Főkép

A Rise Above Dead, ez a post hardcore, sludge, experimental, downtempo különös keverékét játszó olasz banda már 2009-ben létrejött, Stefano Bigoni és Matteo Sala gitárosok, valamint a dobos Marco Gervasio alapításában, majd egy rövid keresés után kiegészültek az énekes Andrea Rondaninival és a basszusgitáros Diego Leonéval. Több tagcserét követően 2010-ben saját kiadásukban jelent meg EP-jük Human Disintegration címmel, melyet majd` 50 fellépésen próbáltak megismertetni a közönséggel. 

Az idén jelent meg első nagylemezük, melyen 7 dal kapott helyet és közel 48 percig szól a hangfalakból. A banda ezúttal kicsit más megszólalásban alkalmazta a hardcore elemeket, mint eddig, és inkább a sludge és az experimental irányába tolódtak el. Többnyire ügyesen ötvözik a kőkemény, zúzós dallamokat, a nagy, szólisztikus, ambient érzéssel, amibe az énekes hörgése újabb és újabb színfoltokat visz bele. Ám a két ellentétes műfaj keveredéséből született zene sok helyen botladozik.

Itt vannak például a hirtelen váltások, amiket gyakran olyan bántóan alkalmaznak, hogy a hallgató másodpercek alatt kiesik a hosszú percek alatt felépített hangulatból. Ennek ékes példája a lemeznyitó „Hide and Weep” című szerzemény, ami egy kitűnően eltalált gitárszólóval indul, aminek a dob által vert ritmus különleges feszességet kölcsönöz. Ám egy perc után az átmenetnek szánt dobszóló és a gitár átmeneti elhallgatásának túlzott rövidsége miatt a különleges hangulatban mélyen elmerült hallgató totálisan eltéved az eddig megszokott érzést keresve, és a szinte azonnal robbanó basszusgitár zúzása, valamint a hörgés állatias vadsága már-már fájóan hat.


Ezeknek az elrontott átmenetnek ellentételezésére viszont nem kell sokat várni, hiszen a sokkal rövidebb (8:40 helyett csak 5:33 hosszúságú) „No Land Toward the Sea” két percig kényeztet bennünket a lágy, melodikus gitártémával és a hirtelen bevadulás nem egyszerre következik be: egy-egy keményebbre „gyúrt” hang után a zenészek kicsit lenyugszanak, hogy pár másodperc múlva ismét bekeményítsenek egy hang erejéig. Ezt jó néhányszor megismétlik, és mire belép az állatias hörgés, a hallgató tudata már képes hozzászokni a váltáshoz.

Vagy itt van például az „End of a Kingdom” iszonyatosan belassult, halk, már-már egy az egyben ambientté váló instrumentális megoldása, amibe nemcsak hogy az „ének” nem visz semmiféle brutalitást, de a dal utolsó harmadában jelentkező egyszerű, mégis dallamos gitártéma is lágynak hat a lemez többi szerzeményéhez képest, és a dal egy ambientválogatásban is tökéletesen megállná a helyét.

Ám ezek ellenére is a Rise Above Dead Stellar Filth című albumának megvalósításába több helyen is hiba csúszik. A remek témákat gyakran túlzottan brutálissá teszik, ami miatt kicsit érthetetlenné válik, hogy miért fáradoznak hosszú percekig egy-egy téma felépítésével. Azért, hogy a keményebb zene rajongóit megfogják, sokszor feláldozzák a melodikus, erős atmoszférával rendelkező témákat is, és a durva részletek szinte elviselhetetlenné teszik a szerzeményeket a dallamos zenék kedvelőinek, míg a kemény zene rajongói épp a dallamos részek alatt várhatják már unatkozva, hogy a zenészek mikor csapnak bele a lecsóba.

Mindezek miatt várhatóan még a stílus kedvelőinek sem lesz a kedvence az album, de hozzá kell tenni, hogy tartalmaz nagyon élvezetes és profin felépített részleteket is, amelyek kedvéért érdemes lehet beszerezni a korongot.

Az együttes tagjai:
Andrea Rondanini - ének
Luca Riommi - dobok
Stefano Bigoni - gitár
Matteo Sala - gitár
Diego Leone - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hide and Weep
2. No Land Toward the Sea
3. Bury Them In Dust
4. Stellar Filth
5. Light Release
6. End of a Kingdom
7. A Thousand Thorns

Diszkográfia:
Human Disintegration (EP) (2010)
Stellar Filth (2012)