Főkép A kiadóból ketten is azt mondták, furcsa egy könyv ez, és sokáig én is csak ezt tudtam volna mondani róla, aztán ahogy olvastam, jöttek részek, amiket nagyon szerettem, és lelkesítettek, de a végén megint visszatért az, hogy hát, ez egy furcsa könyv.
 
Mathias Malzieu egy Dionysos nevű francia alternatív rock csapat frontembere, és persze a zenéjük sem hétköznapi. Négy könyvet írt eddig, ez volt a harmadik, még 2007-ben, és a zenekar albumot is kiadott hozzá, szintén La Mécanique du Cour címmel. Érdemes a lentebb belinkelt klipet megnézni, remekül közvetíti a könyv hangulatát, és azt mondják, hasonló stílusú animációs film is készül belőle, Luc Besson cégénél, és az a Joann Sfar nevű képregényes zseni is részt vesz a munkálatokban, akinek például egy nem mindennapi A kis herceg feldolgozást is köszönhetünk.
 
Történetünk főszereplő-mesélője kicsi Jack, aki minden idők leghidegebb napján, 1874-ben születik Edinburgh-ban. Egy olyan bába segíti világra, aki a megesett nők és a prostituáltak egyetlen támasza – és aki szívesen bütyköl fura gépezetekkel. Jacknek a hidegben megáll a szíve, és ez a Madeleine doktor egy kakukkos órát épít a mellkasába, hogy újra működésbe hozza azt az önmagában is oly különös szervet. Eztán Jack a doktorral marad, aki saját gyermekeként neveli és szereti, és óvja minden bajtól, különösképpen pedig a szerelemtől, mert tudja, a szívre az a legveszélyesebb. Ám a tizedik születésnapját ünneplő Jack a városba látogatván beleszeret egy aprócska, gyengén látó, ám gyönyörű énekesnőbe, akinek később, évek múltán a nyomába ered, s meg sem áll Andalúziáig, meg egy fura, vidámpark és cirkuszszerű helyig, ahol szerelmük talán végre lángra lobbanhat.
 
A történet számomra akkor került a helyére, amikor Jack átér Párizsba, addig idegen volt az egész, hiszen a könyv minden porcikájából árad, hogy francia szerző műve. De nem csak ettől volt furcsa. Malzieu ugyanazon öntörvényű természetességgel képes költői sorokat írni, mint káromkodásokat. Kiszámíthatatlanságát csak erősíti, hogy néha olyan szavakat használ, amelyek végképp nem illenek az adott korhoz (pl. „menő”), de, bár a szerelemről szól, a sztori maga is tartogat meglepetéseket. Mintha csak Alessandro Baricco fura-elvont-szabad történetmesélése keveredne az Amélie csodálatos élete bizarr, bohó, kipirultan lelkes világával, a viktoriánus korszak háttere előtt (amihez még jön némi kis steampunk-clockpunk beütés). És olyan személyiségek is felbukkannak benne, mint Hasfelmetsző Jack, meg Georges Mélies, a némafilm egyik úttörője. Érdekes, hogy ő hogy divatba jött mostanában: A leleményes Hugo Cabret-ben is feltűnik, bár ott egész más korszakából. Megnéztem, mindkét könyv 2007-ben jelent meg, nincs hát szó ötletlopásról, meg amúgy is nagyon különbözik a két könyv.
 
Lehet azon mélázni, hogy ez felnőtt- vagy ifjúsági irodalom-e, de aki volt már szerelmes, mi több, továbbra is úgy érzi, hogy képes rá, az érezni fogja ezt a könyvet. És pont azért tartom jó ötletnek, hogy tizenévesek is olvassák, a benne lévő pár csúnya szó meg jelenet, illetve néhány finoman és túlfűtötten (vagyis tipikusan franciás) erotikus mondat mellett is, mert ez a könyv sokkal többet elmond erről a megfoghatatlan érzésről (vagy tünetcsoportról, vagy kórról, vagy tudom is én), mint mondjuk a most divatos Twilight vonal. Mert ez a kócos, hazudós és mindenre nyitott és igazmondó könyv képes többet nyújtani, mint a leírt szavak, feléleszt emlékeket, érzéseket, ízeket, és igen, az ember, ha szerelmes, s hozzá még fiatal is, akkor ilyen, mert a jó életbe, ilyennek kell lennie, és ha nem ilyen, az tán nem is szerelem: szóval lángoló, életveszélyes, áradó és fájdalmas. Ilyen édes és bús, gyönyörű és kegyetlen, és ha meg is éget, ha eltörünk is bele, legalább élünk, igazán. És van, akiért érdemes ennyi áldozatot hozni, akár csak egy csókjáért is, mert az lesz a miénk, és az lobbant életre.
 
A klip: