Póda Erzsébet: Percek, évek, döntések
Írta: Bíró Huszár Ágnes | 2013. 05. 26.
Póda Erzsébet újságíróként kezdte pályafutását. Dolgozott a Szabad Földműves, az Új Szó, az Új Nő és a Katedra pedagógiai folyóirat szerkesztőjeként, jelenleg pedig a Vasárnap című hetilap állandó munkatársa, illetve a saját maga által 2006-ban létrehozott netBarátnő webmagazin főszerkesztője. Mindemellett a Barátnő Life Coaching életvezető tanácsadója, volt már önálló műsora a Pátria Rádióban, továbbá lektorként és korrektorként dolgozik a Historium Kiadó égisze alatt. Publicisztikai munkássága mellett két mesekönyve is megjelent: a Hétmesés könyv és a Pilicke meséi.
Az írónő magában hordozza a dolgozó, független, alkotó nő és a családjának élő, odaadó asszony kettősségét. Mély érdeklődéssel szemléli a körülötte zajló életet, és nagy figyelemmel hallgatja meg azokat, akikkel a munkája során vagy a magánéletében találkozik. Ebből az élethelyzetből figyeli érdeklődéssel többi társát, a női princípiumot hordozó lányokat, fiatal nőket és idősebb asszonyokat, és veti papírra történeteiket, illetve ezekkel kapcsolatos gondolatait, érzéseit. Írásaiban így nemcsak életpéldákkal találkozhatunk, hanem megismerhetjük azt a gondolkodásmódot, érték- és erkölcsi rendet, amely mentén egy érzékeny, elmélkedő és intelligens nő lépdel az életútján.
Póda Erzsébet legújabb, tavaly karácsonyra megjelent könyve, a Percek, évek, döntések című publicisztikai gyűjtemény a szerzőnő legjobb cikkeiből szemezget: kétszázötven oldalon összesen kilencvennégy írást tartalmaz, tizenegy téma alá sorolva. A kötetet Soós Laca különleges hangulatú fotói illusztrálják, a borító Viola Ferenc kreativitását dicséri. A könyv kézbe vételével érzelmi élményt adó és gondolatainkat megmozgató történetek kerülnek az olvasók elé, amelyeket nem csupán a nők, de örök társaik, a férfiak is élvezettel olvashatnak – bár tagadhatatlan tény, hogy elsősorban a szebbik nem képviselőnek, képviselőiről, képviselőihez szól.
A kötet első bemutatóján Szapu Marianna egyetemi docens, a feminizmus kutatója méltatta a kiadványt, Ariadné fonalához hasonlítva azt: ahogy a fonál vezette ki a görög hőst a mitológiai szörnyeteg útvesztőjéből, a Percek, évek, döntések cikkei úgy segíthetnek a bizonytalanságban vergődő lányoknak és nőknek kijutni a lelki útvesztőkből – legyen szó akár családon belüli erőszakról, akár szerelmi háromszögről, akár túlságosan is befolyásolni akaró szülőről.
A kötet cikkeire jellemző a szókimondás, a társadalmi problémákra való durva, egyenes rámutatás. Természetesen nem trágár vagy erőszakos a beválogatott cikkek hangneme, a durvaság sokkal inkább úgy értendő, hogy Póda Erzsébet nem tesz felesleges tiszteletköröket, kíméletlenül mond ki olyan dolgokat, melyekre valószínűleg sokan gondolunk, de bizonyos normák, a jól ismert „nem illik” miatt nem mondunk ki hangosan. Éppen ezért nem állítom, hogy Erzsébet cikkeivel mindenki egyetért, de hogy írásai további gondolatokat szőnek minden olvasó agyában, az egészen biztos. És végtére is ez a legfontosabb, nem igaz?