam, majd rá kellett jönnöm, hogy mekkorát tévedtem. Szó se róla, nem lehet azt állítani, hogy a tempójától kikezdené a menetszél a mellkasunkat, de attól még nem vontatott, sőt, a refrén vokáljainál pedig kiderül, hogy miről is beszélek, amikor azt mondom, hogy nagyon értenek a vokálozáshoz a hangszeres zenészek (is). A végén kicsit eldurran az agyuk, és kalapálnak egy sort, ám mivel kiválóan csinálják, nem fület bántó hallgatni mindezt, igazából kifejezetten jót tesz a dalnak, hogy nem végig olyan visszafogott a tempója.

 

A „Hands Over Head” kicsit elborult elejétől el is hagyom az agyam, de hamar megjönnek a riffek, és a szárnyaló refrénnél pedig már széles vigyorral nyugtázom, hogy megint micsoda dolgot hoztak össze.

 

A balladás, merengős „I Walk No Line” leírását úgy lehetne talán legtalálóbban összefoglalni, hogy „A Rádiósláger”. Félreértés ne essék, nem valamiféle csöpögős, nyálas szerzeményre kell gondolni, hanem egy szívbemarkoló és emelkedett, már-már patetikus refrénnel megáldott líráról, olyan gitárszólóval, hogy kizárt dolog a libabőr elkerülése azokat a vénáig hatoló nyújtásokat hallgatva. Persze itthon eme cím elérésére nincs esélye, sajnos, mert egyrészt majdnem 4 és fél perces és még gitárszólót is tartalmaz, de ettől még külföldön meghozhatja a csapat számára az áttörést.

 

 

A „Man On A Ledge” pedig a „A Rock/metal sláger”. Elsőre ezt sem értettem, majd utat találtak hozzám a riffek. És az a refrén… Vokálok, dallam, ragadós, mint a rágógumi. Személy szerint én egy kicsit előbbre keverném a vokálokat, de ez legyen az én bajom. A gitárszólót itt is nagyon odateszi Dávid, Csibe dobcucca sem marad porosan és a basszusgitár is csodásan röfög.

 

 

Nem állítanám, hogy a szimpátiám egyből lángra gyúlt az „On Your Knees”-zel kapcsolatban, ám néhány hallgatás után már erősen lobogott. Szaggatott, modernebb hangvételű gitárral indul a dal, majd gyilkos középtempóban halad a frenetikus, többszólamú refrén felé és egy kíméletlen gitárszólóban csúcsosodik ki.

 

A kimérten kezdődő „Sweet Money” elején Csibe egy olyat villant, hogy egy ideig keresem a földön az állam, illetve amúgy is azt tippelném, hogy ezt a számot ő szerezhette, mert számos alkalommal művel ámulatba ejtő dolgot (nem mintha a többi dalban sima kettőnégyeket ütne). Különösen tetszik a szóló utáni témázgatás, amely már-már a progresszivitás határát súrolja. Persze nem kell megijedni, nem feltétlenül kezdenek el matekozni, de mindenesetre meglepő és ötletes a megoldás.

 

A képregényes borító egészen csini, a zenéhez hasonlóan ez is párját ritkítja itthon. A kiadójuk szerint „felnőtt metal” (jelentsen ez bármit is) a zene, amit a Helland játszik, úgyhogy ha ez a típusú muzsika ilyen zenéket rejt, akkor én kedvelem.

 

Nagyon drukkolok a srácoknak, mert az mindenképpen kijelenthető (ismerve a hazai viszonyokat), hogy itthon ilyen muzsikával sajnos nem nagyon lehet komolyabb sikereket elérni, mert nagyon szűklátókörű a közízlés idehaza, de külföldön kajálják az ilyen dolgokat, úgyhogy van benne ráció, hogy arrafelé megvethetik a lábukat. És azt mondom, hogy inkább ilyen dalokkal hívjuk fel magunkra külföldön a figyelmet, és érjünk el esetleges sikereket, mint azokkal, amelyekkel inkább bolondot csinálunk magunkból, és nevetség tárgyává válunk. Ja, és természetesen epekedve várom végre a teljes lemezt, további új dalokkal!

 

Az együttes tagjai:

Balázs László - énekes

Czébely „Csibe” Csaba – dob, vokál

Nagy Dávid – gitár, vokál

Priskin Gábor – basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. 21th Century

2. Hands Over Head

3. I Walk No Line

4. Man On a Ledge

5. On Your Knees

6. Sweet Money

 

Diszkográfia:

Helland EP (2013)