Főkép

Miről szól a karácsony? Ez a kérdés sokunkat foglalkozat így december 24-e táján, amikor az ajándékok után rohangálunk, bevásárolunk, sütünk-főzünk, meg úgy egyáltalán, készülünk az ünnepre. Van, hogy sikerül jó éréseket csiholni magunkban, van, hogy nem, olykor bizony veszekszünk a kedvesünkkel, haragszunk más emberekre, de alapvetően ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket, és várjuk a csodát, mert csodák igenis léteznek, még ha egyre nehezebb is hinni bennük.
 
Bosnyák Viktória szívemnek kedves ember, akinek mindig szívesen látom a könyveit, mert tudom, hogy azok nem fognak csalódást okozni. Egy ideje már nem jelent meg tőle semmi, így aggódtam egy kicsit, ám megnyugtatott, a karácsonyi időszakra bizony tartogat némi meglepetést. És lőn, megérkezett a Puszedli és Habcsók, amitől nem csak az én kicsi szívem dobbant egy nagyot, hanem még néhány kedves emberé is, akik tettek róla, hogy a Mikulásgyárba is eljusson Puszedli, Béla, Piszke, Flóris, Borzalinó, Evetke, Habcsók és Boróka története.
 
Bevallom, csömöröm van már a sok habos-babos történettől, ahol idővel mindenki szeret mindenit, ajándékot adnak egymásnak az emberek, csak éppen arról feledkeznek el, ami talán a legfontosabb: hogy miről szól a karácsony. A sárgarigó szerint a karácsony sem nem ennivaló, sem nem szörnyeteg, sem nem város, sem nem divatos kalap, sem nem pöttyös labda, hanem egy ünnep decemberben, aminek köze sincs az elefánthoz, a rókához vagy a csigához, ellenben szükség van hozzá karácsonyfára, angyalkákra (esetleg a Jézuskára vagy a Télapóra) és ajándékokra. Vajon tényleg így van? Vagy elég, ha egyszerűen odafigyelünk egymásra, és olyasmit adunk, amiről tudjuk, hogy igazán örülni fog neki az, aki kapja? Esetleg az együtt töltött idő, a jókedv, a közös éneklés és játék számít?
 
A Puszedli és Habcsók című kötet segít eligazodni a kicsiknek (legalábbis elsősorban nekik) a kérdésben, emellett pedig a pszichológusok által elismert elméletet, az öt szeretetnyelvet is érthetővé teszi a gyerekek, és bármilyen meglepő, a felnőttek számára is. Tudjuk, mi az öt szeretetnyelv? Nem? Na jó, segítek: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés. Minden embernek más az elsődleges, ami intenzívebben hat rá, mint a többi, ezért fontos, hogy akiket szeretünk, azokkal kapcsolatban tudjuk, hogy melyikre van szükség ahhoz, hogy a kommunikáció megfelelően működjön.
 
Tetszik, ahogy Bosnyák Viktória megfogalmazza ezeket az alapvetéseket, hogy egyáltalán vette a fáradtságot, hogy bemutassa, így is lehet beszélni fontos dolgokról. Hogy mindenkinek lehetnek titkos vágyai, amikkel boldoggá lehet őket tenni, legyen az akár csak egy ölelés, egy kedves szó, egy dicséret, vagy bármi, amitől a másik úgy érzi, odafigyelnek rá. A mondanivalóhoz pedig tökéletesen illeszkednek Rippl Renáta illusztrációi, hiszen valamilyen csoda folytán képes volt ráhangolódni Viki szavaira, és egyszerű, szolid rajzaival felerősítette azokat, így azok is kedvtelve forgathatják a könyvet, akik a szavakat segítség nélkül még nem tudják elolvasni, pláne nem értelmezni.
 
Örül a szívem, hogy végre olyan könyvet olvashattam, ami nem próbál meggyőzni valamiről, ami legalább olyan távol van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Jó, hogy nem kell rosszul éreznem magam, mert nekem tényleg többet jelent, hogy együtt lehetek a szeretteimmel, mint az, hogy milyen ajándékok cserélnek gazdát. Remélem, hogy a Puszedli és Habcsók másoknak is segíteni fog rátalálni erre az útra…