Tara Monti: Innuendo - Ellenszélben
Írta: Galgóczi Móni | 2013. 01. 12.
Irish Valley – egy város az amerikai Délen, amit menekült írek hoztak létre. Ahol az emberek zárt közösségben élnek, a szülők pedig a hagyományok tiszteletére és megtartására nevelik gyermekeiket. A lápvidék, ami mindenre és mindenkire rátelepszik. A lidércfény. A fianna, ami a legenda szerint az ulsteri király válogatott vitézekből álló csapata volt, történetünkben azonban egy hét fiú és egy lány által alkotott különös társaság.
Barátság, összetartozás, kívülállóság.
Formák, vonalak, titkok, szenvedély.
Szabadságvágy, szerelem, árulás, halál.
Turenn, IRA, FBI.
Megismerés, fájdalom, csalódás.
Soha be nem gyógyuló lelki sebek.
Üvegszilánkok.
Egy félbehagyott, majd évekkel később befejezett torzó.
Fura hangulatok.
Olykor nyomasztó, máskor felszabadító események.
Egy halom ír mese.
Ezek, és még nagyon sok minden más Tara Monti regénye. Nem igazán lehet szavakkal kifejezni. Legalábbis nekem nem jönnek a szavak. Talán jobb is. Ha jönnének, csak úgy, lazán, könnyedén, degradálnák a mondanivalót. Így azonban, hogy nem sorakoznak apró gyöngyökként, hanem csak valahol a háttérben lappanganak, talán felkeltik az olyan emberek érdeklődését, akik szeretik a különleges dolgokat.
Volt egyszer hat fiú. Majd jött egy hetedik, akit befogadtak ugyan a többiek, de mégsem tartozott soha közéjük. Mint ahogy a lány sem. Ők nyolcan gyerekként még hittek a mesékben. Szép és boldog napokat töltöttek együtt, majd szétváltak útjaik. Az addigi szoros kötelékek meglazultak, a szerelmek beteljesületlenek maradtak, egy hirtelen jött szenvedély azonban mindent lángra lobbantott. Abban a pillanatban, hogy a fiú teste nekifeszült a lányénak, sorsuk, és még néhányuk sorsa elrendeltetett.
Útjaik elváltak, és csak tíz évvel később, a fianna egyik tagjának halála miatt találkoztak egymással az egykori barátok. Az indulatok újra kavarognak. A szenvedély lángjai ismét fellobbannak. De már semmi sem olyan, mint régen. És semmi sem az, aminek látszik. Barátjuk halála például nem öngyilkosság. A nyomozás során pedig nem lehet tudni, hogy ki kire vadászik, ki kit árult el, ki miben hisz, és főleg, hogy a végén ki marad sértetlen.
A regény évekkel ezelőtt más címmel, más kiadó gondozásban már megjelent magyarul. Az új borító nekem nem igazán tetszik, ám az mindenképpen, hogy nem változatlan utánnyomásról van szó, hanem átdolgozott újrakiadásról.
Barátság, összetartozás, kívülállóság.
Formák, vonalak, titkok, szenvedély.
Szabadságvágy, szerelem, árulás, halál.
Turenn, IRA, FBI.
Megismerés, fájdalom, csalódás.
Soha be nem gyógyuló lelki sebek.
Üvegszilánkok.
Egy félbehagyott, majd évekkel később befejezett torzó.
Fura hangulatok.
Olykor nyomasztó, máskor felszabadító események.
Egy halom ír mese.
Ezek, és még nagyon sok minden más Tara Monti regénye. Nem igazán lehet szavakkal kifejezni. Legalábbis nekem nem jönnek a szavak. Talán jobb is. Ha jönnének, csak úgy, lazán, könnyedén, degradálnák a mondanivalót. Így azonban, hogy nem sorakoznak apró gyöngyökként, hanem csak valahol a háttérben lappanganak, talán felkeltik az olyan emberek érdeklődését, akik szeretik a különleges dolgokat.
Volt egyszer hat fiú. Majd jött egy hetedik, akit befogadtak ugyan a többiek, de mégsem tartozott soha közéjük. Mint ahogy a lány sem. Ők nyolcan gyerekként még hittek a mesékben. Szép és boldog napokat töltöttek együtt, majd szétváltak útjaik. Az addigi szoros kötelékek meglazultak, a szerelmek beteljesületlenek maradtak, egy hirtelen jött szenvedély azonban mindent lángra lobbantott. Abban a pillanatban, hogy a fiú teste nekifeszült a lányénak, sorsuk, és még néhányuk sorsa elrendeltetett.
Útjaik elváltak, és csak tíz évvel később, a fianna egyik tagjának halála miatt találkoztak egymással az egykori barátok. Az indulatok újra kavarognak. A szenvedély lángjai ismét fellobbannak. De már semmi sem olyan, mint régen. És semmi sem az, aminek látszik. Barátjuk halála például nem öngyilkosság. A nyomozás során pedig nem lehet tudni, hogy ki kire vadászik, ki kit árult el, ki miben hisz, és főleg, hogy a végén ki marad sértetlen.
A regény évekkel ezelőtt más címmel, más kiadó gondozásban már megjelent magyarul. Az új borító nekem nem igazán tetszik, ám az mindenképpen, hogy nem változatlan utánnyomásról van szó, hanem átdolgozott újrakiadásról.