Főkép

Újabb példa a honi könyvkiadás ciklikusságára: a rendszerváltás óta ez a könyv már több alkalommal megjelent magyarul, első ízben 1991-ben - más kiadónál, más címen és más fordításban. Mivel az elmúlt évek alatt bebizonyosodott, hogy a honi Christie rajongók nem csak a korábban rendszeresen kiadott, jól ismert regényekre áldoznak pénzt, apránként újra feltűnnek a boltok polcain az életmű kevésbé remek darabjai is. Ennek személy szerint örülök, elvégre az idő bebizonyította, Christie-t méltán nevezték a krimi királynőjének, műveit illik ismernie minden, a műfajt szerető olvasónak.
 
A jelen kötetben szereplő írások a pályafutás korai szakaszából származnak, amikor a kezdő írónő még saját hangját kereste. Első regényének (A titokzatos stylesi eset) megjelenése után felkérést kapott a The Sketch című újság főszerkesztőjétől, hogy írjon olyan novellákat, melyeknek főszereplője a mélynövésű belga detektív. Agatha Christie tizenegy rövidkéje 1923-ban jelent meg a lap oldalain, s viszonylag hamar, a rákövetkező évben pedig már szépen összegyűjtve, könyv formában is kiadták (angolul persze).
 
Mindegyik történet központi alakja Hercule Poirot, aki kortalan, de az időnként elszórt utalások alapján már komoly hírnévvel rendelkezik. Minden esetben vele tart hűséges társa, Arthur Hastings kapitány, sőt, egy ízben, amikor Poirot influenzával ágyban fekszik, egyedül próbálja kibogozni a kusza szálakat (A vadászlak rejtélye). Persze közelében sem jár a megoldásnak, de szerencsére Poirot távolból is képes mindent tisztázni. Japp felügyelő MÁR szerepel az írásokban (csak később léptetik majd elő), de hiába keresnénk George-ot (Poirot inasa), vagy Miss Felicity Lemont, a titkárnők gyöngyét, mivel ők ekkor MÉG nem részei Poirot univerzumának.
 
A terjedelmi kötöttségek miatt szó sem lehet alaposabb leírásokról (legyen szó szereplőről, tájról vagy épületről), de ettől függetlenül Christie változatos eseteket talált ki. Érdekes, hogy már ekkor is ír régészeti ásatásról (méghozzá korrekt módon), pedig csak évekkel később jut el Mezopotámiába, ahol aztán közelről megismeri a régészek munkáját. Részben a fentiek miatt a Poirot nyomoz című novelláskötet nem tartozik a legjobb Christie művek közé, viszont nem is okoz csalódást – kellemes, szórakoztató olvasmány. A tizenegy ügy egyébként a tévénézők számára ismerős lehet, hiszen a kilencvenes években készült tévésorozat (címszerepben David Suchet) mindegyiket feldolgozta, így a rejtélyek megfejtése nem okoz nehézséget.

2012-ben – immáron sokadszrorra – ismét változott kötetek kinézete, a a hivatalos közlemény szerint a címlapok hangsúlyosabban utalnak a sorozatokra (Poirot, Miss Marple). Ezzel kapcsalatban kicsit kétkedő vagyok (a korábbi tapasztalatok alapján), de legalább a mostani borítók felismerhetőek, ellentétben pár ijesztő, a mai napig hidegrázást okozó megoldással (például az Öt kismalc 2005-ös kiadása ilyen volt).
 
A kötetben szereplő novellák:
A Nyugat Csillaga-eset
Tragédia a Marsdon-kastélyban
Az olcsó lakás este
A vadászlak rejtélye
Az egymillió dolláros kötvényrablás
Az egyiptomi királysír esete
Ékszerrablás a Grand metropolitanben
Az elrabolt miniszterelnök
Mr. Davenheim eltűnése
Az olasz gróf esete
A hiányzó végrendelet esete
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november