Főkép

Kedves, szívet melengető mese ez egy kisfiúról, aki úgy szereti az édesanyját, hogy eldönti: lehozza neki a Holdat. Csakhogy igen hamar rájön, túl kicsi ő még ahhoz, s hogy hiába is áll apja, a kuzinjai, a szomszédok, és további, messzebb lakó népek vállára, a Holdat még úgy sem lehet elérni. Vándorútra indul hát, s mire hazaér, létra is kerül, amin elérheti a célját, és mindenkinek jut egy darabka a Holdból – de a legszebb darab persze anyának.

 

Túl a segítőkészség, az összefogás erején, meg azon, hogy egy ilyen könyvtől, illetve tettől minden valamire való anya elolvad, a könyv nagy erénye a képi világa. Kicsit bohókás, kicsit művészi, mindenképpen nagyon francia illusztrációk ezek, fura alakokkal és épületekkel, szinte tapintható textúrákkal. Maga a szöveg viszont egy kissé fura. Egyrészt néhány helyen az írás szinte beleolvad a képbe, nehezen olvasható, másrészt mint vers is hol döccen, hol nekilódul, hol szép, hol meg hétköznapi. Nem tudom, a fordító vagy a szerző tehet-e erről, de a lényeg, hogy fel lehet olvasni, és a gyerekek is megértik.

 

De a legjobb ezt a könyvet hosszasan elnézegetni. Lévén nagy alakú, gyönyörű színekkel minőségi papírra nyomott kötet, Célia Chauffrey képei teljes pompájukban jelenhetnek meg, és ragadhatják magukkal a képzeletet.