J. Lynn: Vetkőzik a tanú

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy jó néhány kedvenc szerzőnk alkot különböző műfajokban, s mindahányhoz eltérő álnevet használ. Gondolom e mögött az az elképzelés áll, hogy a rajongókat megkíméljék az esetleges összezavarodástól, s ha például egy jó kis történelmi románcra vágynak, még véletlenül se vegyenek urban fantasyt. Az elv kitűnő és elég jól működik, hacsak valaki nem olyan kíváncsi természet, mint én, mert akkor viszont garantált, hogy nem fog bírni magával, és már csak azért is érdekelni fogja a megkedvelt író minden munkája. Ez történt Jennifer L. Armentrout esetében is, akinek Obszidián című ifjúsági sorozatindító kötete teljesen bűvöletbe ejtett, így amikor kiderült, hogy J. Lynn néven írt, felnőtteknek szóló, jelenkori romantikus regénye is hamarosan a boltok polcaira kerül, tudtam, azt is olvasni szeretném.

„– Biztos, hogy nincs jobb dolgod? (…)

– Jobb, mint téged idegesíteni? A világon nincs!”

A történet szereplői húszas éveik közepén, végén járó, sikeres felnőttek, és mind sok-sok éve jó barátok már… vagyis majdnem mindannyian. Madison Daniels és Chase Gambler kapcsolata komoly jóindulattal is maximum kutya-macska civódáshoz hasonlítható, még a nyugodtabb napokon is. Ám látványos perlekedésük csak a felszín. Madison ifjú tinédzser kora óta fülig szerelmes bátyja észbontóan szexis legjobb barátjába, Chase-be, de szentül meg van róla győződve, hogy a férfi csak cimborája bosszantó kishúgát látja benne. Chase pedig már évek óta titokban epekedik a lányért, de elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is olyan szerencsés legyen, hogy kiérdemelhesse a szemrevaló nővé cseperedett Madison vonzalmát. Így mindketten hallgatnak érzéseikről, és igyekeznek kerülni egymás társaságát.

Egy napon azonban az élet úgy hozza, hogy képtelenek kitérni a másik útjából, hiszen a báty, akinek ismeretségüket köszönhetik, az oltár elé vezeti élete szerelmét, méghozzá egy hosszú hétvégén át tartó lakodalom keretében, ahol Madisonra a koszorúslány, Chase-re pedig a vőfély szerepe vár. És mintha semmi nem a tervek szerint alakulna! Előbb a lány autója robban le, s ki más, mint a roppant fess, de annál dühítőbben viselkedő férfi siet a segítségére. Aztán a szobafoglalás körüli malőr egy, s nem is akármilyen, hanem nászutas lakrészen való osztozkodásra kényszeríti őket. Majd mindezek megkoronázásaként még egy borospincében is sikerül kettesben bennragadniuk. Vajon meddig képesek ellenállni az ördögi, vagy helyesebb lenne inkább azt mondani családi, összeesküvés keltette csábításnak?

„… két barátnak soha nem szabad átlépnie azt a láthatatlan határvonalat – legalábbis akkor, ha nem fogadták meg szentül, hogy utána a kerítést is megmásszák.”

Ki ne ismerné azokat a romantikus komédiákat, ahol pont akkor csöppenünk a főszereplők életébe, amikor azok épp a fejük tetejére állnak, hogy aztán egy oltári nagy kavarodást követően immár együtt egy rózsaszín, szerelmes felhőn lebegjenek tova az elképesztően boldog jövő felé? Nos, aki szívesen választ ilyen filmeket kikapcsolódás gyanánt, azoknak kitűnő pár órás szórakozást nyújthat a Vetkőzik a tanú című regény, hiszen a séma itt is nagyon hasonló. Hőseinknek van közös előtörténetük, a másik iránti vonzalmuk egy ideje már ott szunnyad bennük, és az elszalasztottnak vélt lehetőség sötét felhőként tornyosul felettük. Megannyi emlék és érzelem. S aztán jön az a mindent megváltoztató pár nap, amikor a szenvedély elragadja őket. Természetesen elengedhetetlen kellék még egy hatalmas félreértés a finálé előtt, ami mi más is lehetne, mint happy end.

Hogy ez így túl kiszámítható? Igaz, ám ezekben a könyvecskékben nem is szabad túl nagy meglepetéseket várni, hisz a cél csupán a könnyeden szórakoztató romantikus álom megteremtése. S ez itt tökéletesen sikerült, sőt a magam részéről több ok miatt is elismeréssel adózok az írónőnek. Először is a történet olvastatja magát, a képtelen helyzetek dacára természetes fesztelenséggel peregnek az események. Tetszett, hogy a szűkre szabott oldalszám miatt karcsúsított jellemábrázolást a váltott nézőpontú meséléssel és a humorosan kötekedő párbeszédekkel sikerült mégis kissé árnyaltabbá varázsolni. És örömmel tapasztaltam, hogy az erősen háttérbe szorított mellékszereplők itt-ott felbukkanó pár sorukban is tudtak egyediek lenni és mulattatni. A mosolyhoz elég volt egy játékos ugratás valamelyik Gamble fivértől vagy épp Madison kelekótya barátnőjétől egy epés kommentár. 

Két apróság felett viszont nem tudok szó nélkül elsiklani. Az egyik a számomra megtévesztő külcsín. A borító és a tizennyolcas karika erősen szexuális töltetet sugall, ám a regényt sokkal inkább csak finoman érzékiként tudnám jellemezni. A másik pedig a műfaj sajátosságának számító nagy félreértés. Többet, ügyesebben kigondolt fordulatot vártam volna, mint az unalomig elcsépelt rossz kommunikációból adódó kavarodást. Ám még ezzel együtt is azt gondolom, a kortárs romantika kedvelői számára jó választás lehet, ha egy hűsítő sorbet vagy dinnyekoktél mellé keresnek valami kis édes, könnyed, pillanatnyi kikapcsolódást nyújtó nyári olvasmányt.