FőképAldous Huxley szórakoztató és egyben ijesztő szatírája valamikor az I. világháború utáni vidéki Angliában játszódik – de nem annyira a „valódi” Angliában, inkább egy sosemvolt, pasztellszínű, idilli helyszínen: a fiktív Crome-kastélyban. A kastélyban válogatott társaság gyűlik össze, hogy ki-ki az ízlése és érdeklődése szerint eltöltsön néhány kellemes hetet: a ház ura, a hobbitörténész Henry Wimbush például arra használja a szép nyári hónapokat, hogy elmerüljön a család izgalmakban nem, abszurditásban viszont annál inkább bővelkedő történetében, és a többiekkel is megossza kincset érő felfedezéseit; a művészet helyett inkább csak a művészkedésben jeleskedő francia festő azzal tölti az idejét, hogy a kastély urának unokahúgát, Anne-t próbálja becserkészni; szintén a lányról ábrándozik a széplélek költő, Denis is, akinek a fejét annyira betöltik a szavak és az ideák, a lelke pedig olyan nagyon érzékeny, hogy a sok-sok gondolkodás, álmodozás és lélek-ápolgatás miatt képtelen az igazi életet élvezni – vagy akár csak megélni. Aztán itt van még a kékharisnya lélekbúvár, Mary, aki előszeretettel diskurál a nemiségről és arról, hogy mennyire tart az elfojtásoktól; és itt van az idősödő szobafilozófus, Mr. Scogan, akinek a világon mindenről van véleménye és elmélete, amit nem is habozik boldog-boldogtalannal megosztani, akár kérdezik, akár nem. És még sorolhatnám a mindenféle monomániákkal és kedves vagy kevésbé kedves bolondériákkal megvert szereplőket, akik többnyire folyamatos beszéddel (azt nem mondanám, hogy beszélgetéssel) múlatják az idejüket, és olyannyira elvarázsoltak, hogy szinte észre sem veszik, hogy létezik másik világ is Crome-on kívül.

Bár a helyszín és a főbb szereplők nem változnak, a társaságot valójában semmi nem köti össze, hiszen mindannyian csak a saját kedvteléseiknek élnek és a legfőbb szórakozásuk az, hogy magukról vagy a világról szőtt elméleteikről meséljenek a többieknek – amikre viszont természetesen a többiek nem kíváncsiak. Emiatt a könyvnek története sincs igazán: a regény inkább csak egymáshoz nem túl szorosan kapcsolódó epizódok és a közéjük szőtt válogatott eszmefuttatások, kisesszék, családtörténet-darabkák és más beékelődő szövegek gyűjteménye. Ezek a miniesszék és történetecskék szerintem roppant mulatságosak – leginkább attól, hogy úgy tűnik, a szereplő, aki előadja őket, teljesen komolyan veszi magát és azt is, amit mond. Az egyik kedvenc példám erre a crome-i tiszteletesről szóló fejezet, amelyből kiderül, hogy a gyülekezet sajnos teljes érdektelenséget tanúsít a templomban, és sokan látványosan unatkoznak, miközben a prédikációt hallgatják. A tiszteletes bosszankodik egy sort ezen, majd újraolvassa egy korábbi szentbeszédét – mi pedig vele olvassuk az egészet, és a dörgedelmesnek és hatásosnak szánt, de valójában csak érthetetlen, kacifántos és legfőképpen unalmas szöveget olvasva rögtön megértjük, vasárnaponként miért is kókadozik unatkozva az egész gyülekezet. Mi megértjük, és nevetünk – a tiszteletes viszont soha nem fogja megérteni.

De a könyv nemcsak szórakoztató, hanem meglehetősen ijesztő is – főleg az elméletgyáros Mr. Scogan eszmefuttatásainak köszönhetően. A férfi ugyanis a regény során előadja Huxley későbbi művének, a Szép új világnak egyes alapgondolatait. Meglehet, hogy Mr. Scogan időnként csak ironizál, de még így is épp elég rémisztő az általa felvázolt – majd később a Szép új világban részletesebben kidolgozott – jövőbeni világ, amelyben a szex érzelmek nélküli, szórakoztató fizikai tevékenységgé válik, a szükséges számú gyereket palackokban keltetik, a társadalom pedig semmilyen irányban sem átjárható csoportokra lesz osztva: a befolyásolható tömegre, a tömeg befolyásolását végző, szintén agymosott megszállottakra, valamint az egészet kézben tartó intelligens vezetőkre. Scogan efféle elméletei pedig helyenként igen sötétté teszik ezt az egyébként nem elviselhetetlenül, inkább csak szelíden gonosz, nagyon mulatságos szatírát. A könyvet befejezve pedig érdemes elolvasni Farkas Ákos remek utószavát is, amiből többet megtudhatunk a könyv műfajáról, szereplőiről és értelmezési lehetőségeiről.

Részlet a regényből