Főkép

Patrick McCabe első igazi nemzetközi sikerét a Mészároslegénnyel aratta 1992-ben (fel is került a Booker-díjra jelölt kötetek listájára), majd 1998-ban jött a Reggeli a Plútón. A két regény nagyfokú hasonlóságot mutat: mindkettőben központi szerepet kap az elfuserált gyerekkor, az ír katolicizmus, a kisvárosi lét, a popkultúra és a mindent átható erőszak. Jelen kötet főszereplője és elbeszélője Patrick „Punci” Braden. az ír transzvesztita, aki a Bádogdob Oskarjához hasonlóan pszichiátriai kezelésben részesül, és orvosa, dr. Terence tanácsára terápiás célból nekikezd, hogy kiírjon magából mindent, ami nyomasztja, és ami elvezette idáig. A kötet nagy részét ez a memoár, a Patrick Braden élete és kora teszi ki, azonban ezt néha megszakítják kiszólások dr. Terence-hez, akibe Patrick halálosan szerelmes és akivel soha többé nem fog találkozni.

 

Patrick élete igen zaklatott volt: apja a helyi pap, aki teherbe ejtette, majd elzavarta fiatal cselédjét, a nem kívánt gyermeket pedig egy helyi alkoholista nő, „Szőrmók” Braden nevelte némi készpénzért cserébe. A fiatal fiú hamar rájött, hogy vonzódik a nőies dolgokhoz, és mindvégig kilógott abból a posványos kisvárosi létből, amiben élni kényszerült. Patrick Londonba ment, hogy ott strichelésből vagy alkalmi szeretők pénzéből éljen, később pedig megvádolták azzal, hogy terrorista, és az IRA megbízásából robbantgat.

 

Patrick végletesen megbízhatatlan narrátor, ami nem is csoda, hiszen elmegyógyászati kezelésben részesül, illetve sosem vetette meg az alkoholt és egyéb tudatmódosítókat sem. Mindent az ő szemén és elméjén keresztül látunk, és rengeteg dologról nem lehet eldönteni, hogy megtörtént-e egyáltalán. Egyes szereplők egyértelműen fiktívek, mint például a soha nem látott anya, illetve a könyvben szereplő novellaszerű, a központi történethez egyáltalán nem kapcsolódó betétek is valószínűleg a fikció kategóriájába sorolhatók, míg más szereplőkről és eseményekről ez nem dönthető el. Patrick valószínűleg minden történést átformál valamilyen szinten, hogy csak egy példát említsek: nehezen képzelhető el az, hogy a 70-es években egy ennyire kihívóan viselkedő homoszexuális egyént ne értek volna annál komolyabb atrocitások, mint amilyeneket a könyvben leír.

 

Patrick soha nem kapott szeretetet, sem nevelőanyjától, sem mostohatestvéreitől, sem másoktól. Két igazi célja, vágya van: az egyik, hogy megtalálja szülőanyját, a másik, hogy találkozzon egy erős, igazi férfival, aki feleségül veszi és akivel boldogan élhet, míg meg nem hal. Ezek mellett olyan „elhanyagolható” dolgok foglalkoztatják, mint például az, hogy milyen kegyetlen módszerekkel álljon bosszút gyűlölt apján és úgy általában az egész kisvároson, ahol felnőtt. (A kötet egy pontján egy olyan – képzeletbeli – bosszú- és gyilkolászóhadjáratra indul a szülővárosában, hogy még Francie, a Mészároslegény pszichopata főhőse is megnyalná utána mind a tíz ujját.)

 

A könyv címe egy dalra utal, ami többször feltűnik a kötetben. Patrick gyakran menekül saját álomvilágába, egy olyan életbe, amit soha sem élhet, s ebben a világban úgy képzeli el magát, mintha a saját anyja lenne. A fiú ilyenkor az 50-es évek slágereihez, filmjeihez fordul, amelyeknek vajmi kevés közük van a valósághoz, és valószínűleg nincs sok közük az anyjához sem.

 

A szerző a Mészároslegényhez hasonlóan fantasztikusan adja vissza egy ennyire pereméletet élő ember gondolatait és nyelvezetét. Punci beszámolója hol vicces, ironikus, hol véresen komoly. A terrorizmus és az erőszak olyannyira mindennapos dolgok a regényben az átlagember számára, hogy senki nem akad fenn különösebben azon, ha a közelben bomba robban és mindenfelé emberi testrészek hevernek, vagy ha megölnek egy, a barátnőjétől hazafelé tartó, másik felekezethez tartozó fiút. A vissza-visszatérő, általában terrorizmussal foglalkozó novellabetéteket Patrick nem magyarázza meg különösebben, ezek az akkori élet részei.

 

Patrick McCabe könyve korántsem könnyű olvasmány, sokaknak túl véres vagy megbotránkoztató lehet, de hogy ott a helye a világirodalom legjobb „őrült-regényei” között, az biztos.