Dr. Eben Alexander: A mennyország létezik
Írta: Galgóczi Tamás | 2013. 03. 18.
„Mi dolgunk a Földön, mi fog velünk történni?” – ez a kérdés a könyv sajtótájékoztatóján hangzott el, és egyetlen dologban lehetünk biztosak csak, egyelőre nincsen egyértelmű válasz a birtokunkban. Miközben örvendezhetünk, hogy lám, mi már olyan fejlettek vagyunk szellemileg, hogy képesek vagyunk a mindennapi betevő kérdésénél elvontabb fogalmakon töprengeni, személy szerint csodálkozom, miért foglalkozunk ennyit a halál utáni valamivel, és miért nem azon van a hangsúly, mi volt a születés előtt?
Dr. Eben Alexander könyve a fősodorba tartozik, hiszen nemes egyszerűséggel arról szól, mit tapasztalt meg hét nap alatt, amíg teste mélykómában, élet és halál között hevert egy kórházban. Nem kívánom elmesélni mindazon eseményeket, amiket átélt, legyen annyi elég röviden, hogy igen, elmondása szerint van létezés a halál után, lelkünk-szellemünk-lényünk fizikai testünk pusztulása után megkezdi spirituális „életét”, és találkozik a Teremtővel-Istennel, akit a szerző gyakran Om-ként emleget.
HKÉ, vagyis halálközeli élményt már sokan leírtak, szóval ez önmagában még nem jelent nagy meglepetést. Az már egy fokkal érdekesebb, hogy a szerző úgy került át ebbe a spirituális világba, hogy mindent elfelejtett korábbi életéről, az pedig számomra a legérdekesebb, hogy hívő keresztény létére ilyen furán írja le a pokol-mennyország kettőst, és persze a kettő közötti állapotot. Aztán felébredt a kómából, majd apránként szellemi képességei is visszatértek, márpedig elmondása szerint ez meglehetősen ritkán fordul elő – és ezt elhiszem neki, mivel neves idegsebészként, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött erről biztosan többet tud nálam.
Érthető módon, fizikai valónk, nyelvi készségünk nem alkalmas arra, hogy a spirituális lét élményét, fogalmát, tapasztalatait képes legyen a maga teljességében átadni, így marad a szavak és az érzékszerveink alkotta fogalomrendszerünk, amelyek küszködnek a feladattal és szemlátomást nem boldogulnak vele.
Úgy gondolom, hogy aki eddig sem volt hívő, és határozott kétkedéssel viszonyul a témához, azt nem fogják meggyőzni a leírtak. Erről egyébként Prof. Dr. Bognár László is beszélt a sajtótájékoztatón. Ő azt mondta, hogy a leletek nélkül gyakorlatilag megállapíthatatlan, mi történt a beteg agyával, mi működött ott belül és mi nem a kóma alatt. Aki pedig elfogadja a halál utáni spirituális létet, az újabb bizonyságot talál a kötetben.
„Szeretet.
Kétség nem fér hozzá, hogy mindennek az alapja a szeretet. Nem valami elvont, nehezen megragadható szeretet, hanem az a mindennapi fajta, amelyet mindenki ismer – az, amit akkor érzünk, amikor a párunkra és gyermekeinkre nézünk, vagy akár a háziállatainkra. Ez a szeretet a legtisztább és legerősebb formájában nem féltékeny vagy önző, hanem feltétel nélküli. Ez a valóságok valósága, az igazságok felmérhetetlenül gyönyörű igazsága, ami ott él és lélegzik minden mélyén, ami létezik vagy létezni fog, és annak, aki ezt nem tudja, és nem foglalja bele minden tettébe, esélye sincs arra, hogy akár csak megközelítőleg megértse, kik és mik vagyunk.”
Egyetlen dologban vagyok biztos, a könyv túlnyomó része profin megírt beszámoló, minden fejezet végén ott van az a bizonyos mondat, ami arra készteti az olvasót, azonmód haladjon tovább, hogy minél előbb megismerje ezt a csodaszámba menő történet. A kiadó reménye szerint a könyv hatására elkezdődik egy, az egész társadalomra kiterjedő párbeszéd, ami ártani nem árthat – kíváncsi vagyok, közösen mire jutunk.