Főkép

Sir Jack, a milliárdos vállalkozó egy szép napon úgy dönt, hogy csinál magának egy saját Angliát. Sir Jack egyrészt egy egész ország ura szeretne lenne, másrészt pedig remek üzleti lehetőséget is lát a tervben: úgy gondolja, hogy a saját külön birodalma egy hatalmas szórakoztatóipari komplexum lesz, ahol megvan minden, ami Angliát Angliává teszi, csak éppen viszonylag kis helyre összezsúfolva és a mai idők szelleméhez igazítva. A turisták így megspórolnak maguknak egy csomó felesleges utazást és kényelmetlenséget, emellett pedig kellemes, leegyszerűsített, könnyen emészthető formában kapják meg mindazt, amire az igazi Angliából kíváncsiak lennének (Robin Hoodot és csapatát; pár híres személyiség lakóhelyét vagy sírját; a királyi családot; az emeletes buszokat; a teát; a pubokat).

 

Sir Jack a terveknek megfelelően meg is szerez egy kis szigetet, ahol felépíti a szimulákrum-országot, ami Angliább lesz Angliánál, hiszen a valódi Anglia már rég nem (vagy nem eléggé tipikusan) angol. Sir Jack számítása remekül beválik: a szigetre özönlenek a turisták, és mindenki elégedett – de aztán persze adódik néhány váratlan probléma, amelyekbe már nem megyek bele. Már csak azért sem, mert nem feltétlenül a cselekmény miatt érdemes elolvasni ezt a regényt, hiszen a történet egyszerre kidolgozatlan és túlbonyolított, illetve kissé következetlen is néha. A könyv maga viszont rettentő érdekes és elgondolkodtató, és igencsak izgalmas (és nyugtalanító) kérdéseket vet fel. Ilyeneket például: Mi a valóság? Mi a különbség a valódi és a másolat között, észrevehető-e a kettő közötti különbség, és ha igen, miből? Érdekel-e valakit, hogy minden másolat, illetve a másolat másolata? Miért választják az emberek a másolatot, ha választhatnák az eredetit is? Nagyobb élmény-e a valódi dolgokat látni/átélni, és ha igen, miért?

 

Válaszokat szerencsére nem ad a könyv, viszont egyes részletein rengeteget lehet agyalni. Itt van például az a téma, hogy hogyan építi fel Sir Jack a saját Angliáját. A vállalkozó igen jól átgondol mindent, és a projekt kezdeti szakaszában felmérést készít arról, hogy mit tartanak az emberek igazán angol dolgoknak, majd pedig gondoskodik róla, hogy a szigeten minél több minden meglegyen a listán szereplő tételekből, hogy a másolat-Anglia minél valóságosabbnak hasson. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy Sir Jack nem használja fel a lista összes elemét (a 48. tétel, a „testi fenyítés/előkelő magániskolák” például nincs jelen a szigeten), amit pedig felhasznál, azt – mint már mondtam – a mai elvárásokhoz igazítja, s ily módon gyakran épp az adott dolog lényegét/valóságosságát veszi el.

 

Ezzel kapcsolatban persze felvetődik a manipuláció kérdése is, vagyis az, hogy a másolat-Anglia látogatói önként tűrik (sőt fizetnek is azért), hogy manipulálják őket, és boldogan elfogadnak egy olyan valóságot, amiről ők is tudják, hogy nem valódi. Ami pedig még érdekesebb, hogy nemcsak a látogatók, hanem a szigeten dolgozó helyi lakosok és színészek is hinni kezdenek a mesterségesen létrehozott valóságban, és ennek a valóságnak a szabályai szerint cselekszenek – Robin Hood és csapata például tényleg fellázad, amikor lázadást kellene játszania; a mesterséges csempészfalu ál-csempészei valóban csempészni kezdenek; a dr. Johnsont játszó színész pedig olyannyira azonosul a szerepével, hogy végül még a legmenőbb pszichiáter sem képes segíteni a személyiségzavarán.

 

Az efféle különös és elgondolkodtató részletek mellett egyébként a regény igen humoros is – persze nem valami térdcsapkodós módon, inkább szellemesen-szatirikusan. Könnyed kikapcsolódás céljára tehát nem ajánlanám ezt a könyvet – egyébként viszont nagyon is.