Főkép

A Csinálni kell Maros András legújabb, negyedikként megjelent kötete. Számomra eddig ismeretlen volt a szerző, legfeljebb csak a nevét hallottam, olvastam. Ebből kifolyólag a könyv olvasásába is úgy kezdtem bele, hogy a legalapvetőbb információim sem voltak róla.

Ahogy az a novellásköteteknél általában lenni szokott, az írások színvonala itt is változó, de már viszonylag kis számú novella elolvasása után is szemet szúrt egyfajta monotonitás. De ez itt sajnos nem egy Thomas Bernhard-féle, az ember agyába fúródó és onnan napokig távozni sem hajlandó, a lelket mardosó, önmaga farkába harapó, művészileg igen magas fokú ismétlődés, hanem a témák, szereplők, élethelyzetek minimális változtatással való visszatérése, unos-untalan. Egy-egy novellát elolvasva konstatáljuk, hogy, igen-igen, ez nem rossz, aztán jön a következő: hű, ez mind hangulatában, mind történetében hasonlít az előzőre, aztán ahogy haladunk előre, egyre unalmasabbá, önismétlőbbé válnak a történetek, és szembeötlenek az apróbb hibák, történetbeli, párbeszédbeli zökkenők is.

Maros a nagyvárosi, elsősorban budapesti kisemberekre, lúzerekre, szürke eminenciásokra koncentrál, minden történetnek ők a főszereplői – már ha a fő szó egyáltalán illik rájuk –, az ő életük történései, pontosabban történet-nélkülisége kerül a középpontba. Ha szerencséjük van, kapnak egy nagy pofont az élettől – néha nemcsak átvitt értelemben –, ám ettől semmi sem változik, minden megy tovább, mint azelőtt. Ha nincs szerencséjük, még ennyi sem történik velük.

Maros ötletei mindenesetre elég jók, a felütések szintén, ám a novellákban nincs igazán élet, nehéz átérezni őket. Bár a szerző jobbára első blikkre még normálisnak látszó embereket ábrázol, azért idővel rendre felsejlik valami probléma, aberráció, lelki deformáció, ami irányítja – úgy-ahogy – a cselekedeteiket; és ez egy idő után szintén kiszámítható, a sokadik novella után pedig unalmas. És talán ez a kötet legnagyobb hibája: ha egyet elolvastál, akkor, némi túlzással, mindet elolvastad. Szerintem ha a szerző bele tudott volna csempészni valamiféle változatosságot a történetekbe, mindenképpen sikerültebb lett volna a kötet.