Főkép Pár évtizeddel korábban volt menő a kémregény, amiben nyilván közrejátszott a hidegháború, és a nagyhatalmak színfalak mögötti ténykedése, hiszen akkor ez aktuális témának számított. Elképzelésem szerint a népszerűség oka egyrészt az olvasóknak adott bennfentes érzés, másrészt az a jóleső borzongás, amit az éppen csak elhárított világvégék biztosítottak. Aztán a békefolyamatok előrehaladtával egyenes arányban alábbhagyott a lelkesedés, illetve elfogytak az ötletek, a műfaj nagyjai (például Ludlum) kifáradtak. A tollforgatók az utóbbi időben azonban mintha újra felfedeznék a műfajban rejlő lehetőségeket, de egyelőre még nem látom tisztán, mi lesz ebből.
 
Egy biztos, aki most akar kémregényt írni, annak nehezebb dolga van, mint mondjuk a hetvenes években, mert a fix ellenségkép helyére a jóval bizonytalanabb terrorizmus került, ami filmben vagy a tévében jól mutat, de könyvben még nem olvastam valóban emlékezetest erről a témáról (Clancy más kategória, illetve tetszik, nem tetszik, egy nemzedékkel korábbi évjárat – és egyébként is évek óta nem jelent meg új könyve). Ebben a lefedetlen kultúrsávban próbál érvényesülni Tom Wood, akinek ez az első regénye, és amit számomra meglepő módon magyarul az Európa Könyvkiadó jelentetett meg.
 
Egy biztos a kiadó szerkesztőjének ízlésében megbízhatunk, ugyanis ez a könyv a maga kategóriájában nemes egyszerűséggel zseniális. Arra nem is érdemes szót vesztegetni, Wood mennyire jól ír, hiszen mióta majd minden amerikai egyetemen van írókurzus, csak az nem tud összehozni egy épkézláb regényt, aki antitehetséggel rendelkezik. Mondjuk tény, a szerző Angliában született, és azóta sem költözött máshová, de ez nem változtat a tényen, miszerint ma már tanulható az írás. Egy biztos, szerzőnk olyan könnyedséggel teremt feszültséget, ami ritkaság választott szakmájában. Ezen kívül mindenképpen dicséretet érdemel az alapötlet, ami első ránézésre nem több lerágott és visszaböfögött csontnál (a főszereplő bérgyilkos), amiből aztán a szerző egy letehetetlen, elejétől a végéig izgalmas, túlzásoktól mentes (mondtam már, mennyire utálom az egyszemélyes hős mindenkit lepofoz filmeket), hihető regényt kerekít.
 
Bérgyilkosból nálam az etalon egyértelműen Leon, a profi - remélem nem kell részleteznem miért. Ha valaki nem látta még a filmet, akkor az sürgősen pótolja ezt a hiányosságot. Leonhoz mérhető figura Victor, A bérgyilkos című könyv főszereplője. Főhőst erkölcsi okokból nem írok, mert bárhonnan nézem, a pénzért mások életét válogatás nélkül kioltó ember egyetlen társadalomban sem lehet pozitív példakép. Persze Wood gond nélkül átváltja az előjeleket, és mire kettőt pislantanánk, már Victornak szorítunk a soron következő nehézség leküzdése érdekében. Merthogy orgyilkosunk legutolsó megbízása az előzetes tervekhez képest egész más irányt vesz, így más lehetőség nem lévén, nagyjából ötszáz oldalon keresztül – azért sem árulom el, mi történik.
 
Egyébként Wood feltűnően szűkmarkúan adagolja az információkat Victorról, hiszen a múltjáról hatszáz oldalon át szinte semmi nem derül ki, ennek ellenére nincs hiányérzetem, ez egy hús-vér figura, aki üldözési mániája ellenére (vagy éppen azért) szerethető marad. Személyében az orgyilkos és a harcos egyesül, kiválóan ért a fegyverekhez – mindenféle fegyverhez. Hamarjában nem emlékszem könyvben ehhez hasonló arzenál felvonultatására, ráadásul orgyilkosunk tudása nem csak abban merül ki, miként kell meghúzni a ravaszt, hanem a technikai háttérrel is tisztában van. Gyakorlatilag Frederick Forsyth hőseinek modernizált kiadását látom benne, aki nem csak ismeri, hanem szükség szerint fel- és kihasználja modern világunk előnyeit, hiányosságait,
 
Aki mindezek ellenére többre vágyik, nem éri be a bérgyilkos szállal, az dörzsölheti a tenyerét, hiszen ennél többet kapunk, köszönhetően a titkosszolgálatok jelenlétének. A történetből kiderül, miként mennek manapság a dolgok errefelé, mit jelent a terepmunka, és miként osztoznak a felelősségen a vezetők. Ráadásul nem csak az amerikaiak, hanem az oroszok is szót kapnak – mint a régi szép időkben.
 
A bérgyilkos egy nagyon-nagyon jól megírt első regény, tele akcióval, hullákkal, országhatárokkal (a szereplők Magyarországon is eltöltenek némi időt), zsoldosokkal, orgyilkosokkal, titkosszolgálatokkal és feszültséggel – mindezeken felül egyszerűen letehetetlen. A következő kötet (The Enemy) angolul már megjelent, szóval minden esély megvan arra, hogy jövőre ismét találkozzam Victorral. Várom.