Főkép

„Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit.” Sokunk számára meghatározó volt ez az első mondat (bár van, aki hobbit helyett még babót olvasott, az első magyar fordításban). Tolkien professzor meséje sok ezer embernek jelent örök élményt. Szeretném hinni, hogy filmes feldolgozás ide vagy oda, ezután is így lesz, és sokan fogják olvasni.
 
Aki esetleg nem tudná, mi fán terem A hobbit (melynek ez a film csak az első felét meséli el): a cselekmény 60 évvel A Gyűrűk Ura eseményei előtt játszódik, Tolkien a gyerekeinek írta meseként, s csak utóbb illesztette be a Középföldéről szóló legendák és mítoszok közé. Tizenkét törp összefog, hogy egy jóslat és egy térkép nyomán megpróbálja visszaszerezni otthonát és jogos jussát egy sárkánytól. Velük tart Szürke Gandalf, a mágus is, ám mivel így 13-an vannak, s az szerencsétlen szám, szükségük van még egy társra, aki ráadásul képes lopakodni és tolvajlani. Gandalf egy hobbitot, Zsákos Bilbót szemeli ki a feladatra, aki derűs, békés életét éli az idilli Zsáklakban, és végképp nem vágyik semmiféle kalandra. Végül mégis velük tart, s megannyi kalandban vesznek részt közösen, életüket kockáztatva, és olyan eseményeket elindítva, melyek később A Gyűrűk Urában teljesednek ki.
 
Mikor 11 éve moziba került a Tolkien főművéből készült filmtrilógia első része, csak örömet és lelkesedést tudtam érezni. Hogyisne, tizenéves korom meghatározó élménye volt mind A hobbit, mind A Gyűrűk Ura, és sokáig elképzelhetetlen volt, hogy valaki méltón filmre viheti. Peter Jacksonnak sikerült. Aztán lehet, mai szemmel már ott is sokallnám az akciót, a pörgést, az eredeti regényben nem szereplő, abba a közegbe nem is illő poénokat. Mert A hobbit filmmel ezek a fő problémáim. Azt megértem, hogy a tizenhárom törpöt különbözőre kellett csinálni, és az eredetiben is tudnak idétlenek lenni, de itt néha… jaj.
 
Viszont, ahogy A Gyűrűk Ura trilógia esetében, itt is vannak hátborzongatóan gyönyörű, megható pillanatok. És akármilyen zsibbasztó is néha a sok gyakás, meg rohanás, meg ijesztgetés, pláne 3D-ben, nem tudok nem lelkesedni ezért a filmért. Akkor sem, ha tény, hogy az eredeti mesés hangulata nem igazán van benne. Ám jó újra látni a GyU-ból már ismert szereplőket, nekem a nem kicsit makkant Radagast is szimpatikus volt, és a végére az ember megkedveli az összes törpöt, pedig az nem kevés, de pl. a koboldkirály is nagy arc.
 
Hogy látványos lesz a film, az nem volt vitás. Az újfajta 3D technológia káprázatos, de sokszor éreztem úgy, hogy a számítástechnia szerepe túl erős, szemben mondjuk a színészi játékkal vagy a sztorival. Völgyzugoly, Erebor, meg az összes többi helyszín is lélegzetelállító, hangulatos, meg minden. Az a három troll még mókás is, Gollam természetesen zseniális. De sokkal sűrűbben jut itt eszembe, hogy ez a történet is a jól bevált paneleket alkalmazza, mint anno, a regény olvasásakor.
 
Bár A hobbit messze rövidebb a GyU trilógiánál, ebből is három film készül. A két regény közti időt, melyből alighanem a harmadik film készül majd, Tolkien függelékeiből, jegyzeteiből fogják megírni – s ennek már eme első részben is vannak nyomai. Emellett sok apróbb-nagyobb utalás van A Gyűrűk Ura filmekre is.
 
Tetszett a törpök dala, az egy nagyon hangulatos rész, amúgy viszont úgy érzem, hangulat, atmoszféra szempontjából a Hobbit kissé gyengébb. A film kapcsán beindult üzleti gépezet meg egyenest undorító, akkor is, ha a GyU első részekor addig jártam a Burger Kingbe, míg meg nem lett az összes GyU-s figura… De az bő tíz évvel ezelőtt volt, és akkor még nem volt ennyi mindenféle árucikk… Tolkien nyilván utálná az egészet, és feltehetőleg a film sem igazán tetszene neki, de nekem azért sokkal inkább tetszett, mint nem.