Főkép

Vidám, könnyed, szellemes, bájos, szép. Legszívesebben mindössze ezzel az öt szóval ajánlanám Erich Kästner A salzburgi szobalány című könyvét. Mert mégis, hogy lehetne hosszabban írni erről az apró könyvecskéről, ami mindössze 128 oldalnyi levegősen szedett szövegből áll, egy óra alatt elolvasható, mégis, mint egy csodásan hímzett gobelin miniatűr, megmarad az emlékezetünkben?

 

Persze hosszabban is ki lehet fejteni ugyanazt. Például, hogy A salzburgi szobalány vidám. Erich Kästnertől megszokja az ember, hogy mindig mulattató olvasmányt kap, ha kezébe veszi egy könyvét. Legyen az ifjúsági klasszikus, mint A repülő osztály vagy az Emil és a detektívek, felnőttregény, mint a rejtői kalandkrimi, Az eltűnt miniatűr, vagy a társadalmi tréfát sajátos nyelven előadó Három ember a hóban, netán dráma, mint a keserűen mulatságos A diktátorok iskolája, a szórakozás mindig ugyanúgy biztosított. Az író remekül ért ahhoz, hogy egy-két sablonos vígjátéki ötletből teljesen egyedi, abszolút kästneri történetet írjon. Ott van egyrészt egy újmódi szellemű grófi család, akik házukat amerikaiaknak adják bérbe, ám közben otthon maradnak megfigyelni az érkezőket, mint saját házuk személyzete. Ősrégi komédia-alaphelyzet. Másrészt adott a főhős – kissé modernebb – dilemmája: köszönhetően a devizahivatal packázásainak, csak olyan kis mennyiségű pénzt vihetne át a német-osztrák határon, amely lehetetlenné tenné, hogy kellően élvezze Salzburg szépségeit és az ünnepi játékokat. Mi lehet a megoldás? És ki a salzburgi szobalány, a tökéletes és csábító Konstanze, aki a segítségére siet? A könyv minderre igazán vidám választ ad. Könnyed stílusban, szellemes szöveggel.

 

A regényke alcíme, a humoros és merőben szimbolikusan is felfogható Kishatárforgalom már sejteti, nem hagyományos szerelmes történetet olvashatunk. Az, hogy a főhős, Georg naplójegyzeteit három előszó is megelőzi (közülük kettő már az 1938-as, első kiadásban is szerepelt), egészen különös környezetbe helyezi a fiktív jegyzeteket. Az egyikből megtudjuk, hogy a főhős egyszerre zseni és a világban idegenül forgolódó, néha egészen kétballábas alak: tíz éve igyekszik kifejleszteni egy új gyorsírást, de komoly (és egyelőre még befejezetlen) szakmunkákban foglalkozik a német kötőmóddal, a klasszikus kor és a kereszténység kapcsolatával és még két további dologgal, ami a szerző előtt is rejtély, olyannyira, hogy el sem árulja, mi lehet az. A másodikból pedig kiderül, Georg megházasodott és épp Ceylonon tartózkodik, mire barátja kiadja a feljegyzéseit. De vajon ki az ifjú feleség? A folyamatos szellemességről az író mellett („Ha most nem ingyenjegyünk lenne, visszakérhetnénk a jegy árát.” „A lélegzetem is eláll, ha arra a lányra gondolok. (…) Bizony, fulladás lesz ennek a vége.”) állandó rajzolótársa, Walter Trier illusztrációi is gondoskodnak, melyeken torz tükörben láthatjuk Salzburg Georg által is felkeresett nevezetességeit.

 

Végül bájos és szép a kötet. A regény már akkor elbűvölt, amikor több mint húsz éve, egy zöld puhakötéses változat romjaiból elolvashattam (szó szerint romokból, mert az akkori kiadás használat közben lapokra szakadt, mint egy kisebbfajta, letéphető jegyzettömb). A Partvonal Kiadó új Kästner-sorozatának ez a darabja viszont kecses, lila keménykötésével már a sokszor olvasható és szép könyvecske ismérveinek is eleget tesz. Ideje beszerezni: ideális nyári olvasmány, ami velünk marad a hűvösebb és szomorkásabb napokon is.