Főkép

Jó volt látni a sok embert a Corvin mozi előcsarnokában! Sejthető volt , hogy a film, A hobbit adaptációja újra feljebb tornássza a figyelmet a Magyar Tolkien Társaság évente nem szűnő hűséggel és színvonalon megrendezett születésnapi rendezvénye – ünnepség, közösségi találkozó, előadás-sorozat, vásár, miegyéb –, egyszóval a Tolkien-nap iránt. Lehetett számítani rá, hogy (akárcsak A Gyűrűk Ura filmes adaptációi esetében) a hűséges rajongókhoz akár csatlakozik egy újabb korosztály. A társaságon nem múlik: túl azon, hogy hasonló érdeklődésű emberek családias közössége; a kemény mag, a szenvedélyüket magas szinten művelő tagok elérték, hogy a Tolkien-életművel kapcsolatos kérdésekkel a kiadók, a filmforgalmazók, a média is a Magyar Tolkien Társaságot keresse meg – hogy szakértőként gondozhassák a magyar kiadásokat, vagy a filmek szinkronját. Sokarcú és sokfelől szimpatikus közösség ez, bárki megtalálhatja benne a helyét. Nem is értem, a párommal miért nem vagyunk még tagok…
 
Az előcsarnokba lépve szembetaláltuk magunkat a lehetőségek bőségével egyből. Beöltözött rajongók, tündék, törpök, hobbitok, elszabadult orkok és egy bunkóját maga után ráncigáló troll – s bárki kiválaszthatta a kedvenc karakterét egy közös fotó erejéig. Elcsíptünk egy nótát (aki ismeri: a fürdő-dal A Gyűrűk Urából), a Tolkien Kórus előadásában, miközben a Vásár pultjánál gusztáltuk a lehetséges vásárfiát – ékszertől a könyvekig, Középfölde térképeinek magyar kiadásától a társaság folyóiratának számaiig, pólótól a kulcstartóig sok minden élesztett birtoklási vágyat. Az előcsarnok igazi attrakciója számomra mégis a makett-kiállítás lett – Zsikla Gergely csodálatosan aprólékos terepasztalai a filmek kedves helyszíneit jelenítették meg Völgyzugolytól Mórián át a Helm-szurdokig, a makettek gazdája páncélos-pajzsos gondori lovagnak öltözve szívesen válaszolgatott a kérdésekre, hagyta fotózni magát. Elfogult vagyok – én évek óta másolom Alen Lee Völgyzugoly-látomását, a szabad időmben; el tudom képzelni tehát, mennyi munkaóra lehet a gyönyörű aprólékossággal kidolgozott mini helyszínek, s a csatajelenetek kifestett ólomkatonái mögött. (A cikkben látható videófelvételek korábban készültek - a szerk. megjegyzése.)
 
 
Mint ahogy a galérián is szembejött velünk egy fantasztikus rajongói vállalkozás kézzel fogható, elképesztő eredménye. Hári István kézzel elkészített-lemásolt Nyugatvégi Piros Könyve, három év munkája feküdt az orrunk előtt, lapozgatható közelségben. Merített papírra kézzel írt, kézzel bőrbe kötött hobbitkódex – Bilbó és Frodó naplója, a professzor által játékosan forrásmunkaként megadott kötet hevert az orrunk előtt, igazi relikvia. S mellette a filmbeli Bilbó által lobogtatott szerződés másolata - kár, hogy a készítővel már nem volt időnk beszélgetni; épp nem volt a közelben. A gyerekek számára kitalált játszósarokra, egy bábelőadásra (ahol éppen Túrin gyilkolta a sárkányt), a táblás és kártyás szerepjátékot elmerülten játszó rajongókra, de még a kiállított fegyvergyűjteményre is csak épp egy pillantást vetettünk – mint ahogy csak elhaladtunkban csodáltuk meg a tünde-hajfonást, a rúnákkal, tengwákkal készülő emléklapokat, a kifestett és épp készülő makett-figurákat – a kíváncsiságunk máshová vitt magával: az előadásokra.
 


Merthogy Tolkien professzor 121. születésnapját gazdagon telipakolták programokkal a szervezők, és bár kóstolgatunk szorgalmasan, jó pár dologról le kellett mondani – az ember egyszerre sajnos nem lehet két helyen. S jó, hogy úgy döntöttünk, ez alkalommal nem nézzük újra a filmet – hiszen mozizni bármikor lehet, de olyan, érdekességekkel alaposan telipakolt előadást például A hobbit, a történet születéséről nem minden nap hallgathat az ember fia-lánya, mint Kaszab Zsuzsannáé, s a tolkieni mitológia rejtelmeibe sem vezet senki annyi humorral és olyan világos fogalmazással, mint ahogy Füzessy Tamás csinálja. Ha mégis meg tudtuk volna osztani magunkat valami bűbájjal, bizony szívesen belehallgattunk volna Barna Bálint filmes műhelytitkokról szóló, vagy Rácsai Róbert Középfölde nyelveiről szóló előadásába is, s akkor még nem is említettem mindenkit…
 
 

 

Viszont nem hagyhattunk ki a frissen megjelent könyveket és kiadványokat bemutató előadást. Nemcsak A Hobbit művészete, a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről, a Magyar Tolkien Társaság által forgalmazott, a tavaly nyári Tolkien-konferencia anyagát tartalmazó J. R. R. Tolkien – Fantázia és erkölcs tanulmánykötete (egyik vásárfiánk) került szóba, de az a fantasztikus lehetőség is, hogy az Elveszett mesék könyve kiadásával megkezdett folyamat folytatódhat: a Carthaphilus kiadó és a társaság a The History of Middle-earth teljes magyar kiadásáért tárgyal a jogtulajdonossal. Hatalmas fegyvertény lenne – eddig egyedül spanyolra sikerült a teljes sorozatot lefordítani, a francia fordítás is elakadt az ötödik kötetnél, mivel a jogbirtokos csak sorrendben és kihagyások nélkül engedi a megjelenést…

 

 

Éppen elcsíptük az egyik rajongói filmet: az Earendil utazása igen vicces reflexió volt A Gyűrűk Ura filmek végeláthatatlan, egymást körbedicsérő extráira (mondom ezt úgy, hogy nagyon szeretem ezeket az extrákat) – ennek az egynek alapján keresni fogjuk a lehetőségét, hogy megnézhessük a többit is. Végül megtetéztük az egész napos rajongást A hobbit film szinkronszínészeinek kerekasztal-beszélgetésével – ahol Láng Balázs, Széles Tamás, Fodor Tamás, Szatory Dávid és Seder Gábor, a film szinkronszínészei nemcsak e film szinkronos műhelytitkairól, de általában a szinkronizálásról is rendkívül érdekesen, rengeteg humorral spékelve meséltek. Maradhattunk volna még, ha előrelátóbbak vagyunk: de mint kiderült, a Tolkien Művészeti Est koncert- és táncbemutatóira, s a mindezt megkoronázó Turambar című dráma ősbemutatójára már elővételben elkelt minden jegy.

 
Nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, a résztvevőknek és a támogatóknak! Jövőre veletek ugyanitt!