Az aranyláncon függő kastély
Írta: Baranyi Katalin | 2013. 02. 07.
Az aranyláncon függő kastély igazi klasszikus mesekönyv. Az elmúlt ötven évben négy köntösben is napvilágot látott, ott lehet minden mai és egykori meseszerető kisgyerek polcán kortól és nemtől függetlenül. A nagyhírű Népek meséi sorozat második köteteként az egyik legértékállóbbnak bizonyult, s Heinczelmann Emma bájos, részletgazdag rajzaival sokak kedvencévé vált. Bár benne francia, olasz, portugál és spanyol mesék szerepelnek, igazi magyar mesekönyv. A szerkesztő, a tudós néprajzkutató Dömötör Tekla a legjobb magyar írók, költők és fordítók együttműködésével állította össze a könyvet, amiben mindenki találhat magának kedvére való történetet. Igazi magyar nyelven szólal meg Világszépe, Csodálatos János, vagy Tronkolaine hercegnő meséje, a magyar olvasóknak meglepetést okozva, mégis ismerősen.
Nem csoda, hiszen a könyv szerkesztésében, az elbeszélések fordításában és átdolgozásában olyan fantasztikus munkacsoport vett részt, amilyet nehéz másikat találni a mesekönyvek történetében. Az aranyláncon függő kastély ugyanis először 1956-ban jelent meg, de még a forradalom előtt, „a nemzetközi gyermeknapra”, ahogy egy díszes könyvjel is tudatja az olvasóval a kötet elején. Így a közreműködők névsora azonnal Faludi Györggyel és Határ Győzővel kezdődhet (előbbi nevét mindig szigorúan i-vel írva): ekkor már egyikük sem volt letartóztatásban, de még egyikük sem hagyta el az országot. Szerepel azután a könyvben átdolgozás Ottlik Gézától, Jékely Zoltántól, Kolozsvári Grandpierre Emiltől, Boldizsár Ivántól, de Jankovich Ferenctől és Illés Endrétől is. Emellett számos mesét jegyez a Grimm-mesék klasszikus magyar változatának és a gyerekeknek szóló Ezeregyéjszakának a megalkotója, Rónay György, és a kiváló mesefordító, Bartócz Ilona.
A mesék között akad hosszú, többmenetes tündérmese éppúgy, mint rövid állatmese vagy vidám csalimese. Az én gyerekkori kedvencem a Szamárbőr (ez az első a könyvben, francia, s eredetije a Lúdanyó meséi közül való), amelyben a Kertek Tündére, a tündérkeresztanya segít a királylánynak, hogy elrejtőzhessen kényszerű esküvője elől. Egy mágikus szamárbőr rejti szépségét, finomságát, ám a szomszéd királyfi mégis beleszeret, s mint Hamupipőke történetében az üvegcipővel, itt egy hihetetlenül vékony ujjacskára illő karikagyűrűvel járja végig az udvar és a birodalom összes lányának otthonát, hogy végül megtalálja szépséges választottját, aki ekkor végre levetheti a szamárbőrt és boldog lehet. Szintén remek tündérmese A kék madár is, amelyben Százszorszép királykisasszonynak mostohájától, a fekete királynétól kell szenvednie, aki mindenben saját lányát, a rút Harcsát segíti. Így aztán a délceg Deli királynak ezer ármánykodást kell kivédenie, hogy végül választottját vehesse el, ne a csúf halleányt. A bretagne-i mesék között akad még szirénről és tengerről szóló is, ami újdonság a magyar mesék olvasóinak. A legkedvesebb történet azonban talán a Jércike és Kukori, amelyben egy kedves kakaska gyászolja elhunyt párját sok-sok versbetéttel, mígnem egy jóságos szellem megszánja őt, s feltámasztja a tyúkocskát. Így boldogan élnek tovább, s sok csibéjük lesz: „Pelyhes, kicsi Jércikék, harsány, kicsi Kukorik.”
Az olasz mesék között is akad (már címében is) tréfás, mint a Mikkó és a makaróni, de olyan izgalmas, bonyolult próbatételes mese is, mint Az arany sakktábla, amelyben a kérőknek sakkozniuk kell a királyleánnyal, hogy elnyerjék a kezét. Utóbbiban az a szép, hogy a királylány folyton csal: Péternek, a furfangos parasztlegénynek így kell őt legyőznie. Francia mese 23 van a kötetben, olasz mese pedig 16, spanyol meséből azonban mindössze 8, portugálból pedig 3 került be a válogatásba. Ennek ellenére ezek között is vannak nagyon érdekesek, például A szamárfülű királyfi, amelyik Midasz király ókori történetének hamisítatlanul tündérmesés változata.
Az ötven mese gyerekkoromban állandó olvasmányom volt. Ha befejeztem a kötetet, mindjárt újrakezdtem valamelyik rövid történettel. Hercegek, hősök, királyfiak és tündérasszonyok olyan elegáns kavalkádja rejtőzött a lapokon, a mesékben és a rajzokon, ami egyszerre volt hívogatóan ismerős és kalandosan idegen. Ma is mindenkinek bátran ajánlom a válogatást. A régi kiadást a kor szokásának megfelelően ellátták életkori besorolással, s eszerint 8-12 éveseknek szánták. Én azonban még nem voltam iskolás, amikor rátaláltam, így bízvást ajánlom már a hatéveseknek is.