Főkép

Fülszöveg:
A mű egyedülálló alkotás a meditáció szerteágazó témakörében. Ha Ön kezdő, most megtanulhat meditálni, ha haladó tisztábban átláthatja eddig megszerzett ismereteit.
 
Gyorsan elsajátítható, hatékony meditációs technikát ismerhet meg az olvasó. A szerző olyan gyakorlatokat ad át, melyek tudatossá teszik a bennünk rejlő képességeket és ezáltal célirányosan fejleszthetjük önmagunkat. A gondolkozás rugalmassá válik, az önbizalom és belső tartás megszilárdul. A gyakorlatok növelik a koncentráló képességet, könnyítik az új ismeretek elsajátítását és csökkentik a stresszt. A meditáló felismeri mely területen érdemes fejlesztenie önmagát, hogy elinduljon az önátalakítás útján és sikeressé váljon.
 
A szerző olvasmányos és érdekes stílusban használja fel a keleti kultúra hihetetlen tudásanyagát mégsem miszticizál. A kínai meditációs technikák működésére korunk tudományos szemléletével tekint és párhuzamot keres a régi tudás és a ma ismereti közt. A meditációt nyugati kultúránkban több évtizede használják a sport teljesítmények növelésére, Kínában pedig 1.500 éve alkalmazzák a harcművészeti iskolákban. Az orvostudomány, pszichológia területén számos kutatás vizsgálja és hasznosítja a meditáció jótékony hatásait.
 
„A meditáció segít leküzdeni a krónikus szorongást, erősíteni az önbecsülést, elkerülni a súlyos depresszió visszatérését”

Atkinson & Hilgard

pszichológusok
 
Részlet a könyvből:
Télmeditációk
Békülj meg önmagaddal!
Tél van, a nap alacsonyan jár, az élet visszaszorul a lakások mélyére, sötétség uralja gondolatainkat. A tél az energia háttérbe vonulásának, a begubózásnak az időszaka. A téli álom egyben befelé fordulás is. Eljött az elmélkedés ideje, megvonjuk a mögöttünk álló év mérlegét, eltűnődünk, hogy elértük-e a magunk elé kitőzött célokat, illetve hogy milyen tapasztalatokkal és tanulságokkal lettünk gazdagabbak. Télen a betegségek jobban ránk telepednek, ez is egy ok, ami miatt a tél jobban megviseli az embert, mint az év többi szakasza.
Mégis élek, igen, élek, de mit és hogyan tettem, volt-e értelme cselekedeteimnek, hibáztam-e, vagy sem, ezt akartam, vagy valami egészen mást? Gondolat követ gondolatot, vagyok, élek: „De van-e olyan, amivel előbbre mozdítottam önmagam és kis közösségem életét, világát?” Hát igen, kiben nem fogalmazódnak meg telente ezek a kérdések, és a válasz rendszerint az önmagunkkal való részleges vagy teljes elégedetlenség szintjén jelentkezik. Miért is van ez így? A tél sötét, zord világa a kevésbé felemelő gondolatokat hívja elő az emberben. Közel vagyunk a lenthez, a négy ellentétpár mindegyikéből a yinhez kapcsolódó tulajdonságok kerülnek előtérbe: a lent, a hideg, a statikus és a bent. Energiáink eltolódnak egy irányba, de hol van a yang, a másik? Gondoljuk végig, hogyan éreznénk magunkat akkor, ha a négy ellentétpárból egyszer csak mind a négy másik oldal jelentkezne: dinamikus, fent, kint, meleg. Gondolj a tűző meleg nyárra, a kiszáradt földekre, a vízért sóvárgó növényekre, a fejtetődre tűző, kegyetlen napsütésre, amely elől nem menekülhetsz fedél alá. Jól éreznéd-e magad? A válasz: nem! És ez utóbbi mennyivel kevésbé veszélyezteti rövidtávon a létezésedet, mint a tél egyoldalúsága? Csoda-e hát, hogy a tél önmarcangoló kérdéseket hoz felszínre? Célunk mégis az, hogy megbékéljünk önmagunkkal, hiszen jövőnk záloga mi magunk vagyunk! Befelé fordulunk, a bezárkózás érzete, a víz stabilitása lefelé húz, egyre jobban besűrűsödünk, de ebből a sűrű valamiből tavasszal virágba kell szökkennie egy új növénynek, életünk egy új szakaszának. Szeretjük-e ezt a sűrű masszaszerűséget vagy sem? Most még nincs igazán nagy jelentősége? Dehogy nincs, hiszen ha nem szeretjük, akkor önmagunkat tagadjuk meg. Nyomott hangulat uralja el életünket, vidámságot nem kényszeríthetünk magunkra, ez télen olyan érzés, amely belső világunkkal ellentétes, énünk yinhez kapcsolódó része tiltakozna ellene. Na és, ha tiltakozik, azzal mi a baj? A baj sokkal nagyobb, mint hinnénk, hiszen ez az állapot a depresszió mellett még a tudathasadás irányába is eltolhat minket. Ilyen veszélyes lenne a tél? Ha ez így van, hogyan élte át az emberiség, már rég ki kellett volna pusztulnia – mondatja velünk kételkedő énünk.
Az ember furcsa szerkezet, tudatosan készül a jövőre, tudva, hogy a mit kell teljes lényével megélnie, de azt az eszközt (testünket), amely létünk jelenlegi megjelenési formája, fizikai és szellemi síkon is táplálni kell. Begyűjtjük a termést, elraktározzuk, hogy tartalékunk legyen, amíg újra valami fogyaszthatóhoz jutunk, védjük az eszközt, amely szellemünk továbbélésének záloga. Védett helyre húzódunk, nézzük a kinti tájat egy nyíláson keresztül, amelyet ma ablaknak nevezünk, valaha ez a barlang szája volt, és ott kint a külső világ kegyetlen hideg szele, hóvihara tombol. És miközben rátapadunk a sötétségben az egyetlen fényre, az ellentét másik oldalára, tudjuk, érezzük, hogy egyszer eljön a kiteljesedés időszaka. Ott, a kör közepén, túl a középponton egy másik világ vár ránk. Sok ezer év alatt élt elődeink, emberöltők százai kódolták tudatunkba, hogy ott, a pont mögött egy másik, szebb, boldogabb világ vár ránk, vágyaink, hitünk ebbe a világba visz minket, ide akarunk átlépni. De vajon képesek vagyunk-e, felkészültünk-e arra, hogy ebben az új világban szellemileg is megújulva újrakezdjük életünket a spirál egy magasabb szintjén?
Életünk éves eseményeit összesűríthetjük egyetlen kis háromdimenziós pontszerűségbe, és bár nem szeretjük ezt a kis sűrítményt, de tudatunk mélyén mégis ott él az a tudás, hogy mögötte egy más, szebb, boldogabb, kiteljesedettebb világ vár ránk. Tegyük hát meg az utat, és járjuk végig a télmeditáció három szakaszát, amelyben megbékélhetünk életünk eltelt időszakával, átalakíthatjuk olyanná, amiből már boldogan csíráztatjuk ki a jövőt. Azt a jövőt, amely tavasszal szárba szökken, dús, buja lombot hoz, zöldellő, burjánzó világunk szimbólumává tehetjük, majd a nyár melegében beérik, termést hoz, termésünket a nyárutón betakarítjuk, ősszel elraktározzuk, és már megint eljön a tél a maga csendjével, nyugalmával, sötétségével. De vajon megint ugyanúgy éljük-e meg a tél hidegét, viharait, bezártságát, mint egy évvel előtte? A választ egy év múlva kapjuk meg. Jó munkát kívánva, kezdjük meg meditációnkat. Mielőtt nekilátnánk gyakorlatainknak, célszerű tisztázni néhány alapkérdést, ezt szolgálja a meditációk előtt elvégzendő kérdések feldolgozása. A kérdések
re meditáció közben adott válaszok – belső hangunk megnyilatkozásai – életszemléletbeli váltást is jelentenek.
 
A télmeditációkról
A meditációs sor első elemeként a víz-elem, a tél hatásaival kezdünk foglalkozni. Év vége van, lezárunk egy évet, most meg kell békülnünk önmagunkkal. Évünk örömteli és bánatos pillanatokat, sikereket, sikertelenségeket, életünk két pólusát foglalja magában. Hébe-hóba elégedettek vagyunk magunkkal, elvárásaink az esetek jelentős részében mégis meghaladják lehetőségeinket. A kérdéseken végigmenve jelöld be azokat, amelyek meglátásod szerint pozitív tartalmat kaptak az év folyamán. Ha a nemek száma nem haladja meg az igenekét, akkor valamilyen formában már közel jársz a víz-elem egyensúlyához. A víz-elem akkor képviseli életünkben a számára kedvező helyet, ha az igenek száma eléri a 65-70 százalékot. Ha javítani szeretnél éneden, akkor szembe kell nézni önmagaddal, erre jó lehetőséget kínál a vízelemhez kapcsolódó kérdések feldolgozása. Majd ezt követően három lépcsőből álló meditációs sor (Tél1, Tél2 és Tél3). Rögtön támogatást kapsz önmagad objektív szemlélésében, eredménye életminőséged javulásában mutatkozik meg. A kérdések télvégi feldolgozása egyfajta önkontrollt arra, hogy tudatos és tudattalan éned egyformán ítéli-e meg viszonyodat a víz-elemhez.
A kérdéseket nyugodt körülmények között olvasd el, gondold végig válaszaidat, de ne értékeld. Fogadd el, hogy ilyen vagy, hiszen most az a célod, hogy megbékélj önmagaddal. Nem szükséges a kérdéseket memorizálni, sőt egyenesen káros, hiszen majd belső hangodra bízod, hogy melyek is azok a területek, ahol leginkább változni szeretnél. A kérdések személy szerint neked szólnak, de a válaszoknál bizonyos objektivitást kell feltételezned magadban. Ha nem vagy őszinte, akkor mi értelme foglalkoznod önmagaddal? A kérdéseket nem egy alkalommal kell feldolgozni, így az első meditációt megelőzően sem kell az összes kérdésre válaszolni; csak azokkal foglalkozz, amelyek az adott pillanatban fel-feltűnnek emlékezetedből. Az első meditációt követően 2-3 nappal vedd elő kérdéseidet, olvasd végig figyelmesen, most gondold is végig válaszaidat, ezeket le is jegyzetelheted. A mag elültetése (Tél3) meditáció után ismét készíthetsz jegyzeteket, ezt összehasonlíthatod az előzővel, mely a víz-elemhez való tudatos és tudattalan éned közti megítélésbeli különbségre utal. Az év folyamán többé ne vedd elő jegyzeteidet csak egy év múlva, ami kor már új jegyzetet készítettél, hasonlítsd össze a két jegyzetet, ugye, milyen másképpen látod önmagadat. De most térjünk vissza az első évben végzett meditáció első alkalmához. Azok a kérdések, amelyeket első alkalommal nem dolgoztál fel, majd a télmeditáció folyamán elő-elő fog tűnni, hiszen a három meditációból az elsőt csak 1 alkalommal, míg a másodikat 8-12 alkalommal, az utolsót pedig ismét 1 alkalommal végzed. De ez utóbbi már a kiterebélyesedés, az önmagunkkal való megbékélés, a tavaszba való átmenet meditációja. A kérdések közt ne keress logikai kapcsolatot – bár van de nem ez az a lényeg. Hanem az, hogy kritikátlanul fogadd be és hagyd azokat dolgozni magadban. Ne vizsgáld a kérdések közti kapcsolatot, mivel az egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdéseket szándékosan szétválasztottam. Mégis van a kérdéseknek egyfajta belső logikája, amelynek tudattalan megélése fejlődésed jelentős állomása. Tudd, hogy ha nem fogod szeretni azt a valamit, ami kérdéseidből, éneden keresztül megszűrve magodra hatást gyakorolva létrejön, akkor önmagadat tagadod meg. Nem kell szeretned ezt a magot, de fogad el létét, hiszen az téged szimbolizál.
A kérdések feldolgozását a következőképpen végezd: este szobád lámpájának fénye mellett egyetlen további fényként gyújts gyertyát. Öltözeted legyen kényelmes, ne viselj olyan cipőt, harisnyát, amely szorítja lábadat. Másold át a kérdéseket saját írásoddal egy lapra jól olvashatóan, közben ne gondolkozz, ne értékelj. Ha befejezted a másolást, lassan állj fel, kezdj el mozogni, gerinced legyen egyenes, csípődet lassan mozgasd jobbra-balra. Ha szeretsz énekelni, akkor mozgás közben dúdolj egy számodra kedves dalt, ha úgy érzed, mozogni van kedved, akkor mozog, táncolj. Táncolj lazán, könnyedén, hagyd fantáziádat szabadon dolgozni, ne irányítsd mozgásodat. Egy idő után enyhe tompultságot fogsz érezni, ekkor az akaratodtól függő mozgás kikapcsol, és előtör az akaratodtól független, elfojtott mozgás, agyad mélyebb központjai veszik át a kormányzást, gondolataid mély belsődből törnek fel. 15-20 perc múlva, amikor úgy érzed, a tested ellazult, ülj kényelmesen a gyertya elé, figyeld a fényét, maradj laza, ne tegyél semmilyen szándékos mozdulatot. Néhány perc múlva egyszerre azt kezded érezni, hogy elméd magától mozgásba jön, hagyd gondolataidat szabadon feltörni, ahogyan akarnak, ne avatkozz bele. Vedd elő kérdéseidet, nézd a lapot, de ne lásd, hagyd, hogy valamelyik kérdés kiválasszon téged, engedd a választ szabadon dolgozni.
Talán most remegés fut át testeden, vagy egy kis rángást érzel az izmaidban, hagyd
szabadon dolgozni ezt az önkéntelen belső mozgást.
Ilyenkor az évszakhoz kapcsolódó meridiánjaid aktivizálódnak, testüregeidből elkezd az energia abba az irányba áramolni, ahol hiányt észlel a tested. Feszültségeid, a testedben lévő blokkok apránként feloldódnak az önszabályozó központok szavára, izomtónusod megváltozik, energia áramlik meridiánjaidban. Megkezdődött egy belső mozgás, a víz-elem keresi benned a helyét, egyszer csak abbamarad, aztán folytatódik. Bízd rá magad tested energiadinamikájára. Amikor úgy érzed, hogy egy gondolatkört végigjártál, akkor tekints újra lapodra. A folyamat újra és újra kezdődik, más-más kérdésekre reagál agyad és tested, ez szinte öntudatlan állapot, nem kell a későbbiekben visszaemlékezned gondolataidra. 20-30 percig maradj ebben a helyzetben, tegyél fel magadnak néhány kérdést, élvezd agyad és tested lazaságát. Most csendes, puha vagy, engedd, hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek veled, hagyd folyni, feloldódni. Hallgasd a csendet, és benne lélegzésedet, 5-10 perc után térj vissza esti foglalatosságodhoz.
 
Kérdések a télhez
- Gyötörnek-e deréktáji fájások?
- El tudom-e fogadni a halál gondolatát?
- Szeretem-e a sós ételeket?
- Ha foglalkoztat a halál gondolata, elgondolkoztam-e azon, hogy hogyan fogok meghalni?
- Húgyhólyagom hajlamos-e a betegségekre?
- Váltott-e ki belőlem az utóbbi időszakban őszinte csodálkozást valami, és mi volt az?
- Foglalkoztat-e a legnagyobb titok megfejtésének gondolata?
- Becsvágyam és alázatom egyensúlyban van-e?
- Hajam egészséges, sűrű-e?
- Hajlamos vagyok-e hallószervi megbetegedésekre?
- Hallásom jó állapotban van-e?
- Fogaim jó állapotban vannak-e?
- Szeretek-e titkolózni?
- Képzelőerőm szárnyán tudok-e szárnyalni?
- Képes vagyok-e a valós világot a képzelt világtól megkülönböztetni?
- Képes vagyok-e úgy tenni dolgokat, hogy „egyhegyű” legyek?
- Képes vagyok-e a csak rám vonatkozó titkokat önmagamban tartani?
- Félek, rettegek-e valamitől?
- Szeretem-e a telet, a hideg időt?
- A szexualitás jelentős súllyal bír-e az életemben?
- Hajlamos vagyok-e arra, hogy elengedjem magam, az élettel szemben kiszolgáltatottságot érezve?
- A sötétség kellemetlen érzéseket vált-e ki bennem?
- Szeretek-e élni?
- Jónak értékelem-e szexuális életemet?
- Alázatossá válok-e a világi hatalmasságokkal szemben?
- Vesém hajlamos-e a betegségekre?
- Alázatossá válok-e a nem látható világ hatásainak megtapasztalásakor?
- Akarok-e élni?

A Kiadó engedélyével.