Főkép

A hét mesterlövésze című műsor jó kétszáz adást élt meg a radiocafén, ahol Puzsér és a műsor további résztvevői két és fél éven keresztül oszthatták az észt a jó filmekről. És milyen jól tették! Az 50 legjobb filmbe valóban értékálló alkotások kerültek, többnyire olyanok, amelyeket kifejezetten ajánlott megnézni. Egy ilyen szűk lista persze nem tartalmazhat minden egyes fontos filmtörténeti alkotást, de nem hiszem, hogy ez célja lett volna a műsornak. Inkább arról van szó, hogy Puzsér és beszélgetőpartnerei, Csonka Berta, Dinnyés Gergely, Farkas Attila Márton, Kotz Zsófia, Magyar Dávid, Parragh Szabolcs és Vida Viktor kicsemegéztek pár filmet, amelyekről mindenképpen beszélni kell. 

Az első kötetbe olyan filmek kerültek bele, mint például a Híd a Kwai folyón, Az ötödik pecsét, A keserű méz, A vágy titokzatos tárgya, az Annie Hall vagy A Gyűlölet. A lista tehát elég sokszínű és vegyes, de ezekben filmekben egy mindenképpen közös,  hogy a beszélgetőpartnerek szuperlatívuszokban nyilatkoznak róluk és mindegyikhez sikerül kedvet csinálniuk. Nálam legalábbis így működött a dolog, alig vártam, hogy mozgóképen is megtapasztalhassam azt, amiről Puzsér és a vendégei beszélnek. 
 
A beszélgetéseket a filmből vett idézetek tarkítják, ezek a részletek is alátámasztják az elhangzott kijelentéseket és felkeltik az olvasó érdeklődését a filmmel kapcsolatban. A könyv így kifejezetten jól működik, mint egy megszívlelendő ismeretterjesztő kötet, és ha nincs mit nézni otthon egy laza csütörtök este, akkor ebben a felsorolásban biztosan találunk olyat, amihez kedvünk támad.
 
Viszont élő beszélgetéseket nyomatásban olvasni nem mindig szerencsés dolog, hiszen időnként nem egyértelmű, hogy ki milyen tónusban szólalt meg. A szövegeken érződik, hogy egy műsorban hangzottak el és ettől úgy érezheti az olvasó, hogy sokkal jobb lenne inkább hallani, mint olvasni őket. Amennyiben ezen a furcsaságon felül tudunk kerekedni, akkor rengeteg apró információt és érdekességet tudhatunk meg a kiválasztott filmekről és tanácsokat is kapunk ahhoz, hogy hogyan értelmezzük őket. Puzsér és vendégei sokszor tényleg túlzóan fogalmaznak egyes filmekkel kapcsolatban, nekem mégsem volt az az érzésem, hogy olyan nagyon meg akarnák mondani a tutit, egyszerűen csak kendőzetlenül rajonganak bizonyos filmekért. És ezzel nincsen semmi baj.
 
Sőt, ha valaki csak azért veszi meg a könyvet, mert a Puzsér van az elején, és így jut el odáig, hogy megnézze A mechanikus narancsot, akkor az kifejezetten jó. Lehet, hogy mégis beérik a puzséri kultúrmisszió egy része…

 

Az első kötetben szereplő filmek:

- Híd a Kwai folyón (1957, David Lean)
- A per (1962, Orson Welles)
- A jó, a rossz és a csúf (1966, Sergio Leone)
- Nem félünk a farkastól (1966, Mike Nichols)
- Mechanikus narancs (1971, Stanley Kubrick)
- A keresztapa (1972, Francis Ford Coppola)
- Az utolsó tangó Párizsban (1972, Bernardo Bertolucci)
- Jelenetek egy házasságból (1973, Ingmar Bergman)
- Száll a kakukk fészkére (1975, Milos Forman)
- Az ötödik pecsét (1976, Fábri Zoltán)
- Hálózat (1976, Sidney Lumet)
- Annie Hall (1977, Woody Allen)
- A vágy titokzatos tárgya (1977, Luis Buñuel)
- A profi (1981, Georges Lautner)
- A sebhelyesarcú (1983, Brian De Palma)
- A nagy kékség (1988, Luc Besson)
- Krisztus utolsó megkísértése (1988, Martin Scorsese)
- Veszedelmes viszonyok (1988, Stephen Frears)
- Glengarry Glen Ross (1992, James Foley)
- Keserű méz (1992, Roman Polanski)
- Idétlen időkig (1993, Harold Ramis)
- Összeomlás (1993, Joel Schumacher)
- A remény rabjai (1994, Frank Darabont)
- Született gyilkosok (1994, Oliver Stone)
- A gyűlölet (1995, Mathieu Kassovitz)