Főkép Arra már korábban voltak jelek, hogy Bernard Cornwell lakcímváltása (házassága után az Államokba költözött) nem csupán a postaszolgálat dolgát nehezíti meg, hanem a születendő regényekre is hatással lesz. Kezdetben vala az amerikai polgárháborús eseményekről szóló sorozat, de előre borítékolhatóan ez túl modernnek bizonyult a szerző által kedvelt napóleoni háborúkhoz képest. Így aztán nem maradt más hátra, mint keresni valami megírásra érdemest ebből az időből. A feladat azért nehezebb, mintsem elsőre gondolnánk, hiszen Kenneth Roberts annak idején megírt pár alapregényt az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi harcairól, no meg arról, ami még eszébe jutott (Északnyugati átjáró mondjuk). Egyszóval adott egy viszonylag magas színvonal, ami alatt nem érdemes semmit letenni az asztalra.
 
A fentiek alapján könnyen kitalálható, hogy Cornwell ezúttal a függetlenségi háború idejébe visz el bennünket, természetesen szigorúan angol szemszögből nézve az eseményeket. Konkrétan egy olyan ostromról ír, amelyről a történészeken és pár elszánt érdeklődőn kívül garantáltan nem hallott még senki – legalábbis minálunk. Majabigwaduce 1779-es birtoklásáért vívott csatározások tudtom szerint nem befolyásolták döntően a háború kimenetelét, ellenben remekül példázzák a korabeli viszonyokat, jelesül azt, hogy miként működött az angol, és az amerikai hadsereg. Ez utóbbinál rögvest pontosítok, hiszen ebben az esetben nem Kontinentális hadsereg, hanem főként Massachusetts állam csapatai vettek részt a harcokban (illetve a szövetségi haditengerészet, kiegészítve egy rakat kalózhajóval).
 
Cornwell kifejezetten tobzódik, a cselekményszegény pofozkodást arra használja fel, hogy részletesen elmesélje a szembenálló haderő összetételét, az ellátási és fegyelmezési gondokat, az egyéni bátorságot, a különböző haderőnemek (tengerészet, gyalogság, tüzérség) együttműködését, az indiánok szerepét, és egyáltalán mindent, amit minderről tudni érdemes. Meglepő módon olvasás közben nem a szabadság fiaiért drukkol az ember, hanem az angolokért. Vélhetően azért, mert azon az oldalon rátermettebbek a vezetők, a katonák pedig engedelmeskednek a parancsoknak.
 
Kíváncsi vagyok mihez nyúl legközelebb Cornwell. Ha tippelnem kéne, akkor az 1812-es angol-amerikai háborúra szavaznék. De tulajdonképpen mindegy, csak írjon. Esetleg még pár Sharpe betét sem lenne rossz.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Sharpe (a cselekmény időrendje szerint):
1997 Sharpe tigrise (2005)
1998 Sharpe diadala (2006)
1999 Sharpe erődje (2007)
2000 Sharpe Trafalgarja (2007)
2001 Sharpe zsákmánya (2007)
1988 Sharpe lövészei (2000)
2003 Sharpe pusztítása (2008)
1981 Sharpe trófeája (2000)
1981 Sharpe kincse (2000)
2004 Sharpe menekülése (2008)
2006 Sharpe haragja (2008)
1995 Sharpe csatája (2006)
1982 Sharpe százada (2009)
1983 Sharpe kardja (2009)
1984 Sharpe ellensége (2009)
1985 Sharpe becsülete (2010)
1986 Sharpe ezrede (2010)
1987 Sharpe ostroma (2010)
1989 Sharpe bosszúja (2011)
1990 Sharpe Waterlooja (2011)
1992 Sharpe ördöge (2011)
2007 Sharpe`s Story (esszék és egyebek)

Zárójelben a magyar kiadás dátuma szerepel.

A Grál küldetés
Az ördöglovas
Vándor
Az eretnek

Angolszász históriák
2004 Az utolsó királyság (2007)
2005 A fakó lovas (2008)
2006 Észak urai (2008)
2007 Csatadal (2009)
2009 Felperzselt vidék (2011)
2011 Death of Kings

Excalibur:
A tél királya
Isten ellensége
Excalibur

Szorul a hurok
Stonehenge
Vad vizek hajósa
Azincourt
Az erőd