Főkép

Az Egmont Kiadó Sens részlege idén lépett a magyar közönség elé – céljuk, hogy kifinomult, de ugyanakkor merészen szenvedélyes regényekkel szórakoztassák felnőtt olvasóikat. Bemutatkozás gyanánt Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatára esett a választásuk, s nemrégiben már a második kötet került a boltok polcaira az írónő honlapja szerint nyolc részesre tervezett – négy jelenben játszódó, négy múltba kalauzoló – történetből.

 

„Sejtelmem sem volt róla, hogy létezik „jó” erotika.”

 

A szirén című könyvvel Nora Sutherlin nem mindennapi életébe csöppenünk. A szabad szellemű, izgalmasan intelligens, karakán hölgyemény amellett, hogy legújabb erotikus regényének kéziratán dolgozik, időről-időre magára ölti a város leghíresebb, rettegve imádott dominájának szerepét is. Ráadásul szakmai élete az egyszerűbb! Magánélete, úgy tűnik, szívet tépő titkok, csábító vágyak és káprázatosan provokatív évődések szövevényes kuszasága. Izgalmas férfiak egész sora veszi körül, és ahogyan a könyv halad előre, csak azt vesszük észre, hogy mindahányat szeretnénk alaposabban megismerni. Drukkolunk, hogy az elsőre karót nyeltnek látszó szerkesztő, Zachary, visszataláljon feleségéhez. Aggódunk, lehet-e bármi a fiatal s ártatlan Wesley, és a mi Noránk között. Kételkedünk, képesek leszünk-e valaha megkedvelni egy olyan férfit, mint a fagyosan lehengerlő Søren. Tűnődünk, ki is lehet igazándiból a titokzatos, nagyhatalmú Kingsley. S alaposan meglepődünk, amikor a mennyei szépségű Michael felbukkan.

 

Én legalábbis így éreztem, míg elmerültem a lapok között. Beszippantott, lebilincselt, és teljességgel elvarázsolt a könyv. Szerettem a szöveg fanyar humorát, és az elgondolkodásra késztető mondatait. Imádtam a megdöbbentően élőre formált karaktereket, akik mind kicsit őrültek, és igen csak bűnös lelkek, ám letaglózóan őszinték. Hol mosolyogtam, hol hüledeztem, hol meghatódtam, de az olvasás minden egyes percét élveztem, mert ez nem csak egy újabb erotikus tucatkönyv. Nem, ez a történet bűntudatról, elfogadásról, barátságról, szerelemről, zsigeri vágyakról és vad szenvedélyről mesélt.

 

„A szerelem az a nyílt seb, amiről azt reméled, hogy soha nem gyógyul be.”

 

Az angyal május utolsó napjaiban jelent meg, előzményéhez hasonlóan igényes külalakkal és fordításban. S akárcsak az első rész, engem ez is teljesen levett a lábamról. Sőt, ha ez lehetséges egyáltalán, talán egy hajszállal még jobban is tetszett.

 

Miss Sutherlin egy éve rejtőzik a világ elől. Ismét teljes lényével élvezi a sebekkel tarkított, fájdalmat és gyönyört adó viszonyát élete egyetlen igazi szerelmével, Sørennel. Ám egy bűnös kapcsolatban a nyugalom csak csalóka átutazó vendég. Egyszer csak egy nem kívánt kinevezés lehetősége kopogtat a férfinál, mint ahogyan egy nagy sztorira vadászó, kíváncsiskodó újságírónő is. Okosabbnak tűnik, ha Nora a háttérbe húzódik, és hagyja, Søren a maga módján kezelje a helyzetet. Egyik jó barátja, a szemtelenül jóképű, ifjú milliomos, Griffin Fiske birtokára utazik a csendes és magába forduló Michael társaságában. Miközben a múlt sötét titkai vasmarokkal szorongatják a szereplők jelenét, alkalmunk adódik alaposabban megismerni, és esetemben menthetetlenül megkedvelni őket.

 

Ha az első rész megfogott magának, ez már a sorozat rajongójává tett. Hozta mindazt, ami tetszett az előző kötetben, és még rátett egy lapáttal. Ámulatba ejtően szókimondó, prüdériát beájultatóan botrányos és elmondhatatlanul intenzív, miközben gyönyörűségesen gyengéd, sejtelmes és elképesztően sokrétű. Egyszerűen zseniális.

 

Annyira elvesztem a történetben, hogy amikor három, szájtátva, kerekedő szemmel olvasott jelenet félbemaradt hirtelen, majd a következő lapon mindössze három rövid szócska – hat héttel később – virított, úgy éreztem, az íróknál gonoszabb teremtmények nem igen létezhetnek. Sebzett és morcos lelkemre szerencsére hamar gyógyírt hozott a két, nem is annyira mellékszereplő fiú között szövődő vonzalom. Azt hiszem, a szerző kiválóan ráérzett, hogy miközben a hősnő két kilátástalan szerelem között vergődik, mi, olvasók igényeljük, hogy a sok bonyodalom között legyen olyan csendesen boldog mozzanat, ahol megpihenhetünk. Vagy ez csupán egy mesterien ördögi terv része, hogy reménykedjünk a lehetetlenben? Meglátjuk. Az biztos, hogy én képtelen lennék kihagyni a folytatást. Csak ne lenne az a szeptember olyan nagyon messze még.