Nureyev As Dancer & As Choreographer (DVD)

Aligha hinném, hogy bárki vitába szállna a megállapítással, miszerint Rudolf Nureyev a huszadik század második felének egyik, ha nem a legnagyobb hatású férfi balett-táncosa. Annak meghatározását, hogy nagysága egészen pontosan miben rejlik, érdemesebb a táncosokra, tánctörténészekre és más, bennfentes tudással rendelkezőkre hagyni, az egyszerű földi halandónak elég, ha filmekről, képi dokumentumokról élvezheti Nureyev művészetét. Ebben segít a táncos születésének hetvenötödik, halálának pedig huszadik évfordulójára megemlékező, az NVC Arts és a Warner Classics gondozásában DVD és Blu-Ray formátumban egyaránt megjelent háromlemezes kiadvány.

 

No de – vethetné rögvest ellen az egyszeri érdeklődő és potenciális vevő – a három balett közül mindössze egyben szerepel táncosként is az imént az egekig magasztalt Nureyev. Való igaz – felelhetne erre a balett történetében kissé jártasabb táncrajongó –, ám nem szabad elfelejteni, hogy az 1961-ben Párizsban politikai menedékjogot kért egykori tatár-szovjet tehetség nem kizárólag közvetlenül színpadi jelenlétével alakította a nagyközönség ízlését, hanem mind önálló, mind kreatív felújításoknak tekinthető koreográfiáiban szintén minden erejével igyekezett átadni sajátosan régi-új szemléletét, és ezt illusztrálja tökéletesen a DVD-n szereplő három táncdarab.

 

A Don Quijote, az orosz cári balett, majd a Kirov repertoárjának volt része, és legfeljebb rendkívüli jóindulattal nevezhető Marius Petipa középszerűnél jobb alkotásának. Ha bárki olvasta Cervantes monumentális regényét, egészen elcsodálkozik, hogy a címszereplő és fegyverhordozója, Sancho Panza szinte kizárólag komikus elemként, nem pedig alakító erőként szerepel a műben, melynek középpontjába két mellékalak szerelmi története került – ám ez tökéletesen beleillett a 19. század gyakorlatába. Amint azt a táncos életrajzából megtudhatjuk: amikor Nureyev színpadra állította a művet, kisebb-nagyobb változtatásokkal tette ezt. Egyrészt John Lanchberyt kérte fel, hogy betoldásokkal és áthangszereléssel tegye könnyedebb hangvételűvé a kísérőzenét, másrészt a spanyolos elemeket a korábbinál összehasonlíthatatlanul autentikusabbá koreografálta át.

 

A stúdióban, tehát nem színpadon rögzített felvétel sajátossága a lendületes tempó és a határozott, erőteljes mozdulatok dominanciája. Ám a szereplők közül senki megközelítőleg sem annyira technikás és virtuózan gyors mozgású, mint maga Nureyev. Egyszerűen nem lehet nem észrevenni a különbséget közte és a többi férfi táncos között. A lábmunkája precíz és kifinomult, akár a dán iskola legkiválóbb képviselőié, testének vonala ugyanakkor töretlen, mozgása harmonikusan áradó, ahogy az a Vaganova módszerét alkalmazó leningrádi táncakadémia egykori növendékétől elvárható. És rögtön felfedezhető a forgásoknál már-már nőiesen magasra emelt boka. Pontosan azok a jegyek, amelyeket a róla nyilatkozó szakírók általában kiemelnek, és amelyek az átlagos néző számára is feltűnőek lehetnek.

 

A bajadér ezzel szemben már a párizsi opera balettjének produkciója; ezúttal tehát nem kissé mesterkélt balett-filmet nézhetünk, hanem valódi színpadi élményben részesülünk. A bevezetőből megtudhatjuk, hogy mű kétszeresen is kiemelkedő szerepet játszott Nureyev életében, hiszen ezt a balettet adta elő utoljára disszidálása előtt, és az AIDS-szel viaskodva ez lett utolsó befejezett nagyszabású koreográfiája is. Vagyis életének két nagy korszakát zárta le. A szintén Petipa eredeti koreográfiáját alapul vevő modernizált változat már jóval komolyabbnak és megindítóbbnak tetszik a Don Quijoténál; a két darab nagyjából úgy viszonyul egymáshoz, mint az opera műfajában a buffa és a seria. Legfeljebb az tűnhet meglepőnek, hogy a némajátéktól köztudottan ódzkodó Nureyev mennyit meghagyott a tánc rovására előtérbe tolt, szavak nélküli gesztusnyelvből.

 

Érdekes összehasonlítani a két balett kísérőzenéjét is. Ludwig Minkus bombasztikus, nem egyszer operettbe hajlóan elsekélyesedő muzsikája nemcsak leplezetlenül drámai – ami kétségkívül hatásosan megtámogatja a színészként is remeklő táncosok munkáját –, hanem kifejezetten tapsra kiélezett. Így aztán minden olyan helyen, ahol a Don Quijotéban elsőre megmagyarázhatatlan megállást, amolyan generálpauzát érzékelünk, itt a közönség reakciója biztosítja az átvezetést. Persze a tapsot értelmetlen lenne automatikus, gondolkodás nélküli reakcióként értelmezni, hiába a zenei „rásegítés”, hiszen az előadásban a táncosok tényleges teljesítményükkel is kiérdemelték a tetszésnyilvánítást.

 

Sokkalta megragadóbb a Rómeó és Júlia Szergej Prokofjev zseniét dicsérő zenéje, ráadásul e balett már teljesen egészében Nureyev eredeti koreográfiája, épp ezért jól megfigyelhető benne, hogyan épülnek rá a modern elemek – a gúnyolódó, mégis táncos jellegű mozdulatok, a svédtorna táncba emelése, a nem balettos pozíciók, láb- vagy kartartások viszonylag gyakori felbukkanása és így tovább – a klasszikus hagyományra. Egészen másként ugyan, mint Balanchine absztrakt klasszicizmusa, ám a nureyevi stílus is inkább ritmikus mozgással gyönyörködtet, valóban tánccal szórakoztat, mint a 19. századi, némajátéktól erősen terhelt klasszikusok. Emellett a mű vitathatatlanul hű Shakespeare szelleméhez is, hiszen a Lionel Delanoë által kiemelkedően megformált Mercutio gunyoros-ironikus alakja és a dajka hétköznapibb komikussága kiválóan ellentételezi a mű alapvetően sorsszerű tragikusságát és Monique Loudières előbb kedvesen kamaszos, majd megrendítően, fájdalmasan szenvedélyes Júliáját.

 

Átfogó képet kapunk tehát Nureyev művészetéből, ha végignézzük e három, egymástól tényleg sokban eltérő balettet, és aki valóban szereti a táncot, annak érdemes legalább ennyivel tisztelegnie a balettről és a férfi szólisták szerepéről kialakult felfogásunk megreformálójáról.

 

A DVD-n szereplő művek listája:

DVD 1

Ludwig Minkus – John Lanchbery – Marius Petipa – Rudolf Nureyev: Don Quixote

 

Robert Helpmann (Don Quixote)

Ray Powell (Sancho Panza)

Rudolf Nureyev (Basilio)

Francis Croese (Lorenzo – a fogadós)

Lucette Aldous (Kitri – a lánya / Dulcinea)

Colin Peasley (Gamache – gazdag nemes úr)

Marilyn Rowe (utcai táncos / a driádok királynője)

Kelvin Coe (Espada)

Az Australian Ballet táncosai

 

The State Orchestra of Victoria

John Lanchbery – karmester

 

DVD 2

Ludwig Minkus – Marius Petipa – Rudolf Nureyev: La Bayadère

 

Isabelle Guérin (Nikiya)

Laurent Hilaire (Solor)

Élisabeth Platel (Gamzatti)

Lionel Delanoë (a fakír)

Francis Malovic (a főbrahmin)

Jean-Marie Didière (a rádzsa)

Wilfried Romoli (az aranybálvány)

Agnès Letestu, Clotilde Vayer, Nathalie Riqué

 

Orchestre Colonne

Michel Quéval – karmester

 

DVD 3

Szergej Prokofjev – Rudolf Nureyev: Romeo & Juliet

 

Monique Loudières (Júlia)

Manuel Legris (Rómeó)

Charles Jude (Tybalt)

Lionel Delanoë (Mercutio)

Wilfred Romoli (Benvolio)

Karin Averty (Róza)

José Martinez (Páris)

Clotilde Vayer (Capuletné)

Olivier Patey (Capulet)

Annie Carbonnel (a dajka)

 

Orchestre de l’Opéra National de Paris

Vello Pähn – karmester