Főkép Gaetano Donizetti különleges figurája az itáliai, no meg persze az egyetemes muzsika történetének. A rendkívül termékeny dalszínházi szerző – csak operából 71-et írt! –, nemcsak hogy az ellenponton nevelkedett alkotókhoz hasonlatosan fejben komponált, ami a 19. században egyre ritkábbá vált a szakmájában, hanem mind komoly darabjaival, mind könnyed vígoperáival hatalmas sikereket aratott. Ha például egymás után hallgatjuk meg a Boleyn Annát, és az itt ismertetett Szerelmi bájitalt, melyeknek bemutatóját alig két év választotta el egymástól, majdhogynem elképzelhetetlennek tűnik, hogy mindkettő ugyanattól a szerzőtől származik. Míg az előbbi többnyire ünnepélyes, drámai zenével megtámogatott sorstragédia, addig az utóbbi már-már operettbe hajlóan kedélyes komédia.
 
Nagyszerűen illusztrálja ezt a művet ismertető kötet CD-melléklete, melyen kiváló énekesek szólaltatják meg az egyszerű, falusi szerelmeseket, akik egy helységről helységre vándorló kuruzsló „bájitalának” segítségével találnak végül egymásra, noha erről nem kifejezetten a varázsszerként megvásárolt, ámde egyszerűen csak pityókásságot kiváltó muskotály tehet, hanem sokkal inkább az irigység, az alkoholból merített erő, valamint a hirtelen megörökölt vagyon. Tipikus romantikus vígjátékot kapunk tehát, amihez Donizetti tökéletesen illő zenét komponált. Még felfedezhető benne Rossini vígoperáinak áttetsző tisztasága és megkapó humora, ugyanakkor helyenként már az operettek frivolabb hatásvadászatától sem riad vissza, de szerencsére a zene mindvégig megmarad a jó ízlés határain belül.
 
A felvételen hallható szólisták kivétel nélkül kiválóan formálják meg a karaktereket, habár a gyors, gyakran kifejezetten pattogó ritmusú zenekari kíséret néhol nagyobb feszességet igényelne tőlük, de komolyabb csúszást legfeljebb a kórus és a hangszeresek között lehet felfedezni, ami a hagyományos felfogású élő operafelvételek esetében sajnos cseppet sem megy ritkaságszámba. Összességében azonban igen élvezetes előadást hallhatunk, amely az 1976-os rögzítésnek köszönhetően kristálytisztán, kásásságtól teljesen mentesen adja vissza – amennyire ez persze egyáltalán lehetséges – az eredeti színházi élményt.
 
A művet ismertető kismonográfia – immár a sorozat hagyományait és az utóbbi időben tapasztalható tendenciát folytatva – a keretekhez viszonyítottan rendkívül részletes, és a lefordított szöveg mellett egyre több magyar forrást is felhasznál. A magyarosodás az illusztrációkra úgyszintén igaz, habár képeket már eddig is bőségesen válogattak az átdolgozók a Magyar Állami Operaház archívumából.
 
Nem lehet véletlen, hogy ebben a kötetben kapott helyet az olvasót a rockopera titkaiba beavató fejezet is. A szegénységből a világhírig emelkedett, a szifilisztől többszörösen megkeserített sorsú Donizetti élete akár e műfaj szövegkönyvei közé is beillene. Talán még ennél is fontosabb azonban, hogy miként a főszövegben, itt is olvashatunk a magyar vonatkozásokról, és nem csak a mindenki által jól ismert István, a királyról és a Képzelt riportról, hanem a Rock Színházról és a műfaj első valódi hazai képviselőjéről, a Sztárcsinálókról is.
 
Ha bármi hiányérzet keletkezhet bennünk a kiadvány kapcsán, az kizárólag annak tudata lehet, hogy Donizetti komolyabb műveinek hasonló ismertetésére nem fog sor kerülni a sorozat keretein belül.
 
 A CD-mellékleten elhangzó részletek:
1. Nyitány – Overture
2. Nemorino ariozója az I. felvonásból – Quanto e bella, quanto e cara!
3. Belcore kavatinája és jelenet az I. felvonásból – Come Paride vezzoso
4. Recitativo – Una parola, o Adina
5. Adina és Nemorino kettőse az I. felvonásból – Chiedi all’ aura lusinghiera
6. Dulcamara belépője – Udite, udite, o rusticiű
7. Adina és Nemorino kettőse az I. felvonásból – La ra, la ra, la lera!
8. Jelenet és négyes az I. felvonásból – Signor sergente, signor sergente
9. Az I. felvonás fináléja – Adina, credimi, te ne scongiuro…
10. A II. felvonás nyitójelenete – Cantiamo, facciam brindisi
11. Barcarola és jelenet a II. felvonásból – Io son ricco, e tu sei bella
12. Belcore és Nemorino kettőse a II. felvonásból – La donna e un animale
13. Belcore és Nemorino kettőse a II. felvonásból – Qua la mano, giovinotto
14. Adina és Dulcamara kettőse a II. felvonásból – Qunanto amore! Ed io, spietata
15. Adina és Dulcamara kettőse a II. felvonásból – Una tenera occhiatina
16. Nemorino románca – Una furtiva lagrima
17. Adina áriája, Nemorino és Adina kettőse a II. felvonásból – Prendi; per me sei libero
18. Az opera fináléja – Ei corregge ogni difetto
 
Előadók:
Yasuko Hayashi – szoprán (Adina)
José Carreras – tenor (Nemorino)
Thomas Allen – bariton (Belcore)
Geraint Evans – basszus (Dulcamara)
Lillian Watson – szoprán (Giannetta)
 
Royal Opera House Chorus and Orchestra Covent Garden
Sir John Michael Pritchard – karmester